Költők a falon

Megszokhattuk már, hogy április 11-én még a csapból is versek folynak. S most a falon is megjelentek – nem a versszövegek, hanem a magyar költők legjavának arcmásai. Stekovics Gáspár szombathelyi illetőségű fotográfus fekete-fehér képei a Müpa Zászlóterében varázsoltak pár napos halhatatlanságot élő költők hadrendjéből.

A képek legtöbbjének forrása, a kattintás színtere Szigliget, a magyar irodalom nemsokára hatvanéves menedékhelye, a nevezetes alkotóház. „Steko” ott kapta lencsevégre azt a tizenkilenc költőt, aki most ránk tekint ennek a lejtős, lépcsős, vörös szőnyeges belső térnek a hátfaláról. Válogatás ez csak, mert a festőművészből fotóssá avanzsált mester szinte minden valamirevaló élő tollforgatót sarokba szorított a gépével. Nemcsak jókor volt jó helyen. Ezekhez a portrékhoz több kellett: elkapni kinek-kinek azt a pillanatát, amikor leginkább önmaga, amikor lehull egy-egy réteg a személyiség félig-meddig leplezett szellemi arcáról, amikor megmutatkozik valami abból az emberi lényegből, amiből felépül egy-egy életmű.

Titok így is marad elég. Mire mutat Marsall László? Mit számol az ujjain Béres Attila? Hová merül el Petőcz András tekintete? Sumonyi Zoltán miféle hajót kormányoz kapitányi sapkájában? Szólni, válaszolni nem tudnak, csak néznek minket.

Egy darab ideig még mi is láthatjuk őket, ha betérünk néhány perce a Müpába.
Kelecsényi László