Kultúra minden mennyiségben

A nagy nyári fesztiválok nyitányának sorrendje évek óta változatlan: az első a mörbischi (Fertőmeggyes) tószínpadon az éppen aktuális operett (az idén a Koldusdiák), aztán Bregenz következik. A fesztiválok fesztiválja, Salzburg ugyan egy nem hivatalos „népünnepéllyel” most korábban, július 19-étől várja a közönséget, de a tényleges program csak egy héttel később kezdődik.

2013. július 19., 21:05

A hivatalos megnyitó Bregenzben és Salzburgban kötelező program az államfő számára, míg Mörbischbe inkább a társaság kedvéért megy el az osztrák közélet krémje. Az idei

68. bregenzi fesztiválonDavid Pountney az utolsó szezonját itt töltő angol intendáns Mozart Varázsfuvoláját álmodta a Bodeni tó fantasztikus színpadára. Az egyik legtöbbet játszott opera témája, komponistájának szabadkőműves kapcsolata inspirálta a fesztivál mottóját: Szemben a fénnyel, s ebből kiindulva szentelte Heinz Fischer államfő megnyitó beszédét a felvilágosodás eszméinek, megragadva az alkalmat, hogy az emberi jogok elismerésére is kitérjen.

Bár a fesztiválmegnyitó mindig jó alkalom némi politikai mondandóra, nem ez a bregenzi rendezvény erőssége: inkább a tószínpadon mindig rendkívül látványosan előadott operával vonz tömegeket. Pountney Mozart művét tündérmeseként állítja színre. Mindennél alkalmasabb helyszín ez a víztükrön lebegő különös színpad, szabadon szárnyalhatott a fantázia a díszlet megtervezésénél. Az idén a természet, a bölcsesség, az észt jelképező három hatalmas sárkánykutya fogja körül a vízi színpadot, amely egy hatalmas teknős. Páncéljából időnként pálmaszerű fák emelkednek az ég felé. Az énekesek, akiknek évről évre szinte akrobatikus képességekkel is rendelkezniük kell, e fák labirintusában keresik egymást, óriás bábúk is előtűnnek.

Légiesen könnyű többtonnás építmény a tavon

Elragadóbb látványt nehéz elképzelni, mint a néha haragos, máskor csillagos ég alatt, a csillogó víztükörből kiemelkedő látványos díszlet, de aki hátra – körbetekint a hatezres közönségre, a szépen elrendezett széksorokra, annak is tátva marad a szája. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy az itteni előadások csak a látvánnyal szereznek pontokat: mindig remek énekesek alakítják a szerepeket, ráadásul tökéletes az akusztika. A nézőtér hatezer ülőhelyének mindegyikén kifogástalanul hallani – látcső persze nem árt, hiszen a távolság elég nagy.
A mindig monumentális, soktonnás díszlet felépítése annyi fáradságot, pénzt és energiát emészt fel,- hogy hagyományosan kétévente változik csak a program. Szerencsére a siker is olyan nagy, hogy nincs gond a nézőszámmal. (A legtöbben eddig két szezon alatt az Aidát látták – 350 ezren, ám a mostani nyitásig elővételben eladott több mint 200 ezer jegy új rekordot sejtet.)

Bár a fő vonzerő a tószínpadi előadás, a kőszínház egy nappal későbbi bemutatója is fontos esemény: az idén itt André Csajkovszkij (1935-1982) A velencei kalmár című operáját adják. Magyar vonatkozása is van az előadásnak: Shylockot a magyar származású Adrian Eröd (a Bécsben élő zeneszerző, Erőd Iván fia) alakítja. A bregenzi fesztivál sajátossága a kevéssé változatos színházi program, amelyet azonban színvonalas koncertek egészítenek ki. A fesztivál „házi zenekarát” a Bécsi Szimfonikusokat augusztus 11-én címmel Fischer Ádám vezényli.

Egész Salzburg egyetlen színpad

Legalábbis a nyitás előtti hétvégén. Pontosan nyolcvan ingyen látogatható előadás várja a közönséget, 32 helyszínen, 800 közreműködővel. A fellépők között ott vannak sokan az „igazi”, július 26-án kezdődő fesztivál résztvevői közül is. Az egyik legnépszerűbb rendezvényen, az autogram-órán mindenképpen.

A nyílt hétvége a jövő évtől eltávolított intendáns – a Milanói Scalaba távozó

Alexander Pereira– kezdeményezése, s még az is elképzelhető, hogy bármennyire haragszik is rá a kuratórium, azért a nyílt hétvége ötletét megtartják. Az eredeti cél az volt, hogy a meglehetősen sznob rendezvényt kicsit közelebb hozzák a köznapi emberekhez. A méregdrága jegyeket nem mindenki tudja megfizetni – ráadásul a salzburgi fesztivál oly népszerű, hogy a legtöbb előadásra még csillagászati áron sem lehet bejutni. Ez a kis ízelítő kárpótlás mindezért.

A szintén az államfő közreműködésével tartandó (26.-i) délelőtti megnyitón Haydn Teremtés című oratóriuma csendül fel. Az első este a hagyománynak megfelelően a Dom téren az Akárki előadása, nagyjából két-három évenként új rendezésben, új szereposztással. Az idei operaprogram két évfordulóra összpontosít: Verdi és Wagner jubileuma ad alkalmat műveik előadására. Olyan közreműködőkkel, mint Netrebko és Domingo, vagy a koncertek karmesterei között Harnoncourt. Persze idén is szerepet kap a kortárs zene, lesz felkérésre komponált mű ősbemutatója. A prózai műsor is változatos, lesz ifjúsági és gyerekprogram, szóval mindaz, ami idevonzza a kultúrát valóban kedvelőket és a sznobokat. A negyvenöt napon át tartó rendezvénysorozat 14 helyszínen megtartott 220 előadása aligha sorolható fel, de a

honlapmegfelelő eligazítást nyújt.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon.