Különös, zavarba ejtő tehetség
Hogy Várnai László tehetséges fotós, tudhattuk régen.
Hogy nyughatatlan, öntörvényű tehetség, kitetszik eddigi életrajzából. De hogy ennyire különös, zavarba ejtő tehetség, az csak most közzétett albuma (Látogatás a Föld nevű bolygón – a cím ne tévesszen meg senkit, ez az utolsó közhely az egész kötetben) forgatása közben derülhetett ki. Várnai – ezt tudtuk – az elmúlt másfél évtizedben bejárta a földkerekség megannyi országát, járt – többek között – az Egyesült Államokban, Indiában, Izraelben, valamint Afrika és Európa számos országában, ahonnan gazdag fotóanyaggal tért meg. Ebből a gazdag és színes matériából válogatott most egy kötetnyit, a képek mellé saját szövegeit rendelve. Szövegeit, mondom, mert a műfaji besorolással bizony meggyűlik az olvasó baja. Van benne „szabályos” útleírás, van riport, portré, van önvallomás, és van remek novella és rövid filozófiai traktátus is. És persze vannak szövegek, amelyek mindezen műfajok erényeit ötvözik. És persze van aztán a képek és szövegek egészen bonyolult viszonya. Van, hogy a szöveg magyarázza a képet, van, hogy ellenpontozza, és olyan is van, amikor a kettő között látszólag csak geográfiai a kapcsolat. Aztán, amikor az ember már sokadszor olvassa-nézi, rájön valami bonyolultabb, rejtettebb kapcsolatra kép és szöveg között.
És az egészből kibontakozik egy érdekes, izgalmas világ. Pontosabban kettő. Az egyiket úgy hívják: Föld.
A másikat úgy: alkotói tehetség.
