Játszani muszáj

Okos, arányos, megható: három szó Kosztolányi-estjének egyik recenziójából. Másik produkcióban, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában Gált alakítja, a célirányos, darabíró iparosmestert. Kritikus írta róla: még azt is képes eljátszani, hogy Gálnak nincs keresztneve. Shakespeare Tévedések vígjátékában Angelo, az ékszerész. Szakíró szerint „kínai ruhába bújtan, puha mozgásával, kis kacajaival, lepkeröptető csuklóival nagyszerűen adja a repdeső szempillájú másság képviselőjét”.

Beszélgetésünkre ballonkabátban érkezik, alatta barna kordöltöny. Szemüvegével, szabatos mondataival: ifjú egyetemi oktató valami múlt századi, kellemesen teátrális univerzitásról. Civil karakterében is összhang.

Fesztbaum Béla egri születésű, családja polgári bázis a Kádár-barakkban. Idősebb Fesztbaum Béla nyitottan vallásos ember volt. Hitében is gondolkodó értelmiségi. A Heves Megyei Hírlap sportrovatának munkatársa, de írt kultúráról, egyebekről is. Felesége pénzügyesként dolgozott. Két gyereket neveltek: Bélát és nővérét.

A kis Fesztbaum jó fiú volt, otthonülő, sokat olvasó. S mindig ott akadt a szeme a tévén, amikor olyan művészeket látott, mint Benedek Miklós, Haumann Péter, Kern András, Schütz Ila. Akik mívesen tudtak mulattatni is. A kis Fesztbaum különösen azt szerette, amikor a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóját idézték a jelenetek. Már srácként is vonzotta a klasszikus kabaré világa.

De akkor még másban mutatott sokat. Ha kimozdult otthonról, sorra nyerte a szavalóversenyeket. Általános iskolai magyartanárnője ajánlotta: küldjék a fiút a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatára.

Tizennégy évesen kétszáz kilométernyire kerül a szüleitől. A zárkózottabb fiút néha zrikálják a nyitottabbak: mert jól tanul, leckét ír, mert – legalábbis eleinte – kimarad a diáktivornyákból. Ráadásul felnőttmód beszélget a tanári karral.

De az akkoriban Bácskai Mihály igazgatta szentesi alma materben a tolerancia éppoly meghatározó, mint a kreativitás. Fesztbaum Bélát ugyan ugratják a társai, ám azért befogadják. Pláne, amikor megtanul gitározni.

Azt mondja: a szentesi négy év talán a színművészetinél is fontosabb volt. A kultúra és a művészet szeretetét otthonról hozta, ez olvadt össze az ésszel művelt játék gyakorlatával a drámatagozaton.

1993-ban Marton László a szentesi gimnázium dísztermében tartja a színművészeti felvételijének egyik első fordulóját. Fesztbaum aztán a két pesti kanyart is sikerrel abszolválja. Osztálytársai – mások mellett-között – Liptai Claudia, Majsai-Nyilas Tünde, Balázsovits Edit, Pindroch Csaba, Csöre Gábor, Dányi Krisztián.

Tanárai közül Hegedűs D. Gézát említi, aki mellett idővel azt is megtapasztalta: hogyan lesz valaki oktatóból kolléga. Beszédet Bálint Andrástól tanult, s a Radnóti Színház direktorának irodalmi estjein „fedezte fel”: egyetlen színész is képes ívet adni a színpadi produkciónak. Gondolattal, szuggesztióval. Bálint András Márai-estje évekkel később is inspiráció.

Egykori osztályfőnökét, Marton Lászlót igazi mesternek tartja, aki jól terhelte, ráadásul kiválasztotta: 1997-ben szerződtette a Vígszínházhoz. Abban az évben kapja meg a sokat emlegetett Ede, a kisdobos szerepét is Tímár Péter Csinibabájában.

A kultfilm sikerét ma is abban látja: a publikum először nevethetett rá közelmúltjára.

