Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni)

A legújabb folytatás:

(Az aranyfogú úr)

A cirkusz jó tempóban haladt a főváros felé,hosszú kocsisorjuk mellett csak néha-néha húzott el egy-egy sietős autós. A szembe jövő forgalom is gyér volt. A lakókocsimban már aludtak, az állatok ketrecei is csendesek voltak, azok is pihentek, megszokták a hosszú utazások ritmusát. Reggel már szerelni kell, este próba, másnap este díszelőadás. Évek óta olajozott volt minden. A jegyek elővételben rég elkeltek.

Aztán egyszercsak megállt a kocsisor. Erősödő bégetést hallottak, meg mintha tehenek is bőgtek volna. Kisvártatva felébredtek a zajra a ketreclakók is, idegesen ordítani kezdtek az oroszlánok, megérezték a prédaállatok szagát. Óriási volt a hangzavar. A cirkuszigazgató és a hivatalos tolmács kiugrottak a lakókocsijaikból tisztázni, hogy mi történt. Teljes útlezárás —kapták az információt. A gazdák indultak éjjel az állataikkal a közeli város felé hogy tiltakozzanak az alacsony felvásárlási árak miatt. A városban volt egy hatalmas feldolgozó üzem.

A cirkuszigazgató biztos volt abban, hogy jócskán késni fognak mire a Fővárosi Nagycirkuszhoz érnek. Úgy látszik itt fognak éjszakázni. Mi lesz a díszelőadással? Értesítette a Nagycirkuszt és a rendőrséget is, hogy segítséget kérjen a továbbhaladáshoz. A rendőrök már amúgy is úton voltak a bejelentett demonstrációhoz. Mindenki visszafeküdt a helyére csak a török idomár rohangált a kocsik között.

—De nekem oda kell érni!...Az oroszlánok!...

—Ugyan hagyd már! — intette nyugalomra Szerjóska az öreg bohóc, legalább alhatunk mi is. Örült hogy éjjel nem kell ügyelni.

A török idomár telefonálni akart a főnöknek, hogy most mi legyen, de az nem vette fel a telefont. A titkos alföldi tanyán—ahol éppen tartózkodott— a harcikutyái jól szerepeltek, az éj leple alatt érkezett hírességek előtt. A fogadások szép summát hoztak neki a konyhára. Az idomár végülis a követségen pezsgőző külföldi kapcsolatát értesítette.

A jólöltözött úr ekkor már jókedvűen vegyült el a fogadáson megjelent szintén kifogástalan ruházatú hölgyek és urak között. Már kinézett magának egy szépen dekorált érettebb hölgyet egészen közeli ismerkedés céljából, de most inkább az üzletre kellett koncentrálnia. Meg a villára, amit a sikeres akció után vesz majd. Biztosan szép összeg üti a markát hiszen ő az akció főnöke.—gondolta. Itt volt az ideje, hogy megkeresse a kapcsolatát. Az is VIP vendég volt itt . Amúgy régi fegyverkereskedő, de most inkább drogban utaznak mind a ketten. Most is együtt üzletelnek mint a jó öreg balkáni háborús időkben.

Természetesen angolul beszéltek, hogy még véletlenül se hallja valaki őket a szláv anyanyelvükön megszólalni. A kissé köpcös, szmokingos úr arany fogai megvillantak a pazarul megágított teremben amikor megszólalt. Már értesült róla, hogy ennek az akciónak a régi üzlettársa a főnöke.

—A terv szerint?

—Persze, kettő és három óra között fogjuk a ketrecekből kiemelni az árut a rácsokkal együtt— válaszolta a jólöltözött úr. Nem tart tovább tíz percnél.
Elmondta, hogy még újítottak is a rácsokon, hogy gyorsabban menjen a munka. Amíg az oroszlánok alszanak a belőtt szérum hatására, egy szempillantás alatt ki tudják csavarni a vastag rácsrudakat és helyükre tenni az új, üres belsejű rudakat. Olyan ez, minta Forma-1 ben a kerékcsere. Vigyorgott, hogy milyen jó hasonlatot talált ki.

—Mindössze két régi kipróbált emberünk lesz ott meg a lódoki, aki a szérunokat hozza. Na meg persze az idomár. Majd az öreg bohóc is kap egy adagot, ha felébred, csodálkozni fog milyen mélyen elaludt hirtelen. A csöveket meg odavisszük ahová mondjátok — fejezte be, és kérdően nézett az aranyfogú úrra. Az csak most árulta el biztonsági okokból, hogy hol lesz az átpakolás és milyen járműre.

—Negyed tonna! Nem kis tétel!— ő is a haszonra gondolt. Éppen koccintottak a sikerre amikor megszólalt az aranyfogú úr telefonja.

Az idomár volt az, aki gyorsan elhadarta mi történt és elmondta, hogy azért hívja őt, mert a főnököt nem éri el.

—Légy készen! —adta röviden az utasítást az aranyfogú az idomárnak. —Ott hajtjuk végre az akciót!

Tudta, hogy azonnal döntenie kell, már a továbbszállítás is veszélyben forog.

A jólöltözött úr a hír hallatára kissé megijedt. Bajt szimatolt. De ő már nem léphetett ki a buliból mint a főnöke. Egyedül ő tudta azt a telefonszámot, amit a főnök biztosan felvesz.

Meg a Hivatal.

A főnök rövid idejig hallgatott

—Csak egy óra múlva induljatok. Addigra az állatok megnyugszanak, a tehenek meg már messzebbre ballagnak a cirkusztól. Küldöm a lódokit. Nehogy elkúrd!...

—Tudom főnök, az életünkkel játszunk

—Te csak a tiéddel! Érdekes — gondolta a főnök ma éjjel már másodszor mondják ezt neki.

Meg mást is gondolt. Nem véletlenül hallgatott egy kis ideig. Attól lett ő a főnök, hogy a legváratlanabb helyzetekre is tudott jól improvizálni. Most sem véletlenül késleltette az akciót egy órával. Megváltozott a terve! De nagyot! Lesz itt nagy pofáraesés!

Azonnal felrázta a lódokit, aki a harci kutyáira felügyelt, amíg meg nem itta az üveg whisky másik felét is.
—Hozd a táskád te fatökű! Indulunk!

Amíg a nagyérdemű a tanyán az igazi kisüstit iszogatta és ette mellé a finom házikolbászt, bevágta a lódokit a Jaguárba és kilőttek a vándorcirkusz felé. Kell az egy óra előny...

A rendőrségen a kapitánynak beolvasta az ügyeletes tiszt a jegyzőkönyvet amit Jolánkával felvettek.

—Jóságos ég! Tartsd ott a hölgyet! Nehogy kinyírják! Fontos koronatanú!- és azonnal értesítette a főkapitányt, aki rögtön hívta a Hivatal vezetőjét. A Hivatal vezetője nemrég értesült arról, hogy hol és mikor szedik ki az árut. Napok óta lehallgatják a maffiafőnök telefonjait. A rendőrség az összes hírüket megerősítette, ezt a hírt is, hiszen a cirkuszigazgató a rendőrségtől kért segítséget a továbbhaladáshoz.

Kiadta a parancsot, hogy induljon el a kommandó a megjelölt helyre. A kommandó parancsnokával pontosan megbeszélték az akció részleteit.

Egy kisebb egység a siklórepülőre készült lecsapni, ha földet ér.

