Kácsor Zsolt: Halál elől fekve futni

„A saját szememmel láttam, hogy az utcán meghalt egy hajléktalan ember. Most történt, januárban, a pesti utcán, éppen ott, ahol nyáron fagyizni szoktunk, sétálgatni és a csajokat nézegetni, és nem sejtjük, hogy eljön a tél, és a szemünk láttára ott hal meg egy ember. Reggel volt, munkába mentem, és amikor a villamosra vártam, észrevettem azt a ruhakupacot. Rángatózott alatta egy ember lába, s nem értettem, hogy miért. Olyan volt, mintha fektében akart volna elfutni. Viszonylag gyorsan a ruhakupac köré gyűltek a járókelők, ezt furcsálltam, azt hittem, nem áll meg senki segíteni. De megálltak hárman is, és láttam, hogy egyikük már telefonál, gondolom, a mentőket hívta, mert tíz percen belül ott voltak a mentők, de már nem tudtak azon az emberen segíteni. Egyszerre csak vége volt, nem rugdalózott tovább. Nem tudom, hogy mi okozhatta a halálát, mármint úgy értem, azon kívül, hogy mínusz húsz fokban a járdán töltötte az éjszakát. Szerintem megfagyott, de ebben nem vagyok biztos, mert még nem láttam fagyhalált. Eddig úgy képzeltem, hogy az emberi test keményre fagy, mint a csontos tarja a fagyasztóban. Vagyis egy tömb jéggé válik, amit eléggé soká tart kiolvasztani. De ha tényleg megfagyott az az ember, és jégtömbbé változott, akkor hogyan volt képes rugdalózni a lábával? Meg voltam döbbenve.

MTI Fotó: Mohai Balázs

S két nappal később mit hallok a tévében? Egy magas rangú fidesznyik azt hazudta, hogy Magyarországon jobban élnek az emberek, mint 2010 előtt, és sokkal kevesebb a szegény ember, mint 2010 előtt, de aki mégis szegény maradt, az sokkal kevésbé szegény, mint 2010 előtt. Gondolkodtam rajta, hogy ezt meg honnét lehet tudni, ha egyszer éppen a fi­­desz­­nyikek adták parancsba a statisztikai hivatalnak, hogy nem közölhet a szegénységről számadatatokat. De rájöttem aztán, hogy fölösleges nekem ezen gondolkodni most már.

Hiszen én szemtanú vagyok. A saját szememmel láttam, hogy a nagy jólétben meghalt egy ember a járdán. Pedig nem azt mondta Orbán Viktor, hogy ők majd senkit sem hagynak az út szélén? De, ezt mondta. Szó szerint ezt mondta. És amikor a saját szememmel láttam azt a hajléktalan embert a halál elől a földön fekve futni, akkor az jutott eszembe, hogy ezt az embert mégis hagyták megdögleni az út szélén. Ráadásul ezt hiába magyaráznám a fidesznyikeknek. Ők ru­­tinosan megvonnák a vállukat, s azt mondanák, hogy a saját hibája volt, miért nem ment éjszakára fűtött helyre. S különben is, Magyarországon jobban élnek az emberek, és sokkal kevesebb a szegény ember, de aki mégis szegény maradt, az sokkal kevésbé szegény, mint 2010 előtt.

Ekkor jöttem rá, a halál láttán, hogy ezekkel a fidesznyikekkel nem kell többé vitatkozni semmiről. Hiszen azért kapják a fizetésüket, hogy hazudjanak. Ott ülnek a kormányban, az államapparátus felső vezetésében, a főhivatalok fűtött elnöki lakosztályaiban, és amikor kinyitják a szájukat, hazudnak. Amikor a levegőt kifújják, hazudnak. Rád néznek, hazudnak. Én nem akarok velük vitatkozni többé. Csak azt akarom, hogy tudják: nem felejtek. Éppen Orbán Viktor üzente ellenzékből a kormánynak, hogy ha a népnek elege lesz, akkor nem lesz más hátra, mint futni, de gyorsan. Úgyhogy hazudhattok felőlem most már, engem nem érdekel. Tudjátok, miért? Mert eljön az idő, amikor menekülni fogtok.”