Néhány ezeregyéjszaka

Bohémjaink nem polgári szokások szerint működtek. Nem veszkődtek holmi életkori aritmetikával. Jókai első felesége, Laborfalvi Róza tizenkét évvel volt korosabb, második felesége, a húszesztendős Grosz Bella viszont ötvennégy évvel volt ifjabb a vőlegénynél. A család „a nagy mesemondónak”, „a nemzet atyjának” még a bolondokházába csukatását is számításba vette. S bár az aszimmetrikus pár együtt élt fél évtizedig, a konsternációt keltő házasság közkeletű téma maradt még 1941-ben a magyar parlamentben is.

Hasonló, bár nem ily tág korkülönbség fordított szereposztásban is létezett: a korosodó Erdős Renée és ifjú titkára (majd második férje) között. („Férjként kevésbé volt tökéletes.”)

Ugyanakkor sokan éltek hosszú, bár nem feltétlenül minden pillanatában boldog házasságban. Márai Sándor hatvankét évet töltött Matzner Lolával, de közben elmélyült, viharos lírákba bonyolódott Mezey Máriával, Tolnay Klárival és másokkal. Fejtő Ferenc és Hilmayer Róza hatvannyolc évig tartozott össze. Hosszú, bonyolult szerelemben találkozott ismételten, s vált el egymástól Füst Milán és Jaulusz Erzsébet, mintegy hatvan viharos esztendőn át.

A családi viszonyok sem voltak feltétlenül kiegyensúlyozottak és konformok. Arany János apósa ügyvéd volt, ám anyósa csak cselédlány. (Természetesen a doktor úrnál.)

Hasznos könyv ez, bár első kötetét vitatták némely keménykalapos szakmabeliek. De például ha ismerni tudták volna illetékesek az itt is idézett sorokat Szabó Lőrinc verséből, nem járatta volna le magát megnyitásakor a Terror Háza a homlokára kirakott verstöredékkel: „Hogy rettenetes, elhiszem, / de így igaz...” Ugyanis e kétségbeejtő szerelmes vers – mint köztudomású – így folytatódik: „...életed legyen / öngyilkosság, vagy majdnem az...” Ami ugye a szezon meg a fazon, a tartótiszt meg a tiszttartó, Irán meg Irén esete.

(Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. Újabb irodalmi szerelmeskönyv. Corvina.)

Erdélyi S. Gábor