Benedek szilárd a rendőrtiszttel és a tacskóval, a keresőkutyával a lakásához érkezett. Kibiztosított fegyverrel közelítették meg az ajtót, mert ki tudja mi vár rájuk. Szilárd nem is mert arra gondolni, hátha Jolánka is bent van és nem alszik, hanem már esetleg...

Keserű düh fogta el.

Jolánka nem volt a lakásban. Amint beléptek, Benedek Szilárd azt látta, hogy az állatok félájultan horkolnak és Pilátesz, a patkány gyermekeivel együtt rémülten rohan az odú felé. Amint meglátták a tacskót, tudták, hogy az életükért rohannak. Még időben elérték az odút. Szilárdék félrehúzták a kredencet és meglátták a tekintélyes méretű lukat. A Pilátesz családnak szerencséje volt mert az odúnak a lépcsőházra is volt egy másik kijárata, azon eliszkolhattak.

—Fuccs a nyugodt öregkornak— gondolta rohanás közben az öreg patkány amint még utoljára visszanézett.

A csomag ott volt az odúban. Alig hiányzott belőle néhány tasakocska.

—Nyugtasd meg Szilárdot, szólt a Hivatal főnöke a rendőrtisztnek. Vigyázz rá nagyon. Mond meg, hogy a felesége is biztos, jó helyen van a rendőrségen.

Annak azért őrült, hogy nem csalódott Benedek Szilárdban

(Rapai Nándor, Bristol, UK)

Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni) – az eddigi teljes változat

1)
Történetünk helyszíne egy hetedik kerületi öreg bérház sokadik emelete. Málló vakolatú, sötét lépcsőház vezet föl – a fokok homorúra koptak a sok használattól. Körben a gangon kovácsoltvas korlátok egyengetik a látogatók útját. Az udvarra néző, berácsozott ablakokat satnya szobanövények díszítik. A keskeny utcák zaja, a trolik elektromos zúgása, zörömbölése alig hallatszik át a vénséges, masszív falakon.

Szereplők:

Fritz, macska. Szikár, rideg, elegáns. Fő az értelem – ritkán hallgat a szívére. Bal szemén fekete monokli. Csak a Financial Timeson hajlandó aludni – titokban Szöszmösz helyére vágyik, de eddig sehogyan sem sikerült kiebrudalnia onnét riválisát.

Szöszmösz, macska. Testes jószág, túlérzékeny lélek, állandó idegeskedését evéssel kompenzálja. Tikkel. Kedvenc helye a televízió alatti rekesz, ahonnét fedezékből szemmel tarthatja az egész nappalit. Imádja a konzervgombát és a túró rudit. Rettentő gyáva.

Spangli, szebb napokat látott, öregedő spániel. Roppant jólnevelt, igazi gentleman. Legszívesebben a konzerveledelt is késsel-villával enné. Amióta Burgonya bácsi szemére szürkehályog nőtt, végre kiélheti titkos bélyeggyűjtő szenvedélyét – a beérkező postáról előszeretettel lopja a stempliket. Füvezik.

Retek, törpepapagáj. Madár létére rettenetesen kíváncsi, szerencséjére kalitkája a nappali ablaka előtt található, ahonnét remek kilátása esik az utcára és a lakásra egyaránt. Burgonyáék azt hiszik róla, hogy búskomorságban szenved, mert folyamatosan a kalitka alján gubbaszt. Pedig csak az odakészített pletykalapokat olvassa. Szöszmösszel jó barátságban van, viszont Fritz-től tart.

Pilátesz, patkány. Tömzsi, melós alkat. Sokat megélt csempész, családja a padláson lakik – rengeteget dolgozik, hogy eltartsa őket. Marcona, kiégett kalmárnak mutatja magát, de arany szíve van – legszívesebben szerzetesnek állna. Ő szerzi be Spanglinak a füves cigit, Szöszmösznek a túró rudit. Mellesleg értesüléseket is szállít, hiszen bejárása van a ház szinte összes lakásába...

Burgonya néni és férje,
Burgonya bácsi

Történetünk kezdetén, egy téli estén, Burgonya bácsi nem ér haza időben a délutáni kártyapartiról. Mi több, már este kilenc is elmúlt, és még sehol. Burgonya néni ideges. Halálra váltan jön-megy a konyhában, kezében forró teával. Csöng a telefon, Burgonya néni aggódva nyúl a kagylóért. Kisvártatva csizmába ugrik, magára kap egy kabátot és kirohan az ajtón, hőseink magukra maradnak.
Vajon hová tűnt Burgonya bácsi?

(168 Óra Online)

2.
Burgonya bácsi ma is a szokásos időben indult el otthonról. Spangli idegesen mászkált a lakásban, menne már a fenébe az öreg trotty, mert csak akkor hozza be Pilates a füvet. Ma csak egy levélről tudta lenyalni a stemplit, azért is ideges volt. Füvezni nem mert, egyszer majdnem lebukott: B. Bácsi még otthon volt, beleszagolt a levegőbe és azt dünnyögte: érdekes, olyan illat van itt, mint a .... de nem fejezte be a mondatot. Pilatesz egyébként a konyhakredenc alatti lukon jön be, amikor füvet hoz. Cserébe Spangli megengedi, hogy beleharapjon Szöszmösz farkába. Szöszmösz mindig alszik! Ilyenkor ijedtében felnyávog, és kábán nekiront az útjában lévő kalitkának. -- Kurva anyád, rühes macska! – káromkodik Retek, a törpepapagáj - pont úgy, ahogy Burgonya bácsi amikor Burgonya néni nem hallja –, mert ki nem állhatja a macskákat.

Burgonya bácsi fázósan összehúzta magán öreg nagykabátját – szemetelt a zúzmarás eső – és visszaintett a feleségének, aki az ablakból mindig követte az öreget a sarokig. Burgonya bácsi V betűt formált a kezével, majd a saroknál eltűnt szem elől. Mostanában mindig egy kis nyereménnyel érkezett haza a kártyapartiról – egy héten háromszor ezer forint körül –, ennyivel egészült ki szerény nyugdíjuk. Burgonya néni csak azt nem értette, hogy lehet, mióta az öreg nem lát szinte semmit, mindig csak nyer. De nem firtatta, örült a pénznek. A férje mostanában mégis nagyon gondterheltek látszott. Burgonya bácsi a sarkon hirtelen irányt változtatott, gyors léptekkel gyalogolt vagy fél órát, pont ellenkező irányba, mint régen, amikor valóban kártyázni járt az öreg haverokhoz, de egyszer ott volt egy új ember, aki apró szívességet kért tőle. Így már nem kártyázik. Úgyis mindig vesztett, hiszen a lapokat alig látta.

Megérkezett egy kopottas ház elé. Három rövidet csengetett, akkor kinyílt a kapu. A félhomályban várt pár percet, kisvártatva előjött az a férfi, akivel a kártyapartin ismerkedett meg. Kezébe nyomott egy kis csomagot meg egy cédulát, amin a cím volt, ahová a csomagot vinnie kellett. Mindig máshová. Mindig megkapta a két darab ezresét, az egyiket gondosan eldugta a kabátja rejtekzsebébe. Itt Burgonya néni biztosan nem találja meg. Lassan egy éve gyűjtögette a pénzt.

