Marad a Vermeer-kép
Nagy kő esett le a bécsi Szépművészeti Múzeum igazgatónőjének szívéről, miközben a Jaromir Czernin örököseinek csalódottsága szavakkal alig kifejezhető. A képzőművészetek kedvelői ugyancsak örülhetnek: Vermeer A festészet művészete című képe a helyén marad, Bécsben, a Szépművészeti Múzeumban. A Czernin család egyébként az egyik legrégebbi osztrák nemesi dinasztia, történetük a 12. századig követhető.
A műkincsek visszajuttatására alakult osztrák bizottság hosszas vizsgálódás után indokolatlannak találta a Jaromir Czernin örököseinek azt az állítását, hogy A festészet művészete című Vermeer- festmény törvénytelenül, zsarolással került a Hitler leendő múzeumának gyűjteményét szervezők tulajdonába. Czernin gróf 1940-ben szokatlanul magas összegért – 1,65 millió birodalmi márkáért – adta el a festményt. A kutatás azt is kiderítette, hogy Jaromir Czernin korábban is eladásra kínálta a képet: a hamburgi gyárossal Philipp Reemtsmával tárgyalt. Akkor még 2 millió birodalmi márka lett volna az ár.
Ezt az ügyletet kétségtelenül Hitler akadályozta meg, mondván, hogy ennek a festménynek Ausztriában a helye. Ekkor adta ki az utasítást titkárának, Martin Bormannak, hogy Hans Posse a drezdai képtár igazgatója kezdjen tárgyalásokat a festmény megvásárlásáról. Az 1,65 millió birodalmi márkáért megkötött ügyletről Bormann táviratban számolt be, megjegyezve: a festmény nemzetközi értéke messze magasabb ennél az árnál.
A festményt a többi zsákmánnyal együtt az Altaussee-i sóbányában rejtették el, innen került elő 1945-ben. Az ebben a térségben illetékes amerikai katonai kormányzat más műkincsekkel együtt ezt a képet is átadta a Szépművészeti Múzeumnak.
A gróf nem tekinthető üldözöttnek
Jaromir Czernin 1949 és 1960 között több ízben követelte vissza a festményt – kérelmeit minden alkalommal elutasították. Halála után az örökösök 2009-ben nyújtottak be újabb kérelmet – miután már számos restitúciós ügyben a bíróságok a törvényes örökösök javára döntöttek. Így került vissza több Schiele és Klimt festmény az egykori tulajdonosok örököseihez.
Azokban az esetekben azonban bizonyítható volt, hogy a tulajdonosokat a náci rezsim üldözte, kifosztotta, képletes árért esetleg menekülésükért cserében gyűjteményeiktől megfosztotta. Jaromir Czernin nem tekinthető a náci rendszer üldözöttjének – hangzik a bizottsági vizsgálat döntése. Külön hangsúlyozzák: ezen az sem változtat, hogy feleségét érték antiszemita támadások, amelyek azonban nem hozhatók kapcsolatba a Czernin gróf ügyvédei által szorgalmazott műkincs eladással. Hogy a gróf maga mennyire nem tekinthető a fasizmus üldözöttének, azt egy a család számára kínos felfedezéssel is bizonyítják. Rábukkantak arra a nyomtatványra, amelyen Jaromir Czernin 1940. április 9-én kérelmezi felvételét az NSDAP-ba.
A Szépművészeti Múzeum vezetői és munkatársai nagy megkönnyebbüléssel fogadták a döntést. A festmény egyike a gyűjtemény ékességének, már csak azért is, mert Jan Vermeer nem sok, alig 37 alkotást hagyott maga után.
Kalandos történet
Az 1666 körül festett kép – amely más -A festészet allegóriája, Modell és festő- címen is ismert, a holland művész 1675-ben bekövetkezett haláláig nem hagyta el műtermét. A 17. század elejétől 1804-ig egy holland diplomata, Gottfried van Swieten báró volt a tulajdonosa.
1804-ben Rudolph Czernin gróf mint Pieter de Hoochs művét vásárolja meg, 50 guldenért. A kép ezzel nyilvánosan látogatható gyűjteményébe kerül.
1860-ban megállapítják, hogy a kép alkotója Jan Vermeer.
A következő tulajdonos Franz Czernin, tőle örökli a képet 1932-ben Jaromir gróf, aki már ekkor megpróbálja eladni egy amerikai gyűjtőnek, azonban nem kap a képre kiviteli engedélyt.
Hitler először 1939-ben vetett szemet a képre, amelyet akkor a gróf a hamburgi gyárosnak kínál 2 millió birodalmi márkáért. Ez az összeg Hitlernek túl magas, célját a kivitel megtagadásával és egy kompromisszumos ár kialkudásával éri el 1940-ben.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
