Megint Kassák

Hihetetlen energiával küzdött a szerzői jogok visszaperlésétől az elveszettnek hitt művek megszerzésén át, a nemzetközi kapcsolatok építésén keresztül az új meg új tárlatok szervezéséig azért, hogy a névadó emléke mit se halványuljon az évtizedek során. Egyszemélyes intézmény volt, közművelődési, kulturális és tudományos egyben. Azt mindenki tudta, hogy Csaplár igazgató úr halála után a Kassák Múzeum nem folytatódhat úgy, ahogy addig létezett, de hogy miképpen fog folytatódni, arra sem igen látszott a válasz.

Nos, a végső megoldás még most sem látszik (így aztán mi is tartózkodunk, udvariasan, a kritikától – egyelőre), de már az is valami, hogy a múzeum (amely voltaképpen a PIM filiáléja, s ez fontos mellékkörülmény, hiszen az anyaintézmény mostanában igazán jó passzban van, amiből persze még bármi következhet) ébredezni látszik hosszú Csipkerózsika-álmából. A kapuk a Múzeumok Éjszakáján nyíltak ki, egyelőre örüljünk ennek felhőtlenül. A belbecsből annyi látszik, hogy az utódok lazítani akarnak a korábbi doktriner felfogáson, és nem csupán a szorosan Kassákhoz kapcsolódó tárlatoknak szánnak helyet.

Meglátjuk. De addig is szurkolunk nagyon.

Már csak Csaplár igazgató úr emléke miatt is.