Milyen megszorítás?

- „A 300-as euróátváltási árfolyam egyetlen szám, ami jól jelzi a kormányzati politika kudarcát.” Egyetért?

– Én is mondtam ilyet, Navracsics Tibor is még az előző ciklusban.

- Akkor eldöntheti, kivel száll vitába.

– Egy biztos, 2010 előtt mondtuk. A mostani euróválságot nem lehet összehasonlítani az akkori időszakkal. Kevés olyan szakértő van, aki ne értene egyet azzal, hogy az euróválság és a görög fejlemények mozgatják az árfolyamokat; a forintét is. Emellett zajlik a „lesz-e leminősítés, vagy nem lesz”-vita. Szögezzük le: a magyar gazdaság teljesítménye és mutatószámai alapján semmifajta leminősítés nem indokolt, ugyanakkor tudjuk, hogy a hitelminősítők döntéseiben nem kizárólag a valós gazdasági teljesítmény játszik szerepet.

- Egy biztos: az euróválság nem segít. De érdemes megnézni a régiós valuták mozgását. Romániában a lej árfolyama nem romlott akkorát az elmúlt hetekben, mint a forinté.

– Egyetértek, van országspecifikus ok is, de ez sem belőlünk következik, hanem abból, hogy a magyar gazdaságpolitika sérti egyes pénzügyi csoportok érdekeit. Például a végtörlesztéssel, ami a nagy bankcsoportok számára valóban hátrányokkal jár. De mi a bankok helyett az emberek oldalára állunk. Az ilyen lépések generálják a hazánk elleni támadásokat.

- A kormány a tehetősek mellé állt, rajtuk segít a végtörlesztés. De azok, akik adósok maradnak, buknak. Hiszen a végtörlesztés gyengíti az árfolyamot, többet kell fizetniük. És ha a bankok rosszul járnak, mi is. A régióban nőtt a hitelezési kedv, nálunk csökkent.

– A banki hitelezés befagyasztása nem új keletű, az elmúlt másfél évben körülbelül ezermilliárd forintot vontak ki a bankok a hitelezésből.

- Közben bevezették a bankadót.

– Mostanra 14 európai országban van bankadó.

- GDP-arányosan a magyar sarc messze a legmagasabb Európában.

– Azon lehet vitatkozni, hogy a mérték hogyan aránylik az eddig begyűjtött profithoz. De a bankadó bevezetéséig az arányos közteherviselésből a pénzintézetek nem tudták kivenni a részüket. Visszatérve: nem igaz, hogy csak a tehetőseken segítünk, hiszen az otthonmentő akciótervnek része a kilakoltatási moratórium, a kedvezményes bérleti konstrukciók, a nemzeti eszközkezelő, az árfolyamgát és a végtörlesztés. Vagyis más-más megoldást kínálunk a különböző fokú nehézségekkel küzdő családoknak, és további lehetőségeket is fel kell majd ajánlanunk.

- Merthogy ezek nem váltak be, csak az adósok töredékén segítenek.

– December 31. előtt ne vonjunk mérleget, addig lehet jelezni a végtörlesztési igényeket. Furcsa, hogy bírálóink egyszer azért ostoroznak minket, mert bevezettük a végtörlesztést, máskor meg amiatt, mert ezt kevésnek tartják.

- Nem ezt mondják, hanem azt, hogy az intézkedés nem jó. Könnyen lehet, hogy a gazdaság túl nagy áldozatot hoz érte, miközben keveseknek és a gazdagabbaknak segít.

– Abban minden szakértő egyetért: az ország legnagyobb gondja a devizakitettség. Ez igaz az állam és a családok adósságaira is. Ha ezt csökkentjük, erősebb lesz az ország.

- Ha így van, akkor a kormány miért pártolja a gyenge forintot?

– Az árfolyam alakulása nem tőlünk függ. Senki nem gondolhatja, hogy a nemzetgazdasági teljesítmény egy héten belül annyit tud javulni vagy romlani, amekkorát az árfolyam ugrál.

