Nélküled a jövő
Tényleg megtörtént, hogy Kurt Vonnegut azt kérdezte íróbarátjától, a humanista és racionalista Isaac Asimovtól: „Milyen érzés ennyi mindent tudni?” Asimov picit gondolkodott, mielőtt felelt: „Nyugtalanító.”
Pontosan kiderül F. Tóth Benedek Nélküled a jövő című kötetéből is (Graal Könyvek Kiadó), hogy a sci-fihez nem elég a fantázia, még a tudományos képzelet sem. Kicsit tudósnak is kell lenni, tudni például az evolúciós elméleteket, csillagászatot, biológiát és így tovább. De elsősorban az emberi természetet kell jól ismerni. Abból fakad a jövő is.
F. Tóth új világokat emel, új törvényekkel, új tudományokkal, ám az emberi viselkedés mai zavaraival, torzulásaival, veszélyeivel. Novelláiban nem egyszerűen a jövőt fürkészi, nem is képzeleg. Gondolkodik. Technikai-társadalmi utópiákat ír, de már tisztán látjuk az idő új szabályait: ami reggel még sci-fi, estére valóság lehet.
A szerző amúgy újságíró-szerkesztő. Ha nem ezt választotta volna hivatásául, bizonyosan kutató lett volna. Talán geológus. Ő maga azt mondja: a science fiction műfajában jó elrugaszkodni a tényektől, s másik valóságot teremteni. Nála például Velence már csak búvárhajókról szemlélhető, és „utolsó próbaútjára bocsátják az embert”. Abban a világban persze saját könyve is csupán őslenyomat lehetne. Szerencsénk, hogy mi még olvashatjuk, és üzenhetjük a jövőnek: a riporter F. Tóth Benedek íróvá írta magát.