Elindult a szemközti kapu felé – mert átjáróházban volt. Ha messzire kellett vinni a csomagot, egy taxi várta, a címet sem kellett bemondani. Ott valaki átvette tőle, és már mehetett is haza a kártyanyeremény ezressel. Néha betért egy felesre, otthon amúgy sem ihatott. Most is útjába esett egy kiskocsma. Ma különösen zimankós nap volt, ezért kivételesen megivott még egy felest. Jólesett neki. Kissé imbolyogva indult el az úton, de sietett, mert ötkor otthon kell lennie, hiszen vége a kártyapartinak. Már félhomály volt, nem látta a lámpát, amikor egy autó elgázolta. Egy szemtanú később azt állította, nem volt véletlen. Az autó továbbhajtott, ezért a mentők értesítették a rendőrséget. Amikor a kórházban a rendőr a baleset felől érdeklődött, Burgonya bácsi sopánkodott, hogy most hogyan juttatja el a csomagot, mert a pénzt megkapta érte. Talán ha az őrmester úr megtenné, hogy elviszi, a pénzt is odaadja, meg persze a címet is. A rendőr csak akkor ámult el igazán, amikor a bácsi elmesélte, hogy már mennyit gyűjtött össze, itt van bevarrva úgy kétszázezer forint, legyen szíves a biztos úr, vigyázzon a pénzre, és még véletlenül se említse Burgonya néninek, mert őt akarta elvinni külföldre. Még sosem voltak nyaralni, külföldön meg pláne nem.

De most másra kell a pénz... Burgonya bácsi nem említette senkinek, hogy egyszer nem találta meg a címet, ezért a csomagot hazavitte, másnap pedig vissza akarta vinni. Nem tudta, hogy Pilatesz kiszimatolta, és eldugta az odújába, azóta abból látja el a ház összes kutyáját fűvel. Így persze bárhova szabad bejárása van. Burgonya bácsi hiába mondta, hogy a csomag otthon eltűnt, és megtéríti az értékét. – Félmillió -- mondta nyersen a megbízó, különben nagy baj lesz. Burgonya bácsi akkor kezdett kapisgálni, hogy mit is bíznak rá már egy éve. Most már nem nyaralásra gyűjt, hanem arra, hogy az eltűnt csomag árát megtérítse. -- Különben krumplipüré lesz belőle – mondta a megbízó. Az autóval amúgy csak meg akarták ijeszteni.

Este nyolckor ült össze a rendőrségen a különleges csoport. Kilenc órára megvolt az operatív terv. Ekkor felhívták Burgonya nénit, aki azonnal elrohant otthonról. Spangli, a rangidős összehívta a válságstábot. Kivételesen Pilatesz is részt vehetett a tanácskozáson. Retek sem káromkodott. Csak kurvára figyelt, és azon gondolkodott, mit kérjen majd cserébe Burgonyáéktól az információért, amikor elmondja mit hallott az értekezlet

(Rapai Nándor, Bristol, UK)

3.
(Burgonya néni cilinderben)

Burgonya néni nem érkezett meg a rendőrségre. Amikor lerohant a lépcsőn, egy nagy fekete autót pillantott meg a kapu előtt. – Burgonya néni? – kérdezte udvariasan egy kifogástalanul öltözött úr. – Igen. – Maguk telefonáltak a rendőrségről? – Mi – mondta az idegen, és ránézett az autóban ülő társára. – Hát persze, hogy mi. – Heherészett egy keveset. – Kocsit küldtek magáért, nehogy megfázzon az úton, mert messzire megyünk.

Burgonya bácsi címét már régóta tudták. Burgonya néni nagyon fel volt zaklatva, semmit nem vett észre, örült, hogy nem kell gyalogolnia. – Mi történt a férjemmel? Mert azt nem mondták meg a telefonba. – A két férfi hallgatott, némán nézett előre a kocsiban. Az asszonyt hirtelen elfogta a félelem. – Miért megyünk messzire? Hiszen a telefonba bemondták a rendőrség címét, itt van tíz percnyi gyaloglásra. – De a címet amúgy is tudta. Úgy fél éve volt már egyszer ott, mert Fritz, a mindig elegáns macska megsértődött, gazdaasszonya ugyanis csak Szöszmöszt vette ölébe tévénézés közben (ő volt a kedvenc, hasonlóan kövérkés, szöszmötölő, romantikus lélek, mint Burgonya néni). Fritz kiugrott a nyitott ablakon, le a földszintre. Ekkor a rendőrségre rohant az asszony, hogy segítsenek megtalálni az állatot. Mire hazaért, Fritz ott ült az ajtó előtt. A ház kutyái megkergették. – Ki akarok szállni! – visította Burgonya néni. – Kuss legyen! – csattant fel a kifogástalanul öltözött udvarias úr.

Eközben otthon Spangli a válságértekezleten mindenkit kikérdezett, mit gondolnak arról, hogy Burgonya néni elrohant, és Burgonya bácsi sem érkezett haza. – Talán leitta magát – mondta Szöszmösz, aki ki nem állhatta a bácsit.

– Ugyan! – nézett rá fensőbbségesen Fritz. –Tudhatnád, hogy sosem iszik. Vesztett a kártyán és nem engedik haza, amíg nem fizet – nyilatkozta ellentmondást nem tűrően.

Retek egy darabig hallgatott. A kalitkájából – ott az ablaknál – nemcsak a kinti jövést-menést látta, de a benti dolgokat is figyelte. – Pilátesz elcsent tőle valamit, ezzel lehet összefüggésben – mondta. Azt is látta, hogy a lopott pakkból rendszeresen hoz valamit Spanglinak, akinek ilyenkor mindig jókedve támad, és borzasztóan hamisan belefog a kedvenc nótájába: „Gyere Bodri kutyám...”

Pilátesz felpattant. – Méghogy én?! – Aztán zavartan folytatta: – Ha nem árultok el, mindenki kap belőle. Nektek is jókedvetek lesz tőle, mint a kutyáknak a házban. – Úgy bizony – rögöhött Spangli, mert ő már megkapta a magáét. Pilátesz elrohant az odújába és fogai közt behozott egy picike csomagot. Éles fogával felhasított és körbekínálta a többieket. Spangli így ma már két adaghoz jutott. Viszont Retek egyhez sem. Hiába káromkodott torka szakadtából, senki sem törődött vele. – Na várjatok, rohadt bagázs! – ugrált föl-le a kalitkában. – Ezért Burgonya néni kinyúvaszt benneteket, ha elmondom neki! – Lelki szemeivel, mert az is volt neki, már látta, ahogy Piláteszt kéjesen elkapja egy idegenből idevezényelt kutya.

Burgonya bácsi ezalatt elegáns egyágyas szobába került a kórházban. Nem volt már hely a közösben – mondta neki a főorvos. Meg különben is eltört egy bordája, pihennie kell. A bácsit ekkor már két rendőr őrizte. Egyik bent az ágya mellett, a másik meg kint az ajtó előtt. Természetesen civil ruhában voltak. A benti úgy csinált, mintha rokon lenne, hogy még kevésbé legyen feltűnő. Befőttet is hozattak neki. A kinti még fehér köpenyt is kapott meg kitűzőt, mintha ő lenne az ügyeletes orvos. Mellette egy igazán dögös ápolónő teljesített szolgálatot, csapta is neki a szelet rendesen. Már felmérték egymást, milyen jó lesz az ágyban szolgálat után. Burgonya bácsi a feleségét várta. Azt mondták nemsokára itt lesz. Megnyugodott. Attól viszont egy kicsit tartott, hogyan fog elszámolni a feleségének a mai kártyanyereséggel, hiszen a csomaggal együtt átadta a pénzt a kedves őrmesternek.