- De a túlságosan izgatott piacot hűthetné a kormányzat. Ehelyett belengeti a végtörlesztési lehetőségek kitágítását, Matolcsy pedig meglehetősen érdektelenül nyilatkozza: reális veszély, hogy valamelyik hitelminősítő ront Magyarország besorolásán.

– Félremagyarázták a szavait. Mivel egyes érdekcsoportoknak nem tetszik, amit teszünk, nem lehet kizárni semmilyen döntést a hitelminősítők részéről. Holott a valós folyamatok nem indokolják a leminősítést, de ettől függetlenül helyes, ha a miniszter minden forgatókönyvre felkészül.

- Úgy beszélnek a hitelminősítőkről, a pénzügyi világról meg az IMF-ről, mintha az ő érdekük lenne az ország besározása, ők loholnának utánunk a hitellel.

– Az IMF-et én nem említettem.

- Nem titok: még készenléti hitelszerződést sem akarunk kötni velük.

– Legfontosabb gazdaságpolitikai döntésünk az volt: maradunk-e a nemzetközi szervezetek kegyelemkenyerén, és végrehajtjuk, amit diktálnak, a megszorításokat, az áremeléseket, vagy saját lábunkra állunk, és a pénzpiacokról finanszírozzuk magunkat. Mi az utóbbi mellett döntöttünk.

- És most ott tartunk, hogy vannak megszorítások, áremelések, de nincs az IMF nyújtotta védőháló, amely például Romániát védi, csökkenti az országkockázati felárat.

– Mennyivel is csökkentették Romániában a közszféra fizetéseit, a nyugdíjakat? Ehhez képest a nyugdíjak értékét jövőre ugyanúgy megőrizzük, ahogy idén. Az arányos adórendszerrel senki nem járhat rosszabbul, a társasági adót csökkentettük. Milyen megszorításról beszélünk?

- Részben azokról, amelyeket a Bajnai-kormány már meghozott az Orbán-kabinet helyett. Milyen áremelésről? Áfanövelés, a jövedéki adó emelése. Adóemelésekből több mint 500 milliárd bevételt vár jövőre a büdzsé.

– Miközben az arányos adórendszer 600 milliárdot hagyott az embereknél.

- Feleslegesen.

– Miért?

- Mert a jómódúak megint jól jártak vele, de a célt nem érték el: a fogyasztás, a belső kereslet nem pörgött fel.

– Ne akarjuk megmondani az embereknek, hogy mire költsék a pénzüket. Legalább akkora érték, ha megtakarítanak, mint ha fogyasztanának.

- Mitől fog felpörögni a gazdaság?

– Például az otthonteremtési program az egyik növekedésösztönző lépés.

- Vagyis a visszatérő szocpol és az állami kamattámogatású forinthitel. Amiről Matolcsy György azt mondta: ezeket 7-9 ezer család veheti majd igénybe, de a büdzsének 2012-ben összesen 6,2 milliárd forintjába kerülnek. Ettől fog beindulni a gazdaság? Sovány.

– Kilencezer család helyzetbe hozását nem nevezném soványnak.

- Nyilván az egyes családokon segít, de a gazdaságon nem.

– Pont 6,2 milliárddal több, mint idén vagy tavaly. Gazdasági növekedés nincs építőipari fellendülés nélkül. A kis- és közepes vállalkozásoknak a lakásépítési piac az elérhető. Amikor az első Orbán-kormány elindította az otthonteremtési programot, 40 ezerre futott fel a lakásépítési engedélyek száma, most 15 ezer alatt van.

- Összesen 9000 családról beszélünk, ráadásul ők könnyen lehet, hogy használt lakást akarnak venni.

– Első körben ennyi, aztán reméljük, tovább tudunk lépni.

- Úgy legyen. Otthonteremtés: egy gazdaságösztönző ötlet. A többi?

– A növekedés szempontjából különösen fontos területekre vonatkozóan a kormány, a bankszövetség és a bankfelügyelet közösen dolgoz ki növekedési stratégiát. Az euróválságról azonban látható, hogy elhúzódik, ami továbbra is kihat a fogyasztói döntésekre.