Mesterségében úgy jellemzi magát: játékos kedvű színész, aki fejből olykor többet hoz, mint érzésből. Akkor finomra hangol. Rendezőkkel nem kekec.

Kezdő színészként még nem akarta megváltani a világot. Persze ha arról szólt a feladat, nem bánta. De szórakoztatni, mívesen mulattatni: az sem semmi. Nem titkolja: elsőként is ezért ment a pályára.

Másfelől: csaknem tizenöt év után nehéz lenne felsorolni, számba venni a szerepeit. Volt ilyen is, olyan is. Filmekben, szinkronban ugyancsak.

Az 1996-ban bemutatott A dzsungel könyve kilencszázadik előadásánál tart a Pesti Színházban. Később szállt be az előadásba, de már vagy négyszázszor alakította Csilt, a keselyűt. A Játékszínben – ma már váltott szereposztásban – tizenhat éve játszik Neil Simon Hotel Plazájában.

Két-három éve anyaszínházának egyik legfoglalkoztatottabb művésze. Statisztikák szerint első vagy második. Jelenleg tizennégy szerepe van, havi huszonnyolc előadásban lép fel. S akkor még ott van az általa alapított színészzenekar, a Könnyű Esti Sértés. Zenélni muszáj. Játszik már billentyűs hangszereken is.

Fesztbaum Bélát karakterszínésznek könyvelik. Tanárosan fogalmaz erről, de humorral: nem rossz a főhős legjobb barátjának lenni. Több idő jut az egyebekre az öltözőben. Pár éve beiratkozott a veszprémi Pannon Egyetem színházelméleti szakára. Gondolta, a sok gyakorlat után jöhet újra egy kis elmélet. Aki jó tanuló, az marad annak. Mesterképző szakdolgozatát a vígszínházi tradíciókról írta – olykor az előadások közben rájutó pauzák alatt. Most a Színház- és Filmművészeti Egyetemen készül a doktori fokozat megszerzésére.

Egyébként úgy látja: még semmivel sincs kész, tizennégy éves korától „úton van”. Ha nagyobb szerepek jönnek majd szembe, szívesen áll elébük.

Jászai-díjához még Jászai Mari is gratulált SMS-ben. Persze hogy más írt a nevében, ám jólesett a humoros üzenet. Mindenesetre szakmai kitüntetése édesanyjának nagy boldogság. Édesapja már nem érhette meg, tavaly ment el. Nemrég fia díszvendég volt az idősebb Fesztbaum alapította egri teremfoci-bajnokságon. Akkor nevezték át azt Fesztbaum Béla-emléktornának.

A színész azt mondja: különös dimenziót tapasztalt ott, egy síkba került a „fent” és a „lent”.

Fesztbaum Béla a Vígszínház közelében lakik – nem véletlenül. Így praktikus. Nemrég múlt harminchat, gondol már a családalapításra. Talán majd szembejön valaki. És esetleg idő is akad rá. Nehéz ügy, mert mostanában azért a világmegváltás is bekerült az alkotói penzumok közé.

Négy-öt éve kezdett mélyebben foglalkozni Kosztolányi Dezső műveivel. Észrevette: a költő gondolatai erősen rezonálnak saját érzéseivel. Rokon vonás a kisemberek melletti kiállás, az igazság keresése a társadalomban, egyebütt. Ezenfelül: Kosztolányinak is hallgatott az Isten, pedig ő is szerette volna szóra bírni.

Kosztolányi-estjét három éve mutatta be. Címe: A léggömb elrepül. Írták róla, hogy a színész a finom embert, a végtelenül udvarias, mindig az olvasóra figyelő írót keltette életre. Fesztbaum azt sem bánja, ha műsorából közéleti gondolkodás is kiérezhető. Önálló estjének záróképében léggömbbe kapaszkodva próbál elrepülni – megidézve a költő Boldog, szomorú dalát: „Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben.”

Ám a színész az Európa kávéház asztalánál arra int: még ez sem azt jelenti, hogy befutott, célba ért az ember.