Mitől nemzeti a múzeum? – Varga Benedek történelmi értékekről és a gyűjtemény modernizálásáról

– Amióta beadta az igazgatói pályázatát, kiderült: három palotával (Esterházy-, Károlyi-, Stúdió-palota) bővül a Nemzeti Múzeum. A kormány közleményéből kiderül: az ön bevonásával alakítják ki az új múzeumi koncepciót. Újra kell tervezni a pályázatában leírtakhoz képest?

– A tavaly decemberben benyújtott pá­­lyá­­za­­tom alapkoncepciója: 21. századi, korszerű, az egész nemzethez és a külföldhöz szóló Magyar Nemzeti Múzeum megteremtése. A kormány döntése ezen alapvetően nem vál­­toz­­tatott. Minden múzeum szellemi alkotás, s ez a Magyar Nemzeti Múzeumra különösen igaz. Legfontosabb feladatunk értelmezni, mi a tudomány viszonya a közművelődéshez, a közemlékezeté a tudományos értékelésekhez, a történeti emlékek viszonya az úgynevezett nyilvános történelemhez, s ezeknek a különböző nézőpontjaiból hogyan lehet egy modern múzeumi elveket valló, kiállítási, gyűjteményezési, rendezvényi gyakorlatában azt megvalósító múzeumot felépíteni. Csodálatos, hogy ehhez az elképzeléshez ilyen nagy lehetőséget kapott az intézmény.

– Miért nem olvasható a pályázata?

– Noha a pályázatomban méltatom az elmúlt időszak eredményeit, részletesen kifejtem azt is: vannak a múzeum működésében nagyon rossz beidegződések és megoldások. Úgy érzem, az elmúlt két évtized munkájának kritikáját nem lenne elegáns a nyilvánosság elé tárni.

Fotó: Bazánth Ivola

– Végzettségét tekintve ön történész-levéltáros. Hosszú ideig vezette a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot. Melyik karaktere fog erősebben dominálni? A főigazgatói poszton a menedzseri vagy a történészi tudása fontosabb?

– Sokféleképpen lehet sikert elérni. Vannak menedzsmenti tapasztala­­taim, s huszonhét év után talán mondhatjuk, hogy viszonylag erős múzeumi gyakorlatom is van. Valóban rendelkezem nemzetközi hálóval is, de a Nemzeti Múzeumnak önmagában is roppant erős nemzetközi kapcsolatrendszere van. Sose feledjük, Európa egyik több mint két évszázados, nagy, nyilvános múzeumáról beszélünk.

– Nemzetközileg elismert múzeum? A látogatottsági számadatok nem ezt bizonyítják. A KSH-adatok alapján a Magyar Nemzeti Mú­­zeum az országos látogatottsági lista kilencedik helyén áll. Ez mindössze évi 203 ezer embert jelent.

– Más-más szempontok érvényesülnek az értékelésekben. A Magyar Nemzeti Múzeum elismertségét, beágyazottságát részben az adja, hogy régi, patinás intézmény. Másrészt a gyűjteményei is gazdagok. Tény: a mú­­zeum jelenlegi nemzetközi tekintélye nem kiállításainak nagyszerűségéből fakad, és ezen változtatni kell. Az országos jelenléte viszont nemcsak geográfiai helyszínekre vonatkozik, hanem társadalmi beágyazottságra is. Akkor működik jól, ha minden társadalmi réteget megszólít, mindegyik számára tud valami újat és lényegeset mondani. Jól látszik, hogy a múzeum mennyire fontos nekünk, hiszen közügy, mindenkit érdekel, minden magyar kötődik hozzá érzelmileg.

– Ön mit tesz majd, hogy vonzó, látogatott hellyé váljon az intézmény?

– Az egyik legfontosabb: olyan kiállítási témákat kell megragadni, amelyek megfogalmazásukban, összetettségükben felkeltik a közönség figyelmét. A kérdés, hogyan tudjuk ezeket a kiállítási témákat korszerű vizualitással ábrázolni. De legfőképpen olyan mondanivalót kell megfogalmaznunk a Kárpát-medence, a magyar nemzet és Magyarország történetéről, amely releváns a közönségnek. Ha mindezt olyan tematikára tudjuk felfűzni, amely mutatja a múzeum széles látókörét, erős gyűjteményeit, akkor biztosan át lehet törni ezeket a falakat.

– A múzeumnak több régész főigazgatója volt, nagyon erős a régészeti állománya. Emellett van többek között a Történeti Tár, a Történelmi Portrétár, a Fénykép és Éremtár. Hogyan képzel el ebből izgalmas, modern kiállításokat, milyen változtatásokat tervez ehhez?

– A British Múzeum anyagának a kilencven százaléka régészeti, mégis az egyik leglátogatottabb kiállítóhely a világon. A Magyar Nemzeti Múzeum réz-, kő-, és bronzkori anyaga azért ilyen gazdag, mert a Kárpát-medence területén a természetföldrajzi viszonyoknak és a korabeli technológiáknak köszönhetően a népsűrűség magas volt, fejlett és gazdag civilizációt képviseltek, s igen sok leletet hagytak maguk után. A bemutatásnál a hogyanon van a hangsúly, aminek millió jó példáját látjuk a világban. Ezeket a kiváló nemzetközi mintákat kell megragadnunk, s megalkotnunk belőlük a sajátos magyar modellt. A közönség számára az a fontos, hogy a kiállítás kapcsán meg tudunk-e fogalmazni érvényes, a mai ember számára érdekes kérdéseket.

– Egyáltalán: milyen egyéb feladatai vannak egy múzeumnak, amely nevében hordozza az – amúgy nehezen definiálható – nemzeti jelzőt?

