Meghülyültem volna még egy Lizától – Családi disputa a művészdiploma hiányának előnyeiről és hátrányairól
– Jól sejtem, hogy nem castingon választotta ki a női főszereplőt?
– Ujj Mészáros Károly: Jól sejti. De nem csak a női főszerepre nem tartottam castingot, több szerepre is próbafelvétel nélkül választottam ki a színészeket.
Ujj Mészáros Károly– Azért kérdezem, mert Balsai Móni egyszer azt mondta: szereti, ha egy rendező bátor, és sok színészt megnéz, mielőtt eldönti, kikkel akar dolgozni. Ujj Mészáros Károly bátor rendező?
– Balsai Móni: Ő az egyik legbátrabb. Minden szempontból az, de leginkább azért, mert a filmkészítés során végig bátran ragaszkodik a saját elképzeléseihez, a véleményéhez, a gondolataihoz. Nem egy megalkuvó típus.
– De mi abban a bátorság, ha valaki következetesen Balsai Mónira bízza a főszerepet? Inkább a tutira megy, nem?
– U. M. K.: A Liza, a rókatündér előtt aligha lehetett volna kijelenteni, hogy Mónival a tutira megyek. Még nem volt annyira ismert, mint manapság.
– Na de ön korábban is pontosan tudta, hogy mire képes, hiszen régóta alkotnak egy párt a magánéletben.
– U. M. K.: Ez igaz, én nagyon régóta tudom, hogy milyen kiváló színésznő. Jó, akkor elismerem, ebből a szempontból önző vagyok, és élek azzal a lehetőséggel, hogy rábízhatom a saját társamra a filmjeim főszerepét. Azért nincs szükségem castingra, mert semmi kétségem sincs afelől, hogy ő a legjobb választás. Kivételesen érzékeny színésznő, rendkívül finom eszközöket használ.
– Akkor viszont egyetlen következő filmjében sem kell majd castingot tartania a 30 és 60 közötti női főszerepekre, hiszen Balsai Móni bármilyen figurát el tud játszani.
– B. M.: Ez kedves, köszönöm. De egyáltalán nem biztos, hogy minden szerepre én lennék a tökéletes választás. Károly nagyon szereti és tiszteli a nőket, és eddig női filmeket készített, már abban az értelemben, hogy a történetei egy női figura köré épültek. Lehet, hogy a következő egy férfitörténet lesz. Egyébként annak idején éppen Károly egyik kisfilmjének castingján ismerkedtünk meg.
– Azt is mondta róla, hogy nagyon kemény és szigorú rendező.
– B. M.: Az. De csak azért, mert mindent alárendel a filmkészítésnek, és ezt az alázatot várja el a munkatársaitól is.
– Komplementer jellemeknek tűnnek: Károly kemény és határozott, Móni lágy és finom.
– U. M. K.: Azért ezek a szerepek olykor felcserélődnek, valamikor a Móni a keményebb. Sok szituációban. És nemcsak velem, hanem bárkivel, ha úgy érzi, meg kell védenie magát.
– Móni egyszer azt mondta saját magáról: „Nincs bennem semmi érdekes, van egy élettársam, egy kutyám, imádom a természetet, és laktózérzékeny vagyok.” Ön szerint sincs benne semmi érdekes?
– U. M. K.: Nagyon szeretem Móniban, hogy csak ott színésznő, ahol annak kell lennie. A színpadon vagy a kamera előtt. A hétköznapi életben viszont a társam, akinek rengeteg érdekes tulajdonsága van. Például hihetetlen jó szakács. Kenyeret süt, kalácsot süt, kitalálja, hogyan lehet liszt nélkül sajtos tallért készíteni. Valójában nem is szakács, hanem inkább pék, aki képes az alapanyagokból új életet létrehozni a saját energiájával, szeretetével, gondoskodásával. Én inkább a húsokban vagyok jó, a lecsóm pedig állítólag különösen finom. Felváltva szoktunk egymásnak főzni.
– B. M.: Károly hálás közönsége a főztömnek. Engem a sütés-főzésben is az alkotás folyamata izgat.
– Visszatérve a szakmához: egyikőjüknek sincs művészi diplomája, a ranglétrán alulról indulva jutottak fel a csúcsra. A művészeti egyetem hiánya mennyiben előny, illetve hátrány?
– U. M. K.: Nekem annyi a hátrányom, hogy öreg vagyok. Ötvenévesen készítettem el a második filmem, 47 voltam, amikor az elsőt bemutatták. Még ha innentől zsinórban csinálnám is a filmeket, akkor sem tudnám utolérni azokat, akik már harmincévesen bemutatkozhattak a közönségnek. Az viszont az előnyömre vált, hogy sokáig tanulmányozhattam a kollégák munkáit, amiből rengeteget tanultam, és eldönthettem, mi az, amit én másképp szeretnék csinálni, ha lehetőséget kapok. Sokat profitáltam abból is, hogy több száz reklámfilmet forgattam le rendezőként, ezekben is tudatosan kerestem azokat a momentumokat, amelyek átemelhetők egy nagyjátékfilmbe. Ugyanerre készültem a kisfilmjeimmel is. Kipróbálhattam, hogyan kell felépíteni egy jelenetet, miként teremhető meg a zenével és a képi világgal egy sajátos atmoszféra, hogyan instruálható egy színész.
