Mesterművek a bécsi múzeumokban

Az

Albertina Miró kiállításaismét lekörözte a többi, az év végi látogató-rohamra számító nagy múzeumi eseményt, legalábbis, ami a nyitást illeti. Ám nem biztos, hogy az érdeklődés tekintetében a többi lemarad majd mögötte.

Bár Toulouse-Lautrec kiállítás volt éppen mostanában Budapesten is, ez, a bécsi

Kunstforumbanmást oldaláról mutatja be a 150 éve született művészt – pontosabban ilyesmit ígér. A mintegy száz műből álló válogatás arra törekszik, hogy a látogatót rádöbbentse: csak hitte, hogy jól ismeri a francia alkotót. Ritkán látható korai művek is a falakra kerültek, azok, amelyeket Toulouse-Lautrec nem vászonra, hanem kartonra festett, s amelyek stílusa az olajfesték szokatlanul nagy hígítása miatt tulajdonképpen vázlatszerűnek tűnik. A téma sem a későbbi és a plakátművészetéhez illó sztárvilág, hanem a mindennapi élet nagyon is egyszerű mozzanatai.

Az igazi meglepetést azok a rajzok okozzák, amelyeket 1899-ben elvonókúráján készített, és amelyeket ilyen tömegben korábban nem állítottak ki. A fő motívum a cirkusz – az egyik képen a felirat: Emlékezés a fogságra. A kiállítás kurátora a művész szomorúságát kívánta demonstrálni, azt az életérzést, ami már korai műveiben is fellelhető, és persze éles ellentétben áll a plakátokon ábrázolt léha vidámsággal. A kiállítás január 25-ig tekinthető meg.

Nagyágyúval csábítja a közönséget a

Leopold múzeumis: Alberto Giacometti életművét dolgozza fel, mégpedig azzal a szándékkal, hogy bemutassa, honnan indult, s később milyen stílusirányzatokat próbált ki. A 150 kiállított mű nagyobb része festmény, kevesebb a szobor, és nem is mind Giacometti műve, csak mintegy 90. A szobrok sem a késői korszákból származók – és a leginkább ismertek – közül valók. Láthatók apja festményei is, amelyek művészetének első korszakában a legjobban befolyásolták. Kevéssé ismert kubista próbálkozások, nehézkes, tömbszerű szobrok, vidám harsány festmények – olyan alkotások, amelyek szinte nem is emlékeztetnek a jól ismert Giacomettire. (Nyitva: január26-ig)

A kiállítással a Leopold múzeum egyúttal fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli. Pontosabban annak a megállapodásnak a jubileumát, amelyet Rudolf Leopold a századfordulós képzőművészetet szenvedélyesen gyűjtő szemészprofesszor az alapítvány létrehozásáról kötött az osztrák állammal. Az egyezmény értelmében kapott helyet az akkor mintegy 5000 darabos gyűjtemény a Múzeumi Negyed 2001-re elkészült épületében, amelynek első igazgatója haláláig Rudolf Leopold volt.

A Giacometti kiállítás megnyitóján néhány adat is elhangzott az elmúlt időszakról: amióta a korábban a Leopold házaspár grinzingi házában tartott anyag megtekinthető, 4 és fél millió volt a látogatók száma, a múzeumban 70 időszaki kiállítást rendeztek. Vagyis igazi sikertörténet, amely Leopold halála után is töretlenül folytatódik.

A képzőművészet kedvelői számára aligha mondható ismeretlennek Velazquez művészete, akik pedig gyakran járnak a bécsi

Szépművészeti Múzeumban, mindig megcsodálhatják néhány művét. Most azonban nem kell külön keresgélni a spanyol mester festményeit: első ízben önálló Velazquez – kiállítás nyílik. Az infánsnőkről és infánsokról készült festményeket most olyan művek egészítik ki, amelyeket Bécsben még nem láthatott a közönség: a fő együttműködő partner a madridi Prado, de Európa más városaiból is érkeztek kölcsönbe művek. A kiállítás október 28-tól február 15-ig tart nyitva.

Az idei év az Első Világháború kitörésének centenáriuma jegyében telt el, megannyi rendezvény emlékezett sokféle szempontból erre az eseményre. A

Bécs Múzeummost egy újabb adalékkal járul ehhez hozzá. A Bécs az Első Világháborúban címmel a múzeum a Karlsplatzon a főváros akkori hétköznapjait mutatja be, azt, hogy miként éltek itt, a fronttól távol az emberek azokban az időkben. A háború kitörése előtt Bécsben 38 kórház volt, egy évvel később már 300 ideiglenes létesítményben gyógyítottak –a parlamentben, a Secessionban, az egyetemeken. Menekültáradat lepte el a várost – hirtelen 2,3 millióra duzzadt az itt lakók száma, ez ma is rekord. Hadikonyhák, parkokban kialakított zöldség parcellák, élelmiszer és ruha- gyűjtő – és elosztóhelyek, üzemi munkára befogott kényszermunkások: a háború velejárói. Minderről készült fotók, rajzok, grafikák és dokumentumok találhatók a kiállításon, amely január 18-án zár.

Érdemes ellátogatni a Bécs-közeli (alig 20 kilométerre lévő)

Maria Guggingba: a kis település neve régebben az itteni pszichiátriai intézetről volt ismert (ma a hatalmas parkban korszerű tudományos és technológiai kutatóintézet működik). Nevezetessége volt még az itteni ápoltak művésztelepe, a múzeum, amely máig az Art Brut egyik ausztriai központja. Itt nyílt kiállítás a műfaj atyjának tekintett Adolf Wölfli alkotásaiból. Az alkalom Wölfli születésének 150. évfordulója – a kiállítás, amelyen ötven kép tekinthető meg, március 1-ig látogatható.

(Forrás:

szervuszausztria.hu)