Kéjjel-nappal
Ügynökfilm. No nem olyan, amilyenre a hajdan megfigyeltek várnak már húsz éve. Kárpótlásként a hajdani jogcsorbításokért. Nem.
Ez igazi titkosügynök-film. Nem izzadó tenyerű beszervezetteké, hanem hideg hónaljú profiké, akik lőnek, robbantanak, űznek és űzetnek, ha úgy fordul, és már miért ne fordulna úgy. Ez a szakma nem életbiztosítás. A filmnek meg pörögni kell.
Zöld film ez, zöldes. A géppisztolyos vetélkedő középpontjában (ki tud többet a másikról?) egy energiasűrítmény áll, amely képes kivilágítani egy kisvárost, el tud hajtani egy tengeralattjárót, persze hogy kapós. (Miért, önöknek nem lenne jó otthon egy ilyen?)
Őszinte film. Nem ígér semmi mélységet, a kizökkent idő helyretolására lusta kísérletet sem tesz. Látunk viszont pisztolypárbajt repülőben, mennybe szálló balkörmű gazokat, apróra vagdalt bérgyilkost az alpesi expressz konyhakocsijában, autós üldözést Spanyolországban (bikafuttatás közben persze, hát mikor s hol másutt?), emberrablást Salzburgban, bombázást az Azori-szigeteken. Benne van a keze a CIA-nak, az FBI-nak, még tán a Maszovletnek meg a Meszhartnak is, és a többi csengő-bongó rövidítésnek. És ne tévesszen meg senkit a cím! Azt ígéri, amit ad. Azt adja, amit ígért. (Az angol eredeti is: Knight and Day.)
Hogy aztán akadnak hajmeresztő fordulatok? Hát igen, egy akcióvígjátéktól minden kitelik. S hogy a forgatókönyv néhol lukacsos, a logika imitt-amott sánta? Hát az biztos, hogy nem Immanuel Kant jegyzé. De őhozzá ezen a nyáron amúgy is túl meleg van. A moziban.
(Rendezte James Mangold, játssza Tom Cruise és Cameron Diaz.)
