Kivételes egyéniségekre kivételes szabályok vonatkoznak
Pont annyi, amennyi kell, se több, se kevesebb. A műsorvezető, akinél minden rendben van. Nem csak szép, de szépen is beszél. Talán a legszebben. Sajnos csak főleg hajnalban és éjfélkor láthatjuk. A Kazinczy-díjas Acél Annával beszélgettünk.
Nem ismertem fel a hangját a telefonban.
Pedig szerintem egyféle hangom van.
Azt hittem, van egy műsorvezetői hangja és egy másik, amit a hétköznapi életre tartogat.
Az ember persze másként beszél civilben, mint amikor valami összeszedett, megszerkesztett szöveget mond.
Hangját tévében, rádióban, szinkronban ezerből is fel lehet ismerni.
Ez családi örökség. Nálunk mindenkinek jól megkülönböztethető, jellegzetes orgánuma volt. A hangom egyrészt velem született adottság, másrészt nagyon sokat képeztem magam.
Színművész akart lenni?
Filmsztár akartam lenni. Olyan környezetben éltem, amelyben mindenki rajongott a jó filmekért, a nagy sztárokért. Minden matinén ott ültem, többször is megnéztem egy-egy filmet. Volt olyan színész, aki számomra valóságos istenség volt. Belmondo például, vagy a magyarok közt Latinovits, akit szerettem és tiszteltem filmen és pódiumon is. Belőle számomra sosem volt elég.
Érdekes, hogy éppen Latinovitsot mondja, aki nem a beszédtechnikájáról volt híres.
Kivételes egyéniségekre, kivételes szabályok vonatkoznak. Latinovitsnak problémája volt a beszéddel, ezért aztán sokat is dolgozott rajta, hogy ezeken javítson. A beszédhiba akkor válik zavaróvá, amikor elvonja a figyelmet. Latinovits zártan beszélt, de ez hozzátartozott a személyiségéhez. És persze arra is emlékezhetünk, hogy hányféleképpen tudott megszólalni! Nem mindegy, hogy az ember azért beszél ilyen vagy olyan módon, mert azzal ki akar fejezni valamit, vagy azért mert nem tud másként.
Ön nem akart pódiumra kerülni?
Mivel nem vettek fel a színművészetire, nem nagyon volt érdemes elgondolkoznom ezen. Viszont ellenállhatatlan vágy élt bennem, hogy olyan munkát végezzek, ahol beszélhetek. Csak három olyan hónap volt az életemben, amikor nem ezzel foglalkoztam, hanem könyveltem a Ganz-Mávagnál, és ebbe majdnem belehaltam. De szerencsére hamarosan el tudtam helyezkedni a rádiónál, s azt hiszem, meg tudtam találni a rádiós szakmának azt az oldalát, amelynek köze van az előadó-művészethez. Egyébként akár egy könyv tárgya is lehetne, milyen sok szállal kötődik egymáshoz a bemondói, műsorvezetői és előadóművészi szakma. Huszonhárom évig rádióztam, aztán a vége felé már a tévében is megjelentem. Most pedig már csak televíziózom.
Az „objektív hang”, így jellemezhető a beszéde. De mégis van benne mindig valami plusz.
Talán a személyiségem. Évekig tanítottam a rádiós és tévés munkám mellett beszédtechnikát, és arra jöttem rá, hogy a grafológia mintájára a beszédből is lehetne személyiségtesztet készíteni. Nem csak a pillanatnyi egészségi és hangulati állapotról vonhatunk le belőle következtetéseket, hanem az ember egész múltjára, jellemére, adottságaira, neveltetésére, felkészültségére is. Az egész kultúrája. Mindenkinek kihallani a beszédéből, hogy valójában ki is ő. Például a szélsőséges hanghordozás a személyiségben rejlő problémákra utalhat…
Semmit nem túloz el. Az a műsorvezető, akinél minden rendben van. Pont annyi, amennyi kell. Se több, se kevesebb.
Ha így van, annak örülök. Én általában kiegyensúlyozott vagyok, harmonikus személyiség. Persze, amíg aztán ki nem hoznak a sodromból…Nem tehetek róla, valószínűleg így születtem. Valószínűleg a génjeimben van a magyarázat. Ez az én bonuszom…
Sosem bakizik.
Valóban nem voltak úgynevezett jó ízű bakijaim, amelyekre érdemes lenne emlékezni. Pedig néha milyen jól jönne… Sokak az életművük „legértékesebb”, legmaradandóbb oldalait köszönhetik egy-egy bakinak.
A Híradó műsorvezetőjeként nem a legkedvezőbb időpontokban dolgozik. Hajnalban, délben és utána éjfélkor. Családja hogyan bírja ezt?
Férjem, lányom erre szocializálódott. Kutyáimról, macskáimról már nem is beszélve. Ismerik a rendet, és szegények hozzám igazodnak. Tudják, hogy: „pszt, a mama alszik”. Ez az időbeosztás persze gyilkos dolog. Nem kellene, hogy így legyen. Ez munkaszervezés kérdése.
Közben néha hazamegy?
Nem, dehogy, ma is itt vagyok éjfélig.
Úgy látom, most is bevetésre kész…
Igen, mert délután az interneten is lesz Híradó.
Korábban voltak adászáró kiadások is.
Igen, ezekben éjjel, változó időpontokban, valamikor fél egy és negyed három közt, újra el kellett mondani élőben azt, ami már az esti Híradóban is benne volt. Nem sok értelmét láttam. És a nézettségi mutatók szerint a nézők sem…
Mintha egy ideig száműzték volna az MTV képernyőjéről.
2002-ben az MTV új vezetői úgy gondolták, hogy nincs szükségük rám. Aztán egy év múltán úgy találták, hogy mégis…
De addig is az anyanyelvi bizottságban dolgozott.
Ahogyan ma is… Ez a testület a médiatörvény szabályait követve azzal foglalkozik, hogyan kell megjelenni, megszólalni a köztévében. Ez elnöki tanácsadó testület, hatalma nincs, véleményt mondhat, javasolhat. Főleg, ha az elnök igényt tart a véleményre.
A kereskedelmi tévékben is nagyon erősek a szabályok, de elsősorban az életkorra, megjelenésre, a külsőségekre figyelnek.
De ügyelnek a szakmai képzésre is. Nálunk, az MTV-ben ez most sajnos hiányzik. Egyszerűen nincs rá pénz. Így aztán ki-ki maga dönti el, hol tart, és merre van az előre…
Számomra Ön tudatos, de szerény személyiség. Talán, mert van mire szerénynek lennie.
Zavarba akar hozni?
De ugye, tudja, hogy Ön a legjobb?
Köszönöm, ha így gondolja, de nem nekem kell ezt eldöntenem.