Burgonya nénivel úgy fél óra múlva megállt az autó egy nagy kertes ház előtt. Az asszony érezte, hogy hidegebben fúj a szél. Mintha már nem is a városban lennének. Látni nem látott semmit, mert az indulásnál egy nagyméretű cilindert húztak a fejére, becsúszott a nyakáig. – Bálba megyünk, nyanya – röhögött a kifogástalanul öltözött, udvarias úr. – Valószínűleg az ő cilindere – állapította meg a fogoly. A másik is vinnyogott a röhögéstől. Burgonya néni dacosan hallgatott. Elhatározta, hogy a végsőkig kitart, mert már biztos, hogy a férje ma nagy kártyaadósságba keveredett. Ő is megspórolt már a kapott ezresekből jó néhány ezer forintot. Meg akarta lepni a párját egy wellness hétvégével, de ennek már fuccs. Majd ő megadja a kártyaadósságot.
A házban levették róla a cilindert. Az udvarias úr kajánul meghajolt előtte, és az asszony nyakáról a saját fejére tette. Jól áll neki, állapította meg Burgonya néni, és egy kissé megnyugodott. Ezek mégsem lehetnek olyan rossz emberek – gondolta.

A rendőrségen negyed tízkor megszólalt a telefon. Együtt volt az operatív stáb, várták Burgonya nénit. Már kiosztották a szerepeket, ki lesz udvarias, ki ordibálós. Hátha az asszony is tud mindent. Addigra a rendőrség a csomagot bevizsgálta, kiderült, hogy színtiszta heroin. Pilátesz azt hitte, egyszerű füvecskét adogat a kutyusoknak. A rendőrségi vonalon a főkapitány volt a telefonban. A kapitány ismerte a hangját. –Értettem... Illetve… Nem értem... De... Igenis!
Tanácstalanul letette a telefont és felhívta azt a kollégáját, aki a kórházi folyosó végén csapta a szelet a dögös ápolónőnek. Már majdnem célba értek...
– Hagyjátok ott a francba az öreget! Gyertek vissza – mondta türelmetlenül. – De főnök! – Semmi de! Vissza! Akció lefújva. Ez a felsőbb utasítás. A minisztériumból telefonáltak...

(Rapai Nándor)

4.
(Vidámparki emlék)

A cilinderes úr eltűnt az egyik ajtó mögött. Amúgy azért volt ilyen elegáns, mert egy távoli nagykövet beiktatására kellett volna mennie, de az incidens Burgonya bácsival elszólította. Burgonya néni a hallban álldogált, természetesen nem hallotta, mit beszélnek a másik helyiségben az urak.
– Nem követett senki?
– Nem, főnök. De szerintem az öreglány a csomagról nem tud semmit. Buta tyúk ez.
– Majd megszorongatjuk kicsit a torkát. Szólj Leonnak, hozzák ide azonnal az öreget is. Valószínűleg őrzik. Vér még ne folyjon. Az az autós trükk nem most kellett volna. Utána indulj rögtön a fogadásra.
– De főnök! – te mondtad, hogy...
– Ne dumálj bele! – csattant fel a főnök.– Hajnalban érkezik a szállítmány. Addigra feltétlenül tudnunk kell, nincs-e valami átverés. Tudod, hogy ez lesz a legnagyobb szállítmány az idén. Óvatos legyél a követségen.
– Óvatos leszek, főnök. Az életünkkel játszunk.
– Te csak játssz a tiéddel, az enyémmel majd én...

A főnöknek amúgy volt tisztes, polgári foglalkozása. Szolid kocsmái voltak több földrészen, ahol a hasonlóan tisztes polgárok megihattak néhány pohár italt, és megbeszélhették a szállítmányokat. De füvezni, drogozni tilos volt. Ebben nem ismertek tréfát. A főnök meg amúgy harcikutyáknak szervezett egy alföldi tanyán küzdelmeket. A harc előtt a saját kutyái kevés drogot kaptak, hogy ne érezzék a fájdalmakat. Így aztán némelyik fájdalom nélkül ment a másvilágra, ha átharapták a torkát. A dolgot egy lódoktor tartotta kézben, aki a kutyákkal kisérletezett.

Épp tizet ütött a tágas hallban a bim-bam óra – ahonnan széles lépcsősor vezetett fel az emeletre –, amikor kinyílt az egyik szobaajtó és valaki kiszólt: – Ide menjen be!

Az asszony elindult a szoba felé. Amíg várakozott, addig közben volt ideje gondolkodni. Mégsem adja oda az összes pénzét a kártyaadósság fejében, legalább egy disznótoros nyugdíjas hétvégére megtart belőle, ha már a welness-hétvége ugrott...

Megérdemlik Cupikával. Így hívta férjét, amikor kettesben voltak – mert olyan jó, cuppanós puszikat tudott adni.
Hirtelen földbegyökerezett a lába. Jaj, ne! – rebegte a félelemtől, és olyat tett, amit utoljára kislány korában a vidámparkban a szellemvasúton, amikor a sötétből hirtelen eléugrott a kaszás: a suhintásnál pisilte össze magát ijedtében. Jaj, ne! – nyögte megborzadva a látványtól. A tágas szobában nem volt senki, de vele szemben egy borjú nagyságú kutya vicsorgott. Nem volt megkötve. Nem messze a kutyától, a feje fölött egy kötél lógott, a végén hurokkal. Ne! – nyögte. Odaadom az összes pénzemet. Mennyi a kártyaadóssága a férjemnek?! – mondta hangosan, hátha valaki meghallja, hiszen látni nem látott senkit.
A sötét tükör mögött – ahonnan viszont az asszonyt jól látták – összenéztek. Ez, úgy látszik, nem tudja...
- Nem mondta a férje? – szólalt meg egy mikrofonhang.
- Mit? – kérdezte Burgonya néni, és kezdett magához térni, bár az átázott bundabugyi azért nagyon zavarta. De volt annyi lélekjelenléte, hogy majd letagadjon néhány ezer forintot a spórolt pénzből, legfeljebb a piacon veszi meg a disznótorost, és otthon süti meg. Odaadom az összes pénzemet – folytatta.– Huszonhét, nem, huszonnégyezer forintot.

Valaki hatalmasat kacagott a mikrofonba.
- Ötszázezer, és vissza a csomagot vén szipirtyó! Különben... Látja a kötelet és a kutyát?...