- Oda az elrugaszkodás, az egymillió új munkahely?

– A legújabb KSH-adat szerint 43 ezerrel dolgoznak többen, mint egy évvel ezelőtt.

- És a munkanélküliség lényegében nem változott, 10 százalék fölötti.

– Azt érdemes figyelni, hogy 43 ezerrel többen dolgoznak. Ráadásul a vállalkozói szektorban jóval többen, a közigazgatásban pedig kevesebben. Ez komoly strukturális változás. A vállalatok egyre inkább érezni fogják, hogy levesszük a vállukról a bürokratikus terheket, így tovább növekedhetnek.

- Miközben az adórendszer negatív hatásait nekik kell kompenzálniuk, 15-20 százalékos minimálbér-emeléssel.

– Lesz állami szerepvállalás. Matolcsy György egyeztet a munkaadókkal, bizonyos emelés felett például az állam beszállna a terheik viselésébe. Az állami forintoknak óriási szerepük van abban, hogy a vállalati szférában lévő forintokat megmozgassák.

- Igent mond a kormány az áfa, a jövedéki adó emelésére, az ingatlanadóra, a tandíjra, amelyeket korábban szapultak.

– Nincs szó tandíjról.

- Bocsánat: önköltséges képzés.

– Idő előttiek az ilyen kritikák, hiszen a kormány még tárgyal a felsőoktatási rendszer átalakításáról. Ami nem kis falat, nem annyiból áll, hogy cseréljük ki ezt a két poharat.

- Inkább abból: vonjunk ki sok pénzt.

– A jövő évi költségvetésben oktatásra négy százalékkal, az egészségügyre hattal, a társadalmi felzárkóztatásra 39 százalékkal több jut.

- Tandíj?

– Nem lesz, mert tiszteletben tartjuk az általunk kezdeményezett népszavazás eredményét.

- Hívjuk akkor hugribugynak, de így is igaz: radikálisan csökken az államilag finanszírozott helyek száma, az önköltség nő.

– Egy biztos: az nem megy, hogy olyan szakmákban képezzük az embereket, amelyekről már a képzés elején tudjuk, vajmi kevés esélyük lesz az elhelyezkedésre. Így döntöttek az emberek a szociális konzultáció során. Egy nagy rendszer átalakításánál természetes, hogy vannak viták, tüntetések, egyesek rémhíreket keltenek.

- Mi a rémhír? Az, hogy röghöz kötnék a diákokat, hogy csökken az államilag finanszírozott helyek száma?

– Nem értem, hogy amikor átalakítunk egy nagy rendszert, miért kell félidőben végeredményt hirdetni?

- Tehát mi nem fog megvalósulni abból, ami ellen tiltakoznak?

– Nem lesz tandíj.

- A szótárában mit jelent a tandíj?

– Aminek eltörlésére népszavazást szerveztünk.

- Akkor még egyszer: sokkal többet kell fizetnie annak, aki tanulni akar.

– Nem kell, de visszatérve egy korábbi felvetésére: szerintem jogos elvárás, hogy ha az adófizetők pénzét valakinek az oktatására költjük, akkor a munka gyümölcsét legalább egy ideig itthon arassa le.

- Miért jó az államnak, ha valaki marad, és a Tescóban lesz árufeltöltő?

– A jelenlegi felsőoktatásban ez a veszély tényleg benne van. Ezért kell átalakítanunk!

- De a reformból nem látszik, mitől lesz minőségibb a felsőoktatás.

– Ez megint a félidőben való eredményhirdetés.

- Vagyis, amíg nem betonoztak be kompletten mindent, addig ne tüntessen senki.

– Nem akarom megítélni, mikor jó tüntetni. Csak azt mondom, a kritikával nem értek egyet. Ha most mondják, hogy nem tetszik a rendszer, azzal egyetértek; a mostani nekünk sem tetszik, ezért alakítjuk át. Ha nekik egy jövőbeni nem tetszik, az egy másik kérdés, akkor azt kell mondani.