Kövéren szép az élet
A világ civilizáltabbik felén túlsúlyosak alatt reng a föld. Errefelé aratnak a pirulapróféták, a pszichológusok, az étrendkonstruktőrök, a testépítők, a zsírégetők, a reformkajások, akiknek mindenre van receptjük.
El vagyunk hízva. Eszünk, ha baj van, eszünk, ha siker. Eszünk jókedvűen, eszünk akaratlan, chipsbe fojtjuk a bánatunkat, hot doggal tömjük vissza torkunkba a sírást. Már nem jön ránk a nadrág.
Várható volt, hogy elébb-utóbb megjelenik egy oktatófilm a nagy hasak világjárványáról, a nagy zabálás kínjairól. Beletörődőn fogadtam a hírt, hogy megérkezett. Aztán megnéztem. Remek.
A történet eleje a felszínt éppen csak megborzolja: itt ül néhány terebélyes férfi/nő, aki változtatni szeretne a körméretén. De bizarra vált a kezdet: mindenki vetkőzzék meztelenre, és beszéljük meg, kinek mi baja van magával. A fele társaság megfutamodik: éljen inkább a háj. No de, akik makacsok maradnak!
Belőlük lesz a film. Amint elkezdik a nyilvános analízist, ahogy egyre beljebb s beljebb kerülünk az életükbe, a legintimebb szférákba is, úgy kapaszkodik össze a sorsuk, nem látleletté, hanem igazi tragikomédiává. A felszínrajz helyett már bent járunk a sorsok mélyszerkezetében, ahol az alkalmilag összeverődött társaságot egyre szorosabban összekapcsolódott fogaskerékrendszer mozgatja, csikorgatja, determinálja. Ki így, ki úgy próbálja megváltoztatni életét. (Túlsúlyos, mechanikus, modern Apolló-torzóként.) Nem a zsír a baj. Az csak következmény. Hanem a hazugság. A könnyű megoldásokra törekvés. A halmozódó sikertelenség.
A folyamat a terapeutát is beszippantja, széttört házasságok, gyilkossá lett meleg marketinges, akit a férj ravatalánál kér meg az özvegy (kifordított III. Richárd-jelenet), sok év előtti félrelépés bumerángeffektusa, szekta és hit, bigottság és vágy, elfogadottság és képmutatás – kerek világ (idomaiban túl kerek is), micsoda emberi színjáték!
Micsoda ironikus kép kisebb-nagyobb hazugságainkról, amelyekkel áltatjuk magunkat!
(Rendezte, részben írta: Daniel Sánchez Arévalo. Kitűnően.)
