Improduktív művész lakást keres
„Kedves barátok, ismerősök! Ennek a kiállításnak a tervezésekor leggazdaságosabbnak és legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy a rendelkezésemre álló négy hétre beköltözöm a pincegalériába. Ez idő alatt a tér kiállításkész és látogatható, de benne nem egy lezárt anyag, hanem munkakörnyezetem, befejezett vázlatok és befejezetlen munkák láthatóak, amelyeket a pincegalériához illő fehér színükön kívül csupán az kapcsol össze, hogy éppen dolgozom rajtuk.”
Ezekkel a sorokkal ajánlotta a látogató figyelmébe Lénárd Anna az Óbudai Társaskör pincéjében látható Fehér Lap (beköltözés) című kiállítását; csoda-e, hogy az ember, olvasván e sorokat, máris útra kel – van-e annál érdekesebb, mint hogy valaki részese lehet a műalkotásnak, sőt a tárlatépítésnek, a koncepció születésének, és egyáltalán.
Várakozásunk tehát felfokozott, és nincs okunk csalódni. A művész érkeztünkkor ugyan éppen az internetet kutatja (improduktív művész lakást keres, mondja önironikusan), de aztán egyszerre lesz alkotó, házigazda, idegenvezető és (ön)kritikus. Jókedvűen mesél arról, hogyan született meg a fehérre meszelt pinceterem láttán a fehér tárlat ötlete – és hogyan születtek, születnek napról napra az új meg új alkotások ebben a szellemi és fizikai térben. Pauszpapírból épített térelem-figuráció fehér festékkel vadítva (szelídítve), rajzolt fehér díszpárnák túrós rétest evőknek, egy lapnyi (30x30) kockacukor egyetlen saroknyi hiánnyal, egy pohár tej, és még annyi minden, ami belefehér – ha szabad ezzel a szójátékkal élnünk. A tér, láthatóan, megihlette a művész barátokat is, ki ezt hozott, ki azt, és már a tervezett finiszázs programja is kirajzolódni látszik – tejbegríz biztosan lesz, anynyit állíthatunk. A sarokból bús fehér zaj hallatszik, a pinceablak spalettája várja a digitális keretet.
Fehérben is tudunk élni.
