Könyvek helyett könnyek I.
A könyvkereskedelem évtizedek óta tartó virágzása átmenetileg visszaeshet. A piac régóta túltelített, csökkenteni kellene a könyvkészleteket. A kiadók között éles harc folyik a vevőkért, ezért újabb, még figyelemfelkeltőbb reklámötletekre és marketingfogásokra kényszerülnek. A jelenleg zajló világválság az összforgalmat is érzékenyen érinti majd. Ennek ellenére a könyvpiac decemberben a figyelem középpontjába kerül, ugyanis az évi 10-12 ezer megjelent könyv 40 százaléka ekkor fogy el. Bár a kiadók, a terjesztők és a kereskedők érdeke azonos – minél több könyvet eladni –, céljaik mégsem mindenben egyeznek. Az okokat két részes sorozatunkban tárjuk fel. Ezúttal Gál Katalin kiadóvezető, az MKKE elnökhelyettese véleményét ismerhetik meg.
– Könyvmarketingről néhány éve még alig esett szó – véli Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnökhelyettese, a Vince Kiadó vezetője. – A túltermelés, amit minden szakember tapasztal, a magyar könyvszakma struktúrájából is ered. A kereskedelmi láncok között komoly harc alakult ki, egyre több boltot nyitnak, amelyekbe több könyvre van szükség. Ám ezeket nem megvásárolják, hanem bizományba kapják a kiadóktól. A terjesztő minél több könyvet visz el a kiadótól, hiszen nem maradhatnak üres polcok. Ezt mind a kiadó állja, de pénzt csak akkor lát, ha a könyveit eladták és a terjesztő kifizeti. Tehát a kiadóknak emelniük kell a készletet, pedig csökkenteni kellene, mert nem fogy több.
A szakember úgy véli, minden típusú könyvre szükség van a piacon, csak sokkal kevesebb példányszámban. Az állandó akcióknak köszönhetően ma már nem számít luxusnak a könyvvásárlás, mindig kaphatóak minőségi könyvek olcsón. Az internetes könyvértékesítés térnyerése is folyamatosan nő. A könyvtárak újbóli felfedezése lehetne az egyik megoldás a devalválódás ellen. Több ezer iskolai és közkönyvtár működik, ezek mind jó vásárlói lehetnének a kiadóknak. De az a pénz hiányzik, amiből könyveket vehetnének a könyvtárak. Ehhez állami támogatás kellene. A kiadóknak szükségük lenne könyvesboltokon túli értékesítési útvonalra is.
A recenzálás burkolt és kedvelt marketingeszköz. Különböző lapokban vagy mellékletként jelennek meg ismertetők, kritikák, ajánlók. Hagyományos újsághirdetésre csak kevés kiadónak telik. Népszerűek az aluljárókban, a metró mozgólépcsőin és a tömegközlekedési eszközökön megjelenő plakátok is. Persze nem minden típusú könyv és kiadó szokott így hirdetni, ez leginkább a profiltól, a könyv témájától, a megcélzott vevőközönségtől és a pénztárcájuktól függ.
– A kiadók pénze a könyveikben áll – mmondja Gál Katalin.-- A hatékony marketingeszköz része az is, hogy a boltokon belül hova helyezik el a kiadványokat, sokféle rendezési elv létezhet. Lényeges, hogy milyen médiakapcsolatai vannak a kiadónak és a terjesztőnek. Ritka a minőségi könyvkereskedelem és a kultúrája sem kiépített még nálunk. Sok helyen nincsenek szakemberek, felkészült eladók. A kereskedelmi árrés egyre nő, ez sem kedvez a kiadóknak. A bizományosi rendszernél a kiadó határozza meg az árat.
Az MKKE törvényjavaslata, a kötöttárasítás szerint a megjelenéstől fél évig minden könyvnek ugyanannyi lenne az ára. Ám ennek akkor lenne csak értelme, ha fixben megvennék a kereskedők a könyvet. Jelenleg állóháború van a kérdésben. A javaslat alapját a német minta adta, ott 18 hónapig kell egyenáron kínálni a könyveket, ráadásul nem függ az árrés attól, hogy mennyit vesz a megrendelő.
A szakácskönyvpiac virágzik, de a szakkönyvkiadás visszaesik, mert nem kap annyi támogatást, hogy megérje ilyen témájú könyvekkel foglalkozni. A könyvszakma szezonális műfaj: a szépirodalmi műveknek júniusban van felfutása, az ünnepi könyvhéten és érzékelhető az érdeklődés a nemzetközi könyvfesztivál idején, áprilisban is. De a legnagyobb robbanás az év utolsó két hónapjára esik: ekkor értékesítik a könyvek 40 százalékát. Karácsony előtt van igény a drágább kiadványokra is. – A tízezer körüli cím, ami egy évben megjelenik, az ideális. A papír alapú referenciakönyvek, például a lexikonok háttérbe szorulnak az internet térhódítása miatt. A szépirodalom és a művészet még „haladékot” kapott; a könyv kompatibilisebb talán az emberi természettel, mint a számítógép.
A magyar vevők konzervatívabbak: a keményfedeles könyveket tartják értékesebbnek a puhával szemben. Ezzel ellentétben a tengeren túlon a keményfedeles kiadás után nem sokkal megjelenik a puhatáblás is.
Egy név nélküli informátorunk elmondta: a kereskedők és a boltvezetők azzal tudnak manipulálni, hogy melyik könyvet hova helyezik el. Minden boltban vannak frekventált és kevésbé jól látható polcok. Adott esetben ezen is sok múlhat. Mivel kb. egy hónap alatt dől el, hogy miből lesz sikerkönyv, nem mindegy, hogy melyik könyvet hova teszik.