Hogyan történt, hogyan nem, az asszony, ahelyett hogy mégjobban megijedt volna, dacossá vált, és bekeményített. Valószínűleg a „vén szipirtyó” tett be neki. Méghogy ő! Észnél légy Möszmösz! – súgta neki egy belső hang. A meghitt pillanatokban becézte így Cupika, Szöszmösz után szabadon, mert mégsem szólongathatta úgy, mint a macskát, akire meglehetősen hasonlított.
Az ötszázezer tartozás annyira irreálisnak tűnt számára, hogy fel sem fogta.
- Milyen csomag? Milyen ötszázezer? – Miről beszélnek tulajdonképpen?!
De választ nem kapott. Csak a hatalmas eb vicsorgott rá parancsra várva.
A másik helyiségben ekkor megszólalt a telefon. A fönök felvette, de elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, ezért Burgony néni mindent hallott.
– Micsoda??? – üvöltötte a kagylóba. Hogyhogy eltűnt?! Barom idióták! Keressétek!
Nem juthatott messzire! – és lecsapta a telefont. Aztán hosszan nézett maga elé. Hatalmas gyanú érlelődött benne.
Burgonya néni a szöveg hallatán megnyugodott. Vele már történhet akármi, de az ő Cupikája megmenekült. Azt nem tudta, honnan menekült meg, mert amikor telefonáltak a rendőrségről, nem mondták meg, hol van a férje. Megkönnyebbülten nagyot sóhajtott.

Burgonya bácsi nemrég üzenetet kapott. Amint látta, hogy szó nélkül eltűnt a rendőr a kórházi szobából, tudta, hogy azonnal öltöznie kell. Óvatosan kilesett a folyosóra. Nem volt ott senki. (A másik rendőr éppen a nővérszobában vett érzékeny búcsút a dögös ápolónőtől.) Így a lengőajtón keresztül leosonhatott a földszinti főbejárat felé. Éppen csak be tudott ugrani egy oszlop mögé. Egy pálma takarásában jól látta, hogy két megtermett férfi jön be az ajtón és lép a portásfülkéhez. Még hallani vélte a nevét, tompa puffanást is hallott, aztán a két férfi feliramodott a lépcsőn, amelyiken ő éppencsak leért. Kifelé osonva fél szemmel látta, hogy a portás a földön fekszik, egyik lába kilógott a nyitott ajtón. Szegény – gondolta, miattam ütötték le. Gyorsan kilépett a kapun. Az eső még mindig szemeterkélt Zimankós, sötét volt az utca, mégis langyos szél fújt. Érdekes – gondolta, és összébbhúzta kopott felöltőjét. Olyan az idő, mint annak idején a jó öreg szigetországban.

Egyszerre megtelt energiával, és a szemét borító szürkehályot meghazudtolva, öles léptekkel elindult egy határozott irányba, ahol jólismert kocsi várta a sarkon túl. Mikor beült a kocsiba, felszisszent. Tényleg eltörhetett egy bordám - gondolta.

– Jól vagy, Benedek? – szólalt meg valaki a sötét kocsiban.
– Mondtam már, hogy ne szólíts a nevemen! – mondta élesen Burgonya bácsi.– Hogy van a feleségem?
– Jól – hazudta a sofőr. – Telefonáltunk neki, hogy mégse induljon el, mert nyugtatót kaptál, reggelig alszol. (Remélem, addig addigra épségben kihozzuk a házból – de ezt már csak magának mondta.)
- Akkor jó – mondta Benedek.– Adj egy cigarettát!
Hátradőlt az ülésen, és hosszan, élvezettel fújta ki a füstöt. Évek óta nem gyújtott rá.

(Rapai Nándor)

5.
(Oroszlánketrec)

Benedek Szilárddal az autó megérkezett a Hivatalba. Ez volt az eredeti, teljes neve Burgonya bácsinak. A belső garázsban gyorsan beszállt a liftbe, és máris egy tárgyalóban találta magát. Négyen várták.
– Mit tudsz a mai éjszakáról? – kérdezte a hivatal főnöke.
– Miért? Mi van ma? – kérdezett vissza Benedek Szilárd.
– Egy vándorcirkusz érkezéséről hallottál? – Benedek nagyot nézett.
– Hogy jön ez most ide?
– Na jó, akkor sorjában – és a főnök elkezdett volna beszélni.

A vándorcirkusz Amszterdamból késő délután érkezett a határhoz. A műsort már régóta kiplakátolták. A fő attrakciók az állatszámok, ezek között is az idomított oroszlánok produkciója. Ugyanis az idomár egy csimpánzmajom volt. Az állatok királyai – szám szerint négyen – egy senki kis majom előtt pitiznek. Nem semmi – pestiesen szólva. A műsort egy török tanította be az állatoknak. A közönség mindig tapsolt a gyönyörűségtől. A papírok ellenőrzése hosszú órákat vett igénybe, addig a vámosok meg a határőrök is mind ott tartózkodtak meg kíváncsiskodtak is, hiszen egy cirkusz nekik sem mindennapi látvány. A kutyákat – mert azok is voltak szolgálatban –, nem merték az oroszlánok közelébe vinni. A parancsnok családja tiszteletjegyet kapott a díszelőadásra. Amikor elindulhattak végre a főváros felé, a török idomár elővette a mobilját.
– Leóék jól vannak, elindultunk a határról – mondta röviden angolul.
– All right, ki lesz éjjel ügyeletben?
– Szerjóska, az öreg bohóc – jött a válasz. – Új helyen, az első éjjel mindig ő van szolgálatban. Az állatok régóta ismerik, ha bohócruhában sétálgat a ketrecek között, az megnyugtatja őket.
– Rendben, semmi gyanúsat nem vettél észre, esetleg valami apróságot?
– Nem, tényleg nem, nyugodt lehetsz. Ti se térjetek el a tervtől.
– Nem fogunk– mondta a főnök. Aztán ő is felhívott egy számot. A jólöltözött úr alig hallotta meg a csörgést – ami egyébként egy szolíd oroszlánbőgés volt - , akkora volt a zaj nagykövet fogadásán. Már javában folyt a pezsgőzés.
– Elindultak. Szóljál neki, hogy készüljenek. Ja, és szóljál a lódokinak, hogy induljon ő is a szérumokkal. Mindenki a terv szerint. Ismered a részletes tervet, nem?
– Igen, főnök. Veled hol találkozom?
– Velem nem fogsz. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Úgy döntöttem, hogy te irányítod az akciót. Ha minden sikeres lesz, átveheted a dél-európai hálózatot.
– De főnök... – akart valamit mondani a jólöltözött úr, de mégis mást mondott. – Nem fogsz bennem csalódni, intézkedem. – Már látta maga előtt a tengerparti villát, amit majd a jutalomból vesz. Az idegenlégióban szerzett pénz már rég elúszott.

A főnöknek nem volt már szándékában személyesen részt venni az akcióban. Ha lebuknak, nem ő a felelős, ő az alföldi tanyán volt az akció idején a titkos harcikutya-viadalon. Majd mindenki tanúsítja. Azért legfeljebb felfüggesztettet kaphat. Jó orra volt, veszélyt érzett, nagy veszélyt. Csak most döntött úgy, hogy nem irányít személyesen, hanem telefonon. Az emberei sorsa nem érdekelte. Őt személyesen csak a jólöltözött úr és az unokatestvére ismerte, akik Burgonya nénit idehozták. Vele is megvolt a terve. Átment a másik szobába, az unokatestvérével beszélni.

Ezt már Burgonya néni nem hallotta. De addig mindent, hiszen a házi mikrofont, amelyen keresztül vallatták, mint tudjuk, elfelejtették kikapcsolni. Szeretett krimit nézni a tévében, Szöszmösszel az ölében, és most úgy érezte, hogy egy valóságos krimi kellős közepébe került. Elrabolták, alaposan ráijesztettek (a bundabugyija a tanú), keresnek valami csomagot, amihez a férjének is köze van, jön egy cirkusz oroszlánokkal, egy bohóc vigyáz rájuk éjszaka, a szálak pedig most egy követségen futnak össze. Ennyit tudott a kihallgatott telefonbeszélgetésekből. Hosszan nézett maga elé, akár csak egy emelettel feljebb az előbb a főnök, és neki is hatalmas gyanú támadt az agyában. Csak másféle. Az imént még vicsorgó dog vele szemben már látszólag unatkozott.

