Költő és korunk

Ha már a Babits-könyvtár szóba került, talán nem fölösleges megjegyeznünk, hogy voltaképpen három könysorozatról beszélhetünk. Egyik, amely a költő prózai munkáinak (regények, drámák, tanulmányok, esszék, kritikák, levelek) kritikai kiadásait adja (a verseken kívül tehát mindent), s jelentős része már hozzáférhető. Másik, amely a Babits-könyvtár nevet viseli, a költővel kapcsolatos források kiadására (például a Babits család levelezése), illetve egy-egy részkérdés megvilágítására (például Babits Fogarason) vállalkozik: ennek a tékának kétségkívül a Baumgarten Alapítvány iratait közzétevő kötetek a legérdekesebb részei. És van még egy Babits Kiskönyvtár-sorozat is, ebbe kerülnek a tanulmánykötetek. (Mint a jelen könyv is.) Ez a páratlanul gazdag gyűjtemény az elmúlt negyedszázad nagy ívű Babits-kutatásának eredménye. Egy kutatásnak, amelyben benne van többtucatnyi irodalomtörténész lelkes munkája s a kutatásvezető Sipos Lajos fáradhatatlan szervezőkészsége is.

A tanulmánykötetben vannak hagyományos dolgozatok (verselemzések például), vannak (a kívülállónak) meglepő közelítések (Fráter Zoltán írása például, amelyben a Babits-líra istenképét térképezi fel), vannak szórakoztató mellékvonalak (a Babits-paródiákról vagy arról, úriember-e a tanár – Babits idejében természetesen –, vagy sem.) Külön fejezetet kap az esszéíró Babits (hadd hívjam fel a figyelmet Pienták Attila művére: Az esszé mint önépítés), és helye van a huszonegyedik századi megközelítéseknek is (Új tudásmodell a számítógépes és internetes szövegkiadással). Egyszóval színes és változatos könyv ez, aki szereti Babitsot, el ne kerülje, aki nem, az meg talán e kötet által (is) megszeretheti.