Kátya a hallban

Kék szoba hall – ez a neve a Budapest Jazz Club (tudják, az a Hollán utcai hely, amely valaha Duna mozi volt, s amelynek emblémáján a Szabadság-szobor nem olajágat, hanem egy szaxofont tart felemelt kezében) legújabb rendezvénysorozatának, amely vasárnap esténként kerül sorra. Kamaradarab és beszélgetés, monodráma és zenés összejövetel – ahány este, annyiféle. Múlt héten például Tompos Kátya és Hrutka Róbert (és barátaik) lemezbemutató koncertjére toboroztak a plakátok.

Lassan szivárog a közönség nyolc táján, pedig ráúszás van, a jegyek csak befutóra (és tétre) érvényesek, helyre nem. Persze, a jobb helyek elkelnek hamar, a kis színpad előtti asztalok, ahol egy-egy pohár bor is elfér, korán gazdára találnak – aztán megtelik a terem, vagyunk vagy száz-egynéhányan (sokkal többen nem is férnének), a felhozatal a lehető legvegyesebb, idős házaspártól dzsesszguruig, közel lakóktól a mindenevő zenefogyasztóig, arra járótól a rajongókig mindenki fellelhető itt: művész legyen a talpán, aki képes egységes, lelkes közönséggé forrasztani őket.

Tompos Kátya ilyen. Bejön a tenyérnyi színpadra egy tinédzseforma, törékeny nő, alig fér el a sok zenész között, elbotlik a saját lábában, az ember azt gondolná, egy kis huzat elviszi, aztán odaáll a mikrofonhoz, és énekelni kezd – először egy szomorúságos cigány dalt, aztán mindent, ami szembejön, francia sanzont, bolgár népdalt, Cseh Tamást, U2-t, és közben szaval, játszik, bolondozik, él: az ember a második számnál eltátja a száját, és aztán úgy hagyja. Lenyűgözi ez a hang, ez a lény, ez a sugárzó tehetség.

E sorok írója sok éneklő színésznőt látott már (mostanában nagy divat az ilyesmi, aki ad magára, egy-két lemezzel is jelentkezik), van közöttük jó, jobb és legjobb, de Tompos Kátya egészen más minőség. Könnyed, áradó, lebilincselő: az ember nem tud szabadulni a hatásától. S csak amikor elhallgat, veszi észre, milyen kitűnő zenészek mind, akik Tompos Kátya mellett állnak (Hrutka Róbert és Markó Ádám, Fehérvári Attila, Kalmus Felicián, Galambos Zoltán, Dely Domonkos), s így közelről élvezhetik ezt a varázslatot.

A végén kiderül, hogy a lemez még készülőben – sebaj, ott a helyünk az igazi bemutatón is.

Jolsvai András