– A nemzeti szó eleve többféle jelentéssel bír. A 19. században többek között az országos intézményeket jelölték így. Másfelől már ekkor is egyre inkább utalt a jelző a modern nemzethez való kötődésre. Innentől viszont belépünk egy olyan – érzelmileg is meghatározott – szellemi világba, amit nehéz megfogni. Amikor létrejött a Magyar Nemzeti Mú­­zeum, mást jelentett a magyar nemzet fogalma, mint ma. Ehhez képest kell újrafogalmaznunk, hogyan tudjuk országos jelenlétünket megerősíteni, hogyan tudunk hozzájárulni a mai nemzeti identitás erősítéséhez, illetve hogyan tudjuk gyűjteményi együttesünket a hazai és a külföldi közönség számára minél jobban bemutatni.

– A közelmúltban eldőlt annak a májusban kiírt ötletpályázatnak az eredménye, amelynek célja a Mú­­zeum­­kert rehabilitációja. Mennyiben kap­­csolódik egymáshoz a múzeum és a kert megújítása? Komplexitásában kezeli a most megkapott épületeket, a kertet és a múzeumot?

– Még az előző intézményvezetés írta ki az ötletpályázatot, ami valóban ötlet s nem tervpályázat, azaz bárki indulhatott rajta. Egyfajta társadalmi vitaként is felfogható. Az ötletpályázat eredményét augusztus végén kihirdettük, s megvásároltunk hat pályaművet. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a korabeli, 19. századi kertet állítjuk helyre, hanem tudomásul vesszük, hogy a kert az elmúlt százötven évben is folyamatosan fejlődött. A kert organikus fejlődése önmagában fontos érték. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ez nem pusztán a múzeumé, hanem a főváros egyik régi közkertje, melynek megújítása reflektálni fog Petz Ármin egykori tervére. Célunk éppen ezért nem az esztétikai és a történelmi szempontok mindenáron való érvényesítése: ugyanolyan fontos a kert fáinak megőrzése is. Budapest ostroma óta nem ápolták megfelelően a kertet, ezért ennyire elhanyagolt. Ideális lenne, ha a múzeum kezébe vehetné a kert gondozását is, saját kertészeink lennének, mint egykor.

Fotó: Bazánth Ivola

Varga Benedek

1989-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–levéltár szakán, később nemzetközi ösztöndíjjal tanult Londonban, Cambridge-ben, Wolfenbüttelben. 2008-tól a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója.

Számos nemzetközi szakmai társaság munkájában részt vesz, 2015 januárjától az Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke.

– A kert a múzeum előszobájaként funkcionálna? Az egyes programokat kiterjesztenék ide is?

– A kertnek és a múzeumpalotának szimbiózisban kellene állnia. Az épületet elegáns, jól ápolt kertnek kell körülvennie, amely – amellett, hogy megidézi a klasszikus kor hangulatát – modern, 21. századi lesz. Terveink szerint többek között a csúnya és kényelmetlen térkövezett felületet csökkentjük, csak a tűzoltóság számára kötelezően előírt részt hagyjuk meg.

– A már említett három palota – van, amelyikben stúdiók vannak – eredetileg nem kiállítási térnek épültek. Hogyan illeszthetők be ezek a múzeum működési tervébe?

– A Magyar Rádió Esterházy- és Festetics-, illetve a Károlyi-palota között található két modern épületét lebontják, a helyükre park kerül. A mú­­zeum és a rádió egyértelműen a magyar kultúra értékeit képviseli. Ugyanabban a csónakban evezünk. A hatos stúdió megmarad a Magyar Rádió próbatermének, zenei felvételekre. A Márványtermet is meg kell hagyni régi, hangversenytermi funkciójában. Későbbi terv, hogy a felújított helyszínen a Rádió Zenekara mellett más zenei együtteseknek is helyet adjon. Ebben a komplexumban van jelenleg a Rádió hangarchívuma is.

– A múzeumi szakma is részt vehet a tervezésben?

– A meglévő épületek későbbi funkció­­járól történészekkel, muzeológusokkal, építészekkel, urbanistákkal és a rádió történetéhez értő szakemberekkel közösen szakmai egyeztetési fórumot hívunk létre, amelynek folynak már az előkészítési munkái. A hasznosítás tekintetében három szempontot kell figyelembe vennünk: mi a legjobb a Nemzeti Mú­­zeum, mi a főváros, illetve mi az ország számára?

– És mi a legjobb?

– A hasznosítási javaslatokról kormány-előterjesztés készül. Nekem vannak preferenciáim, korszerű, izgalmas és nyitott múzeumokat, látogatóközpontot szeretnék, s olyan, bemutatásra alkalmas épületeket, ahol az időszaki kiállító terek nagyobbak az állandó kiállítás helyszíneinél. A palotákban a múzeum meglévő, nagyon gazdag gyűjteményeiből képzelek el tematikus kiállításokat. A mostani múzeumi épület arculata két dologhoz kötődik erősen. Az egyik a régészeti anyaga, amelynek a legerősebb, nemzetközileg is meghatározó együttese a bronzkori anyag és a Seuso-kincs. Ezeket kellő súllyal kell tudnunk bemutatni. A másik a magyar felvilágosodás, a reformkor és a ’48-as forradalom öröksége.

– A Nemzeti  Múzeum főigazgatójaként jobban nehezedik magára a politika súlya?

– A súly nem politikai. A múzeum a közélethez, a társadalomhoz, a közvéleményhez szól, de nem politikai intézmény. A főigazgató posztja nem politikai poszt.