A sejtés, amely a főnök agyában megfogant, bizonysággá vált. Rájött, hogy Burgonya bácsi nem az, aki. A rohadt életbe, a vén kapcabetyár! (Amikor nagyon mérges volt, sohasem tudott olyan zaftosan káromkodni, bizonyára az úri neveltetése miatt.) Vajon mit tud az öreg, hiszen már több, mint egy éve ő a postás. Mindenhová ő viszi a csomagokat, ismeri a címeket! Méghogy szürkehályog!? Hány éves tulajdonképpen? De a mai szállítmányról biztosan nem tudhat – nyugodott meg. Az oroszlánok ketrecéről semmit. Hiszen csak hárman tudnak róla, meg a török idomár a cirkuszból. Azt meg, hogy ma érkezik, ő is csak ma tudta meg.
– Kérj tőle bocsánatot – mondta az unokatestvérnek. – De őszintének tűnjön, a fene egyen meg! Vidd haza, és ragadj rá utána.
– Hogyan, főnök?
– Úgy értem, ha elmegy otthonról, te félnótás. Mert elmegy, az hétszentség. Szerintem tudja, hol van az öreg akárkicsodája. Biztos hozzá szalad. A telefonjára már Leonék rákapcsolódtak. Ha elkapták az öreget, amit kétlek – mormogta –, azonnal hozzátok őket a tanyára. Kiverem belőlük, mit tudnak, még mielőtt bajt kavarnak. A harci kutyák nem ismernek tréfát.

Burgonya néni már semmin nem lepődött meg. A sofőr jött be a szobába, halkan megállt mögötte.
– Bocsánatot kell kérnünk Öntől! Tudja madam, egy kis félreértés történt. Azt a kis kártyaadósságot felejtse el, a csomag meg megkerült – hazudta a főnök unokatestvére. – Tudja, családi ékszerek voltak benne, régiek, de a férjének semmi köze nem volt ahhoz, hogy egy ideig nem találtuk. Tisztáztuk vele. Ugye nem haragszik, madam, ha bekötöm a szemét, és így viszem haza. Minket felejtsen el. A férje meg már bizonyára mindenütt keresi.

Burgonya néni összeszorította a száját, nehogy véletlenül kinyissa, és eláruljon valamit abból, amit tudott. De már neki is megvolt a terve. Amint kitették az asszonyt kapu előtt a kocsiból (lassan éjfél felé járt az idő), Retek, a törpepapagáj rögtön repdesni kezdett örömében, hiszen a kalitkából pont a kapu elé látott. Részben annak örült, hogy mindjárt enni kap, részben azért, mert beárulhatja a többieket. Amikor Burgonya néni belépett a szobába, és felkattintotta a villanyt, és igencsak meglepődött a látványon. Pilátesz, a patkány és gyerekei a váratlan fénytől berohantak az öreg kredenc alá az odújuk felé. Spangli égnek meredező lábakkal feküdt (talán élettelen, gondolta Burgonya néni – nem bánta volna), a két macska, Fritz és Szöszmösz, a kedvenc egymáshoz bújva hol vinnyogott, hol meg furcsán nyávogott a tévé alatt (még sosem feküdtak együtt, hiszen utálták egymást). Retek pedig ide-oda röpdösve kiabálta: A csomag!, a csomag!... Ellopták!, Ellopták!...

– Tudom – motyogta az asszony maga elé. A csomag. És valami nagyon furcsa jutott eszébe, még ápolónő korából. Akkor ismerte meg Benedek Szilárdot, több, mint tíz évvel ezelőtt a kórházban. Amikor a férfit behozták az elvonóra se holt, se eleven nem volt, mindene remegett. Jolánka – azaz Burgonya néni – az alkoholambulancián teljesített szolgálatot, azután kérte magát ide, hogy a férje májcirrózisban meghalt. Jó ember volt szegény, akkor kezdett inni, amikor megtudta, hogy sosem lehet gyereke, pedig nagy családot akart, ő is abban nőtt fel.
Benedek Szilárd történetét csak jóval később ismerte meg.

Mielőtt a hivatal főnöke elkezdte volna összefoglalni az eseményeket, Benedek Szilárd azt mondta: Várjatok egy percet! És mielőtt bármit kérdezhettek volna tőle, hazatelefonált. Úgy tudta, otthon van a felesége. Az se baj, ha felébreszti. Otthon a telefont valóban a felesége vette fel.

-–Csakhogy megkerültél! – lágyult el Jolánka rögtön. – Csakhogy megkerültél! Jól vagy? Mindent gyorsan el kell mondanom – és már kezdte is volna, de Benedek Szilárd közbeszólt. – Majd reggel. Aludj tovább, kedves! Majd reggel én is mindent elmesélek.

A négy ember csodálkozva összenézett. Ő meg hogy a csudába érkezett haza?! A kommandósok már elindultak megrohanni a villát, hogy Burgonya nénit kimentsék. Ők is ráálltak a villa tulajdonosának telefonjára. Mindent hallottak, csak azt nem, amit szóban mondott el a sofőrnek, azaz az unokatestvérének. A főnök gyorsan leállította az akciót, és Benedek Szilárd óriási meglepetéssel hallgatta, hogy milyen veszélynek volt kitéve a felesége.
Mondd a kódot, Szilárd – ült a főnök a számítógéphez. A Te adataid is kellenek.

- PFSZR – diktálta. Nem véletlenül adta az állatok neveit kódként. Így biztosan nem felejti el...

(Rapai Nándor)

6.
Tehénbőgés

Amint Jolánka hazaért és túl volt az első ijedtségen az állatok iménti viselkedése miatt, kattogni kezdett az agya. Annak, aki hazahozta, természetesen egyetlen szavát sem hitte el. Eszébe jutott, mit is mondott neki az illető: „A férje már biztosan nagyon keresi.”
- Talán rajtam keresztül akarnak a nyomára bukkanni? De miért?
És mint derült égből a villámcsapás (így szokták hívni a hirtelen megvilágosodást, ugye?), bevillant, mit is kiabált Retek, a törpepapagáj, amíg nem adott neki enni: “A csomag! A csomag! Ellopták! Ellopták!” (Retek különleges képessége, hogy az állatok beszédét is át tudja fordítani emberi nyelvre.)
- Hát persze, a csomag! Amiért engem is elraboltak!
Már biztos volt benne, hogy ezt a pakkot keresik, ami itt lehet a lakásban. Nem ékszer van benne, hanem kábítószer. Biztos, hogy kaptak belőle az állatok, attól ilyenek. De kitől kaptak? És hogy került ide a csomag? Eszébe jutott, hogy jó tizenegynéhány éve, miért került be Szilárd a kórházba.
- Jóságos Isten! Mibe keveredhetett szegény?! És most honnan telefonált? Azt észrevettem volna, ha Cupika megint drogozik… Azonnal a rendőrségre kell mennem. Azok meg várhattak rám kilenc órakor! Mindent tudniuk kell, amit a villában hallottam.

