Kácsor Zsolt: A Problémás Hülye

Ülök a bankban, várok a soromra, elvileg mindjárt én jövök, a sorszámom szerint már csak ketten vannak előttem, de nyúlik a várakozási idő, mert a pénztár éppen kifogta a Problémás Hülyét, az ilyenből hetente egyszer egy mindig beesik. Amikor belép és sorszámot húz, akkor még nem lehet tudni, hogy ő lesz a mai Problémás Hülye, ez csak később derül ki, amikor már nincs mit csinálni, mert már ott van. S az arcára mintha rá volna írva, hogy a heti hülye. Ránézel, figyeled, ahogy gesztikulál, s észreveszed rajta azokat az apró jeleket, amelyeket nem vettél észre rajta akkor, amikor még nem Ő volt a Problémás Hülye, holott már akkor is láthattad volna rajta, hogy Ő lesz a nagy Ő. Mert ha látnád rajta előre, akkor türelmes lennél vele, s úgy beszélnél hozzá, olyan türelmesen, mint a hülyékkel szokás, akiket nem szabad hergelni sokáig.

MTI Fotó: Máthé Zoltán

Szóval pont egy ilyen áll a pénztár előtt, ahová én is várok, pénzt akarok betenni, ilyen is régen volt, de most van. Nem sokat ugyan, de betenni akarok, és nem kivenni. De jó lesz, ha bent lesz a pénzem. Előre örülök. Szeretem, ha pénz van a számlá­­mon, ahol nem szokott sok pénz lenni amúgy, olyan is van hó vége felé, hogy nincs rajta semmi, de most lesz rajta, mert teszek be pénzt. A számlámon lesz pénz, juhhé. Feltéve persze, ha a Problémás Hülye hagyja. Mert most nem úgy néz ki, hogy a nagy Ő mindjárt végezni fog. Valami apróságon veszekszik a pénztárosnővel, aki igyekszik visszafogni magát, de hallom a hangján, hogy legszívesebben elküldené a nagy Őt a kurva anyjába, de persze nem lehet, a Kedves Ügyféllel udvariasnak kell lenni. Még akkor is, ha a Kedves Ügyfél egy tahó. S ez most az. Egy tahó, aki amiatt veri a pultot, mert egy betűt elírtak a címében, és most nem fér hozzá a pénzéhez. A pénztárosnő azt magyarázza neki, hogy az adatait csak ő módosíthatta saját maga, de a Problémás Hülye azt állítja, hogy nem ő módosította az adatait, hanem a Hatóság, és ezután a bank átvezette a hibát a rendszerbe. Hiába mondja neki a pénztárosnő, hogy a bank magától senkinek nem írja át az adatait, a Problémás Hülye pénzt akar és nem tágít.

A rohadt életbe, itt ülök húsz perce, már rám melegedett a kabát, és amit máskor elintéznék két perc alatt, az most nem halad. Miért nem nyitnak ki egy másik pénztárat? Vagy miért nem kérnek elnézést? Hangosan dobolok a lábammal, de semmi. Nyissanak már egy másik pénztárat, mert mindjárt gutaütést kapok!!! Ez nem lehet igaz. Ennyi hülyét egy országban! Az ilyen hülyék miatt tartunk ott, ahol tartunk. Idegességemben átszalad rajtam, hogy ez a hülye, aki feltartja a sort, ez is biztosan Orbánékra szavazott, ez tuti, messziről megismerem őket. Rohadtul elegem van. Melegem van, ideges vagyok, miért kell az állampolgárt Kelet-Európában folyton ilyen helyzetbe hozni? Mindjárt üvöltök!

Ekkor odalép hozzám a bank biztonsági őre, egy kedvesen kövér arcú, ötvenes alak, a kezét a vállamra teszi, s azt dünnyögi: nyugalom. Zavartan nézek rá. Ez is mi az istent akar??? Mire elmosolyodik, s azt mondja: mások most odakint ülnek a járdán a mínusz húsz fokban, és koldulnak egész nap, maga meg itt ül a kényelmes fotelben a jó melegben, és nem bír ki félórát?

S úgy beszél hozzám, olyan türelmesen, mint a hülyékkel szokás, akiket nem szabad hergelni sokáig.