Konszenzus Verebes körül: mindenki egyformán utálja

Mi a műfaja a könyvnek, amit a médiáról írt? Nevezhető regénynek?

Nem tudom, valóban regény-e, de nevezzük annak. Ha a könyv csak a médiáról szólna, az nagyon szegényes lenne. Mondjuk inkább úgy, hogy a média az ürügye a könyvben megjelenő történetnek, hiszen a médiával kapcsolatos tapasztalataimat használtam fel annak megírásához, ami az elmúlt két évtizedben bennem összegyűlt.

Kulcsregény lenne? A történetben megjelenő figurák ismert emberek nevével helyettesíthetők be?

A könyvben minden „lefordítható”. De ha ugyanolyan mélységben ismerném a politikát vagy a sportot, mint a médiát, akkor róluk is írhattam volna. Nem ez a lényeg.

Miért éppen ez az a sztori, amit most meg kellett írnia?

Mert már annyit beszéltem erről. És már fásult voltam és untam, hogy mindig erről kell fecsegnem. Inkább leírtam az egészet. Amikor annak idején "képernyőre mentem", tudtam, hogy ezért egyszer bűnhődnöm kell majd. Ez a maga módján prostituálódás a hírnév és a pénz érdekében. Mindenütt ugyanaz van: a médiában, a színházban, a sportban. Akárhová nézek, újra meg újra veszendőbe megy sok-sok tehetség. Természetesen szeretném, ha sokan olvasnák a könyvet, de nem ez a legfontosabb, hanem, hogy nekem a világról ma ez az állásfoglalásom. És talán az unokám és az unokám unokája is értesül erről az írás révén.

Tehát nem csak a média az a hely, ahol az embernek el kell adnia magát.

Nem, a média semmiben nem különbözik attól, ami más területeken van ma Magyarországon. Az értéktelenség, a gátlástalanság, a vakmerőség, és ami a leg-fontosabb: az ügyesség győzedelmeskedik. És veszt az ügyetlenség.

Vizi E. Szilveszter, agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a könyv bemutatásakor arról beszélt, hogy Ön magáról az emberről, az élő személyiségről tud szólni, legyen az színházi szerep, könyv vagy akár egy televíziós beszélgetés.

Többször találkoztunk a Nap-keltében, s megtisztelt azzal, hogy egy beszélgetésünket a könyvébe beszerkesztette. Azért hívtam meg a bemutatóra, mert korábban volt egy találkozónk, amelyben az agyműködésemet elemezte. Úgy jellemzett, hogy meglepő összefüggéseket vagyok képes felfedezni egy-egy téma különböző elemei között. Magam is azt tapasztaltam, hogy én vagyok az az ember, akinek mindenről valami más jut az eszembe, mint a többieknek. Emiatt sajnos konfliktusaim is voltak és vannak. Hozzáteszem: tudom, hogy ugyanakkor ebből élek negyven éve.

Csak piszkálódásképpen: arra nem gondolt, hogy a Nobel-díj bizottság elnökét is felkéri laudációra?

Ha ismerném és jó viszonyban lennék vele, biztosan felkértem volna. Tudom, az önértékelésemet a magyar sajtó és a közvélekedés egy része hibásnak értékeli és leárazza. Rólam ugyanúgy ír a Népszabadság mint a Magyar Nemzet.

Ugyanolyan szeretettel?

Ugyanolyan utálattal.

Szóval Ön az a konszenzusos személy?

Igen, úgy tűnik, én vagyok.

Van-e olyan területe nem csak a médiának, hanem általában a kultúrának, amelyben eddig még nem közreműködött?

Író nem voltam eddig még, mert az író nekem Thomas Mann, Füst Milán, vagy Joseph Heller. Azt a kérdést pedig, hogy mennyi mindenen dolgozom egyszerre, körülbelül negyven éve teszik fel nekem.

De én csak most teszem fel először.

Jó, Petőfi-kutató eddig még nem voltam.

Még lehet?

Majd meglátjuk…! Hegyeshalmon túl öt kilométerre nem kérdés, hogy valaki rendező, de írással is foglalkozik és közben műsort is vezet, és még sok min-dent csinál. Ez csak Magyarországon kérdés. Amerikai színészek sorra írják a forgatókönyveket, filmeket rendeznek. És közben játszanak. És ez senkit nem zavar.

Ön kockáztató típus?

Kalandor típus vagyok, kockáztatok. Akkor is kockáztattam, amikor tíz évvel ezelőtt Gyárfás Tamás meghívott műsorvezetőnek a Nap-keltébe.

Akkoriban indult be Önnél az üzlet?

Negyvenéves koromig feladatokat vállaltam, a kilencvenes évektől pedig üzleteket kötöttem. Látszott, hogy más lesz ez a korszak, mint az előző negyven év, és valóban más is lett. Ridegebb, üzletiesebb.

Ez a helyzet most alávalóbb?

Nem alávalóbb, de semmivel sem jobb, vagyis másképp rémes.

Hogy megy a könyv?

Az eladások jelenleg kikényszerítették a könyv újranyomását, a média-, és internetvisszhang szokás szerint puszta személyeskedésben merül ki, pedig talán mégis az lenne a megvitatandó, hogy milyen, és kinek-kinek miről szól a produktum.

Az olvasók, akár a nézők, úgyis mindent eldöntenek…

Ebben bízom én is.