Most jött rá, hogy milyen nagy bajban lehet Cupika.
- Hátha figyelnek, és megint elkapnak!
Kilesett az ablakon. Nem látott senkit. Reménytelenül szitált a késő őszi eső. Elhatározta, hogy a hátsó lépcsőn oson le. Ott van egy alacsony elválasztó fal a másik házhoz. Ha viszi az ötfokú létráját, át tud rajta mászni, senki nem veszi észre, hiszen éjjel van már. A villanyt égve hagyta. Meg volt elégedve magával, hogy milyen okosan konspirált.

Nem a felesége elrablása volt az egyetlen meglepetés, amit ma éjjel Szilárd a hivatalban hallott. Ő eddig nem volt beavatva a részletekbe. A főnök végre elmondta, hogy úgy másfél évvel ezelőtt, titkosszolgálati úton értesültek róla, hogy Kelet-Európa felé új drog utat építenek ki, és rajtunk keresztül viszik tovább az anyagot. A szálak egyre inkább a vándorcirkuszhoz vezettek, akik minden évben szerveztek Magyarországra is turnét, és az előadások alatt szedték ki a ketrecekből az árut. A hivatal az Interpollal is szövetkezett, akik végigkísérték Nyugat-Európában az útjukat, persze a legnagyobb titokban. A magyar határon a kutyákat direkt nem engedték szimatolni. Ugyanis akkor nem tudják elkapni azokat, akik tovább viszik az árut.
- Na jó. – vetette közbe Szilárd. - De akkor én milyen csomagokat kézbesítettem eddig, ha azok csak most érkeznek? Mert azokban is drog volt, nem?
- Azokat éjjel siklórepülővel hozták át a határon nagyjából havonta, amikor tiszta volt az idő. Ilyenkor egy turistának álcázott ember pihent egy tábortűz mellett (a repülőnek a tűz volt a célpont), ő vitte aztán a fővárosba arra a címre, ahol Neked is mindig adták, hogy vidd tovább. Amiket Te kaptál, azok éjszakai lokálokba kerültek, főleg a főváros területén, de nyáron jócskán terítettek a Balaton környékén is. Ma éjjel megint siklik egy repülő. Elcsípjük az egész bandát.
- Úgy legyen! – mondta keményen Szilárd.
- Én is alig várom.
A hivatalban tudták, hogy egy ideje milyen fontos szolgálatot tesz ő is. Az itt ülők ismerték a több mint egy évtizeddel ezelőtti tragédiát a fiával. Tudták, hogy azóta Szilárd kérlelhetetlen ellensége a drognak. Főleg mióta ő is kigyógyult, de az a tragédia miatt volt.
Azért mégiscsak most volt itt az alkalom, hogy a főnök megkérdezze:
- Mondd csak, Szilárd! Mégis hová lett az a csomag, ami miatt elütöttek? Azt mondtad, hogy otthon tűnt el. Csak nem a feleséged?! Vagy...
De nem folytatta, hanem hosszan Benedek Szilárd szemébe nézett.
Benedek rögtön rájött, mire gondol a főnök.
- Esküszöm a fiam emlékére, Nem! És az is biztos, hogy Jolánkának semmi köze hozzá.
- Akkor meg mi a magyarázat? – nézett tovább a főnök Szilárd szemébe.
Benedek eltűnődött, majd a homlokára csapott.
- A Spangli!
- Kicsoda? – néztek rá a többiek. Az meg kicsoda?
- Az nem kicsoda, hanem a kutyám. Éreztem is egyszer-kétszer mostanában az illatot. Tudjátok, a Spangli rendőrkutya volt, amíg nem nyugdíjazták. Biztosan kiszimatolta a kabátom zsebében a csomagot, és valahogy kikaparta. De mégsem találtam sehol a lakásban, pedig kerestem.
Aztán még egyszer a homlokára csapott.
- Egy termetes patkányt is láttam múltkor menekülni, amikor hirtelen beléptem a szobába. Csak nem ő csórta el és valami odúba vitte? Ezek szerint lehet valami odú.
A főnök odaszólt az egyik emberének:
- Ennek a végére járunk. Induljatok haza Szilárddal. Vigyétek a tacskót is. A cirkusz úgyis késik, az akcióig van még idő.
Aztán Szilárd felé fordult:
- Hívd fel a feleséged, nehogy megijedjen, ha hirtelen beállítotok. Maradj is otthon vele. Védőőrizetet kaptok az akció végéig. Te már megtetted a magadét. Hálásak vagyunk érte.

Magában pedig arra gondolt, mennyire örülne, ha tényleg megtalálnák a csomagot. Tudta, hogy Szilárdban meg lehet bízni. Na de mégiscsak drogozott egy időben...
Majd kiderül, hogy a védőőrizet nem lesz-e házi őrizet.
Eközben Burgonya bácsi felhívta a feleségét, de nem vette fel otthon senki a telefont. Hosszan csengetett, hátha mélyen alszik.
- Úr Isten! Csak nem elrabolták megint?! Azonnal induljunk! – mondta a tisztnek. - Van nálad fegyver?
- Persze, hogy van – mondta a tiszt.

Eközben Jolánka szerencsésen átjutott az alacsony kerítésen, és gyors léptekkel szinte szaladt a rendőrségre. Nem vette észre, hogy követik, de elkapni a rendőrség épületénél már nem merték. Ezek szerint mégsem a férjéhez indult.
Az álmos ügyeletes az erőteljes csengetésre kidugta a fejét, de alig értett valamit abból, amit az asszony a szaladástól még lihegve, zavarosan előadott.
- Na, jöjjön be, aztán mondja el még egyszer, de most már nyugodtan. – mondta kényszeredetten, mert elküldeni mégsem merte.
- Lőttek a szunyókálásomnak – gondolta. Aztán amikor még egyszer meghallgatta bent a történetet, azonnal hívta a felettesét.

(Rapai Nándor
Bristol, UK)

6.
A cirkusz jó tempóban haladt a főváros felé,hosszú kocsisorjuk mellett csak néha-néha húzott el egy-egy sietős autós. A szembe jövő forgalom is gyér volt. A lakókocsimban már aludtak, az állatok ketrecei is csendesek voltak, azok is pihentek, megszokták a hosszú utazások ritmusát. Reggel már szerelni kell, este próba, másnap este díszelőadás. Évek óta olajozott volt minden. A jegyek elővételben rég elkeltek.

Aztán egyszercsak megállt a kocsisor. Erősödő bégetést hallottak, meg mintha tehenek is bőgtek volna. Kisvártatva felébredtek a zajra a ketreclakók is, idegesen ordítani kezdtek az oroszlánok, megérezték a prédaállatok szagát. Óriási volt a hangzavar. A cirkuszigazgató és a hivatalos tolmács kiugrottak a lakókocsijaikból tisztázni, hogy mi történt. Teljes útlezárás —kapták az információt. A gazdák indultak éjjel az állataikkal a közeli város felé hogy tiltakozzanak az alacsony felvásárlási árak miatt. A városban volt egy hatalmas feldolgozó üzem.

