Misi bácsi telefonja

2014. május 3., 09:10

Felavatták Felcsúton a Pancho Arénát. Két püspök szentelte fel. (Vannak az életben szakrális pillanatok.) Felállították Puskás Öcsi szobrát is. „Aere perennius” – ahogyan Horatius írta: „ércnél maradandóbb” emlékjel gyanánt. A futballfenomén megjelölte hát e helyet: „sub specie aeternitatis”, vagyis „az örökkévalóság szempontjából”, ahogyan Spinoza is idézte.

Puskás Pancho minden megmozdulását figyelni kellett a pályán. „Rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns lövőkészség jellemezte”. És nemcsak a gyepen.

Történt egyszer, hogy a sportszázadban katonai szolgálatot teljesítők rábeszélték Öcsit – a „száguldó őrnagyot”–, hogy hétvégére „lopja ki” őket a körletből. Ám a visszatérést nem szervezték meg elég körültekintően, lebuktak, és Öcsi ellen is fegyelmi vizsgálat indult. Ő mindent elismert, így aztán az elnöklő alezredes hat hét eltiltást szabott ki rá. Puskás azt mondta: hibáztam, elfogadom. Szabad-e egyet telefonálnom? Az igenre tárcsázta Farkas Mihály (hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, a párt Politikai Bizottságának, a moszkvai „négyek bandájának” tagja, a törvénysértések egyik főszereplője) titkárságát. Azonnal bekapcsolták. „Misi bácsi – mondta –, egy megérdemelt büntetést kaptam, csak azért telefonálok, mert beleesik ebbe az időbe a szovjet–magyar mérkőzés is, és nehogy az a látszat keletkezzék, hogy én a szovjetek helyzetét megkönnyítendő nem játszom...”

Az elbődülés kihallatszott a telefonból. A „basszus” ezúttal nem is a hangszínre vonatkozott, hanem inkább cselekvési programnak hatott. – Tessék, magát keresi – nyújtotta át Öcsi a kagylót az alezredesnek. Némi távoli ordítozás után aztán ő csak annyit mondott Puskásnak: „Hát már nem aktuális...”

„Szellemes megoldások, kiismerhetetlen cselek, helyzetfelismerés...” – mint már idéztük. A konkrét történet forrása pedig egy érdekes kötet, amit szívesen ajánlunk.

(Huszár Tibor: Anekdoták nyolc évtized magántörténelméből. Corvina Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor