Költőóriások hétköznapjai
A Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Endre és Petőfi Sándor ihlette színpadi játékkal köszönti a költészet napját.
Április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. A Petőfi Irodalmi Múzeum az esemény kapcsán különleges előadást hívott meg a Károlyi-palotába: a dokumentumok, versek, egyéb írások alapján készült Ady/Petőfi című produkció közvetlen stílusban idézi meg a két költőóriást, hétköznapian emberi oldalukra helyezve a hangsúlyt.
A Nézőművészeti Kft. és a Manna közös produkciója – amely egyébként iskolák „lyukasóráin” és más színtereken is látható – persze nem azt kívánja bizonyítani, hogy a költészet koronás fői valójában „meztelenek”. A darab alkotói abban hisznek: legnagyobb poétáink még szerethetőbbek lesznek, ha emberi esendőségeik is napvilágra kerülnek.
Scherer Péter, az előadás rendezője lapunknak elmondta: a játék két szereplője, Katona László és Kovács Krisztián éppúgy részt vett a darab szövegének összeállításában, mint Gyulai Eszter dramaturg, illetve maga a rendező. A szövegkönyv elkészítését két hónapos kutatómunka előzte meg. A Petőfihez kapcsolódó dokumentumok értelmezéséhez Kalla Zsuzsa irodalomtörténész nyújtott segítséget, az előadás Ady Endréhez kapcsolódó részéhez pedig Fráter Zoltán író, irodalomtörténész. A költészet napi előadást követő beszélgetésnek az említett „konzulensek” lesznek a vendégei.
Az Ady/Petőfi című produkció kapcsán persze mindjárt felvetődik a kérdés: vajon mely pontokon kapcsolódhat – túl a hivatáson – a más-más korszakban élt költők sorsa?
Scherer Péter ezzel kapcsolatban megemlítette Ady Endre Petőfi nem alkuszik című írását. Ady ebben Petőfi Sándort méltatja, miközben saját kortársait ostorozza: a megalkuvókat, az opportunista politikusokat – és visszautal Petőfi korának a politikusaira is. Ám ennél is erősebb kapcsolódási pont, hogy a sorok közül kiérződik: Ady magához hasonlítja Petőfit.
Scherer Péter szerint a két költő habitusában nagyon közel állt egymáshoz. „Mindketten lánglelkű figurák voltak, hirtelen haragú emberek, akik szembementek az igazságtalansággal. Azt is vállalva, hogy ez az attitűd anyagilag vagy akár presztízsben is kockázatos.”
Találni összecsengéseket földközelibb ügyeikben is: például a nőkhöz vagy a pénzhez való viszonyukban.
A darab sajátossága, hogy Petőfi gyakran beszél önmagáról, Ady pedig Petőfiről, ami ugyancsak finom áthallásokat hoz létre. Másfelől – éppen mert eltérő korszakban éltek – Petőfi nem is reflektálhatott Ady Endre vele kapcsolatos felvetéseire. Pedig utóbbi – minden tisztelete mellett – olykor ironikus vagy nyers gondolatokat is megfogalmazott elődjéről. Petőfit például „pocsék színésznek” tartotta.
Az Ady/Petőfi a két költő privát világának, habitusának hasonlóságai mellett különbözőségeiket is megmutatja. Még arról is szó esik, hogy Ady – ellentétben Petőfivel, akinek gyomra nem bírta az italt – sokat ivott. Ám ez az epizód sem csúszik át bulvárszintre. Megtudjuk, miként fogalmazott erről Ady Endre egyik írásában, amelyben a másnaposság bizonyos szakaszát a megvilágosodáshoz hasonlította, „művészérzésnek” aposztrofálva az állapotot.
Az Ady/Petőfi című darab azzal a gondolattal is eljátszik: milyennek látszanak más szemével a címszereplők? Például az asztrológuséval, egy öreg székelyével vagy éppen a gyerekek világából szemlélve.
„Az Ady/Petőfi semmiképpen sem kettős biográfiának készült” – hangsúlyozta Scherer Péter. A produkció fő célja, hogy a tankönyvi megközelítéseknél összetettebb, személyesebb költőportrék olyan impulzusként érjék az ifjabb és idősebb közönséget, amelynek hatására hazatérve beleolvasnak a műveikbe.
A költészet napján is ezek lehetnek a legbensőségesebb pillanatok.