A cirkuszigazgató biztos volt abban, hogy jócskán késni fognak mire a Fővárosi Nagycirkuszhoz érnek. Úgy látszik itt fognak éjszakázni. Mi lesz a díszelőadással? Értesítette a Nagycirkuszt és a rendőrséget is, hogy segítséget kérjen a továbbhaladáshoz. A rendőrök már amúgy is úton voltak a bejelentett demonstrációhoz. Mindenki visszafeküdt a helyére csak a török idomár rohangált a kocsik között.

—De nekem oda kell érni!...Az oroszlánok!...

—Ugyan hagyd már! — intette nyugalomra Szerjóska az öreg bohóc, legalább alhatunk mi is. Örült hogy éjjel nem kell ügyelni.

A török idomár telefonálni akart a főnöknek, hogy most mi legyen, de az nem vette fel a telefont. A titkos alföldi tanyán—ahol éppen tartózkodott— a harcikutyái jól szerepeltek, az éj leple alatt érkezett hírességek előtt. A fogadások szép summát hoztak neki a konyhára. Az idomár végülis a követségen pezsgőző külföldi kapcsolatát értesítette.

A jólöltözött úr ekkor már jókedvűen vegyült el a fogadáson megjelent szintén kifogástalan ruházatú hölgyek és urak között. Már kinézett magának egy szépen dekorált érettebb hölgyet egészen közeli ismerkedés céljából, de most inkább az üzletre kellett koncentrálnia. Meg a villára, amit a sikeres akció után vesz majd. Biztosan szép összeg üti a markát hiszen ő az akció főnöke.—gondolta. Itt volt az ideje, hogy megkeresse a kapcsolatát. Az is VIP vendég volt itt . Amúgy régi fegyverkereskedő, de most inkább drogban utaznak mind a ketten. Most is együtt üzletelnek mint a jó öreg balkáni háborús időkben.

Természetesen angolul beszéltek, hogy még véletlenül se hallja valaki őket a szláv anyanyelvükön megszólalni. A kissé köpcös, szmokingos úr arany fogai megvillantak a pazarul megágított teremben amikor megszólalt. Már értesült róla, hogy ennek az akciónak a régi üzlettársa a főnöke.

—A terv szerint?

—Persze, kettő és három óra között fogjuk a ketrecekből kiemelni az árut a rácsokkal együtt— válaszolta a jólöltözött úr. Nem tart tovább tíz percnél.
Elmondta, hogy még újítottak is a rácsokon, hogy gyorsabban menjen a munka. Amíg az oroszlánok alszanak a belőtt szérum hatására, egy szempillantás alatt ki tudják csavarni a vastag rácsrudakat és helyükre tenni az új, üres belsejű rudakat. Olyan ez, minta Forma-1 ben a kerékcsere. Vigyorgott, hogy milyen jó hasonlatot talált ki.

—Mindössze két régi kipróbált emberünk lesz ott meg a lódoki, aki a szérunokat hozza. Na meg persze az idomár. Majd az öreg bohóc is kap egy adagot, ha felébred, csodálkozni fog milyen mélyen elaludt hirtelen. A csöveket meg odavisszük ahová mondjátok — fejezte be, és kérdően nézett az aranyfogú úrra. Az csak most árulta el biztonsági okokból, hogy hol lesz az átpakolás és milyen járműre.

—Negyed tonna! Nem kis tétel!— ő is a haszonra gondolt. Éppen koccintottak a sikerre amikor megszólalt az aranyfogú úr telefonja.

Az idomár volt az, aki gyorsan elhadarta mi történt és elmondta, hogy azért hívja őt, mert a főnököt nem éri el.

—Légy készen! —adta röviden az utasítást az aranyfogú az idomárnak. —Ott hajtjuk végre az akciót!

Tudta, hogy azonnal döntenie kell, már a továbbszállítás is veszélyben forog.

A jólöltözött úr a hír hallatára kissé megijedt. Bajt szimatolt. De ő már nem léphetett ki a buliból mint a főnöke. Egyedül ő tudta azt a telefonszámot, amit a főnök biztosan felvesz.

Meg a Hivatal.

A főnök rövid idejig hallgatott

—Csak egy óra múlva induljatok. Addigra az állatok megnyugszanak, a tehenek meg már messzebbre ballagnak a cirkusztól. Küldöm a lódokit. Nehogy elkúrd!...

—Tudom főnök, az életünkkel játszunk

—Te csak a tiéddel! Érdekes — gondolta a főnök ma éjjel már másodszor mondják ezt neki.

Meg mást is gondolt. Nem véletlenül hallgatott egy kis ideig. Attól lett ő a főnök, hogy a legváratlanabb helyzetekre is tudott jól improvizálni. Most sem véletlenül késleltette az akciót egy órával. Megváltozott a terve! De nagyot! Lesz itt nagy pofáraesés!

Azonnal felrázta a lódokit, aki a harci kutyáira felügyelt, amíg meg nem itta az üveg whisky másik felét is.
—Hozd a táskád te fatökű! Indulunk!

Amíg a nagyérdemű a tanyán az igazi kisüstit iszogatta és ette mellé a finom házikolbászt, bevágta a lódokit a Jaguárba és kilőttek a vándorcirkusz felé. Kell az egy óra előny...

A rendőrségen a kapitánynak beolvasta az ügyeletes tiszt a jegyzőkönyvet amit Jolánkával felvettek.

—Jóságos ég! Tartsd ott a hölgyet! Nehogy kinyírják! Fontos koronatanú!- és azonnal értesítette a főkapitányt, aki rögtön hívta a Hivatal vezetőjét. A Hivatal vezetője nemrég értesült arról, hogy hol és mikor szedik ki az árut. Napok óta lehallgatják a maffiafőnök telefonjait. A rendőrség az összes hírüket megerősítette, ezt a hírt is, hiszen a cirkuszigazgató a rendőrségtől kért segítséget a továbbhaladáshoz.

Kiadta a parancsot, hogy induljon el a kommandó a megjelölt helyre. A kommandó parancsnokával pontosan megbeszélték az akció részleteit.

Egy kisebb egység a siklórepülőre készült lecsapni, ha földet ér.

Benedek szilárd a rendőrtiszttel és a tacskóval, a keresőkutyával a lakásához érkezett. Kibiztosított fegyverrel közelítették meg az ajtót, mert ki tudja mi vár rájuk. Szilárd nem is mert arra gondolni, hátha Jolánka is bent van és nem alszik, hanem már esetleg...

Keserű düh fogta el.

Jolánka nem volt a lakásban. Amint beléptek, Benedek Szilárd azt látta, hogy az állatok félájultan horkolnak és Pilátesz, a patkány gyermekeivel együtt rémülten rohan az odú felé. Amint meglátták a tacskót, tudták, hogy az életükért rohannak. Még időben elérték az odút. Szilárdék félrehúzták a kredencet és meglátták a tekintélyes méretű lukat. A Pilátesz családnak szerencséje volt mert az odúnak a lépcsőházra is volt egy másik kijárata, azon eliszkolhattak.

—Fuccs a nyugodt öregkornak— gondolta rohanás közben az öreg patkány amint még utoljára visszanézett.

A csomag ott volt az odúban. Alig hiányzott belőle néhány tasakocska.

—Nyugtasd meg Szilárdot, szólt a Hivatal főnöke a rendőrtisztnek. Vigyázz rá nagyon. Mond meg, hogy a felesége is biztos, jó helyen van a rendőrségen.

Annak azért őrült, hogy nem csalódott Benedek Szilárdban

(Rapai Nándor, Bristol, UK)