Lényegit megragadni tájból, emberből

Művészet a fotózás? Művésznek tartja magát?

– Mindenki szeretne művész lenni. Ha arra gondol, hogy elég jónak tartom-e magam, akkor azt mondom: van hová fejlődni. Keresem az utam. Szeretnék olyan képi világot kialakítani, ami csak én vagyok, ami rám jellemző. Ha a művészet azt jelenti, hogy van benne kreativitás, akkor a válaszom: igen.

Mi a művészet?

– Jó kérdés. Valami olyasmi, ami egy mindennapi dolgot alakít át mássá. Ami másnak mutatja aztán magát.

Miből él ma egy fotós? Milyen egy fotóművész élete?

– Hogy „A Fotóművész” hogyan csinálja, nem tudom. Nappal főleg fotózom, grafikai munkákat végzek, dizájnt csinálok. Főleg augusztus óta nagyon beindult az élet, szinte minden másnap fotókat készítek. Ennek egy része megrendelésre készül. A másik része „a saját hangom”, amelyből megpróbálom kialakítani a saját stílusomat. Van egy csomó ötletem, amit próbálok közben megvalósítani.

Van benne azért valami stabilitás? Ez nem egy nyolctól négyig-munka.

Otthonról dolgozom. Ennyi. A többi mindig máshogy alakul.

Hogyan tűri ezt a bizonytalanságot?

Nehezen. Jó is, nem is jó. Nem akarom lemondani a megrendeléseimet, ha sok van, az is gond, ha kevés van, az is gond. Van úgy, hogy egy este öt órát fotózom. Viszont a magánéletemről sem akarok lemondani. Például most fejezem be a vízvezetéket és a fűtést a lakásomban, ami sok pénzt visz el. De van olyan is, amikor nincs olyan sok munka és azon aggódik az ember, hogy hogy lesz pénze.

Van alap-koncepciója, amikor nekilát egy sorozatnak?

A fotózás nem feltétlenül tudatos folyamat nálam. Azt hiszem, szeretnék valami lényegit megragadni a tájból, emberből vagy abból, amit éppen fotózok, és megmutatni másoknak, hogy én azt így látom. Persze ez így nagyon szubjektív, és kicsit ösztönös is.

Ez volt a nagy álma gyerekkorában? A fotózás?

Kiskoromban biológia-matek versenyekre jártam. Matek-fizika speciális gimnáziumban folytattam. Onnan a Képzőművészetire felvételiztem, a festő szakra. Tizenévesen az volt az álmom, hogy csimpánzokat fogok megfigyelni Jane Godallal az őserdőben.

Rengeteg képet láttam Ázsiáról.

Ott kezdtem el fotózni. Imádok utazni, bár nagyon sokat kellett gürcölni hozzá. Nyolc hónapra nekivágtam egy világkörüli útnak, abból öt hónap lett délkelet-Ázsia. Burmában egy buszon találkoztam egy szerzetessel. Le akartam szállni, nem értették, hogy mit akarok. Ő segített. Nem helyi volt, hanem amerikai. Elhívott meditálni a kolostorába, először nem akartam menni. Itthon rengeteg bál-guru, meg ál-gyógyász van, bizalmatlan az ember. Végül nem volt könnyű, kemények a szabályok.

Nem volt botrány belőle, hogy nőként elmegy egy kolostorba? Pláne, hogy nem odavalósi?

Nem, ez egy férfi-női kolostor volt. De nagyon nehézre sikerült az a hét. Eleve nagy a hőingadozás. Nappal egy szál póló, éjjel meg megfagy az ember három pokróc alatt is. Reggel a jeges, hideg földön meditáltunk. Fél négykor és délben volt kaja. Adományokból éltek és érdekes módon ettek húst. Hajnalig fent voltak, felváltva volt egy óra álló és egy óra ülő meditáció. Nem szólhattunk senkihez, nem lehetett zenét hallgatni. Nem volt parfüm, semmi ilyesmi.

Egész nap ültek, vagy álltak? Hogy lehet elképzelni ezt a meditációt?

Mindig adott feladatot ez a szerzetes. Pont azért tetszett ez a fajta meditáció, mert nem volt benne semmi elvont. Megmondták, hogy mire figyeljen az ember. Megismertették a technikáját. Lehetett tovább lépni. A legtöbb ember más és más tapasztalatokat szerzett a meditálás során, aztán mégis, egyfelé fejlődtek tovább.

Hová tud fejlődni egy fotós? És honnan?

Egy dolog biztos: nem szeretnék ott tartani két év múlva, ahol most vagyok. Vagyis mindig ugyanolyan kismama-, meg szexiscsajos képet ellőni. Persze, mindenkiben van valami egyedi, ami miatt érdemes lefényképezni. Két irányba megyek: az egyik a divatvilág, a másik pedig a természetesebb hangulatképek. Ha a kívánságom teljesülne, külföldre mennék divatfotósnak. Mario Testinohoz New Yorkba.

Ő kicsoda?

Egy divatfotós. Kicsit közel érzem a személyiségét és a képeit a sajátjaiméhoz.

Itthon nem lehet érvényesülni?

Az Elle-nek jó lenne fotózni, de egy számba maximum egy hazai fotós készít képeket. Mindent külföldről hoznak be. Én például nem dolgozom semmilyen magazinnak. Csak hallom más fotósoktól, hogyan mennek a dolgok. Nagyon jól esik, hogy engem keresnek meg emberek. Azt tudom, hogy aki Magyarországon sokat keres, az tárgyfotós. Vagy reklámfotós. De nem ismerik a nevét. Itthon kevés a lehetőség, szerintem, viszont külföldön sem könnyű; főleg ismeretség kell hozzá.

További képeket