Mindent túléltem
Érdekes dolgok érdekes emberekkel történnek. Akivel nem történik semmi ilyesmi, az jó, ha vet magára egy kurta pillantást: a tükörből alighanem valami Savanyú Jóska néz vissza. „Ha meg akarod ismerni önmagadat, ismerd meg Fischer Pistát” – tanácsolja a szerző. Érdemes – mondja az olvasó.
Fischer Pista többszörös kisebbségi: magyar zsidó Erdélyben, Pétervárott („ha egy évig itt kell lenned, elkezdesz keresni egy baltát és vénasszonyt”), Kolozsváron, Bukarestben, Saarbrückenben s Pilisvörösváron. Mondta is neki egy káderes még az ántivilágban: „Fischer elvtárs, magának nagyon bonyolult élete volt.”
Tegyük hozzá: „a kivándorlás nehéz sport”, kivált annak, aki a „szocializmusban” nevelkedett, amely nem tanított meg az önállóságra. Az áttelepülteket megviselte a váltás: alkalmazkodás, alkoholizmus, alku, nosztalgia cibálta önértékelésüket. Fischer operatőrként, rendezőként iskolázott a román tévénél, miután kidobták az egyetemről, s fizikai munkásként lehúzott öt évet „az uralkodó osztály tagjaként”. Levelezőn lett diplomás, aztán végzett operatőr. Közben bejárta az országot, megismerte a pártházpiszoárok méretezésének magyarázatát s más hadititkokat is. Hozzájutott szakálligazolványhoz, írógép-igazolványhoz, fesztiválmeghívóhoz. S addig-addig, míg kint maradt. Forgatott aztán Szamoán, Tahitin, Tongán, Fidzsin, Odesszában, Indiában, Amerikában. Ezer története van, ezer egyperces, tele törhetetlen iróniával, szerethető szereplőkkel. Mindig bődületes szerencséje volt – mondja szerényen. „Ahhoz lusta vagyok, hogy megírjam az életem. Szívesen elsztorizgatok, főleg ha kérdeznek is.” Mint most Pünkösti Árpád.
Harmincévnyi NSZK-zás után hazatért hozzánk, majd visszamenekült. Nem tudta elviselni az agresszivitást, a jogbiztonság hiányát, a kultúrfölény meddő fitogtatását.
(Pünkösti Árpád: Egyperces Fischerek. A szökött filmes életei. Noran Libro Kiadó.)