– És érzi-e az előnyét, hogy közgazdászdiplomája van?
U. M. K.: Ezt a producerektől kellene megkérdezni. Mondjuk az tény, hogy szeretek belül maradni egy adott film költségvetésén. Ha ki kell húzni egy-egy tételt, akkor azért előjön a matek, velem talán könnyebb egyezkednie egy producernek, mint egy olyan rendezővel, aki kevésbé van otthon a számok világában. Ugyanakkor az meg elég idegesítő lehet, hogy rendezőként erős kontrollt gyakorlok a büdzsé fölött.
B. M.: Nehéz megmondani, mennyire előny vagy hátrány, hogy kimaradt a színművészeti egyetem, mert nem tudni, onnan indulva milyen pályát futhattam volna be. Az nyilván hátrány, hogy jóval később fedeztek fel, mint a kortársaimat, hiszen a velem korú rendezők, operatőrök, színészek még nem ismerhettek akkor, amikor huszonéves voltam. Másrészt viszont csodálatos éveket töltöttem Győrben, márpedig az egyetemet végzett fiatal színészek akkoriban nem nagyon akartak vidéki színházakhoz szerződni. Lehet, hogy én is ragaszkodtam volna egy fővárosi színházhoz. Nekem viszont nagyon kellett az az iskola, az a bizalom és az a szeretet, amit a győri színházban kaptam.
– És annak van-e előnye, hogy kozmetikusi végzettsége is van?
– B. M.: Sőt fél évet még dolgoztam is kozmetikusként! A színházban saját magunkat sminkeljük, igaz, azt idővel minden színésznő megtanulja, viszont talán másoknál jobban tudom, hogy mire van szüksége a bőrömnek.
Balsai Móni– Két éve szabadúszó. Nem hiányzik a társulati lét?
– B. M.: Nagyon féltem, hogy hiányozni fog, de amióta vendégként hívnak meg különböző színházi produkciókba, azt látom, hogy mindenhol működik egy csapat, amelyik arra az időre, amíg együtt dolgozunk, engem is befogad. Mindenhol létrehozható a közös játék, és mindig új emberekkel találkozhatok, ami frissen tartja a vért. Többet látsz, többet tanulsz, többet szívhatsz magadba a világból.
– Az X – A rendszerből törölve nagyon más lett, mint a Liza, a rókatündér. Miért?
– U. M. K.: Az egyik fő célom éppen az volt, hogy nagyon másmilyen legyen a második filmem, mint az első. Meghülyültem volna, ha még egy Lizát kellett volna csinálnom. A kisfilmjeim is különböznek egymástól, az egyik irány egy elrajzolt-fantasztikus fantáziavilágot idéz fel, a másik inkább egy realista-drámai vonulat. Az X másfajta energiákat mozgatott meg, mint a Liza, a forgatás is jóval harcosabb volt. Nagyon sok anyagot vettünk föl, folyamatosan küzdöttünk az idővel, miközben minimális kompromisszumokra voltam hajlandó ahhoz képest, ami a fejemben élt. Az is izgatott, hogy Magyarországon a krimi egy óriási kihívás, ritkán sikerül úgy leforgatni, ahogy azt egy rendező előre megálmodja, ahogy azt a szakma és a nézők elvárják. Úgy érzem, az X-ben sikerült felidézni a skandináv krimik borongós történetét, képi világát.
– Hány ilyen saját világ él a fejében?
– U. M. K.: Rengeteg saját világ létezik, de nem biztos, hogy mindegyikhez tartozik egy játékfilm. Valamelyikhez esetleg egy kisfilm vagy egy színdarab.
– A harmadik film egy újabb stílust hoz majd? Jöhet a sci-fi, a western vagy a történelmi kalandfilm?
– U. M. K.: Nincs ilyen műfajlistám, de szeretném, ha a harmadik filmem is különbözne majd az első kettőtől. Szívesen kísérleteznék tovább.
– Mi lesz a következő közös produkciójuk?
– U. M. K.: Erről még nem beszélhetünk, de lesz ilyen. Egy mozgóképes projekt.
– Megsértődne, ha valamelyik soron következő Ujj Mészáros-filmben a rendező mégis castingolna a női főszerepre?
– B. M.: Dehogy.
– És elmenne a válogatásra?
– B. M.: El. Már csak azért is, mert Károly nagyon jól castingol. És akkor sem sértődnék meg, ha nem engem választana.
