Késő esti hírlap

2009. szeptember 22., 22:25

Felfokozott várakozással tekintettem Bernáth László sajtótörténeti-önéletrajzi könyve elé (Volt egyszer egy Esti Hírlap). Részben a szerző személye (Bernáth tanár úr, ahogy manapság a sporttudósításokban mondanák, a mai magyar sajtó egyik ikonja, nemzedékek nőttek föl kitűnő kritikáin, és más nemzedékek tanulták meg tőle az újságírás mesterfogásait), részben a mű tárgya (az Esti Hírlap tényleg különleges helyet foglalt el a magyar sajtó történetében, ha van szocialista politikai bulvár – közbevetőleg: nincs –, akkor ez volt az), részben a tárgyalt korszak számos „specialitása” miatt (sem a lap születésének, sem megszűnésének körülményei nem mindennnapiak – ráadásul valószínűleg az utolsó igazi déli lapja volt a magyar sajtótörténetnek). Várakozásom fokozásához hozzájárult a könyvet díszítő híres Szűr-Szabó-falrajz is, valamint Erdélyi S. Gábor e hasábokon megjelent – a régi időkre emlékező – ajánlója.

Ehhez képest bizony csalódnom kellett. Ami a főszöveget illeti, ott inkább a történet vázlatossága miatt. Bernáth László mintha belefáradt volna a feladatba. A kezdetekről még kedvtelve, anekdotázva mesél (igaz, a konfliktusokat lekerekítve kissé), az általa kedvelt alakok szinte megelevenednek (Kellér Andor és Bodó Béla vagy Kelen Béla portréjára gondolok), a későbbiekről azonban csak nagyon átabotában értesülünk. Úgyhogy a sajtótörténet szerelmeseinek e füzetnyi dolgozat inkább csak kedvcsináló: megannyi kérdésünk lenne még, amelyre itt sajnos nem kapunk választ.
Minthogy a könyvecske valószínűleg oktatási segédanyagként (is) készült (Dialóg Campus Kiadó, Sajtóvilág sorozat), a főszöveget apró betűs részek és széljegyzetszerű lexikonszövegek egészítik ki. Ezekről kevés jót mondhatunk. Esetlegesek, pontatlanok, tévesek. Mintha nem is a tanár úr írta volna őket. (Bőti Lászlóról illik tudni, hogy Beöthy Zsolt fia, és ugyanígy írja a nevét, Kellér Andor egy évvel halála után már nem tud semmit megjelentetni, legfeljebb posztumusz kiadják a művét, és a Baumgarten-díjat se Baumgatner Ferenc Ferdinánd alapította, s méltán.) De akárhogy is, legalább olvasnia kellett volna.

Történelmi időutazásra hívjuk mindazokat, akik hisznek a zene világformáló erejében. Augusztus 21-én, Budapesten a Budai Vár – Szentháromság térnél olyan este bontakozik ki, ahol nem márványból vagy bronzból, hanem hangjegyekből és érzelmekből épül emlékmű. Egy este, ahol a múlt emlékei és a jelen dallamai egyetlen lélegzetbe olvadnak össze, és minden hang, minden akkord a szabadság iránti örök, olthatatlan vágyat zengi – egyszerre emlékezve és a jövőbe mutatva, ahol a zene válik a közös üggyé. Egy teljes zenei életpálya emelkedik diadalívként a közönség elé. A világhírű zeneszerző, szövegíró, producer és előadóművész, Leslie Mandoki visszatér Budapestre legendás formációjával, a Mandoki Soulmates-szel, hogy közösen írják tovább a szabadság zenéjének történetét. Az est méltó jelmondata: 50 év szabadságvágy, mely Leslie életútjának hitvallása.