Holnapi menők a Mai Manóban

A cím némileg félrevezető: a Pécsi József-ösztöndíjasok többsége – most ötük munkásságából láthatunk válogatást a Magyar Fotográfusok Házában – már ma is elismert, sikeres fotográfusnak számít, noha a hajdani kiváló fotósról elnevezett ösztöndíjat („minden arannyá vált a kezében” – emlékezett róla Korniss Péter a megnyitón) eredetileg fiatal alkotók megsegítésére hozták létre, akik épp ezáltal kerülhetnek majd reflektorfénybe. (Az ösztöndíjat harmincöt évesnél fiatalabb művészek kaphatják, három éven át, de évente újra kell pályázniuk érte.) Bátran elmondhatjuk: Móricz Simon vagy Simon Márk nevét ma már széles körben ismerik, de Mártonfai Dénes, Hajdú D. András és Bácsi Róbert László neve sem cseng idegenül szakmai berkekben. Ötüket nemcsak irigylésre méltóan fiatal életkoruk rokonítja, hanem (miként azt Korniss is hangsúlyozta bevezetőjében) világszemléletük és művészi felfogásuk is – így vagy úgy mindannyian a reneszánszát élő dokumentarista fényképezés köpönyegéből bújtak ki.

Akár így, akár úgy, a kiállítás (amelyben összesen nyolc-tíz kép lehetősége adatott minden alkotónak) nyilván nagyon tudatosan (kurátor: Nagy Szilvia) a különbözőségeket hangsúlyozza. Mártonfai a régi cseh filmek hangulatát idézi Vidéki foci-sorozatával, élénk színeivel, vérbő humorával, Bácsi Róbert az örmény Karabah békében is megrázó hétköznapjait kutatja nagy helyismerettel, Hajdú D. a bohócdoktorok munkáját követi nyomon, Móricz Simon ezúttal a vidéki mélyszegénység egyik rétegét mutatja be, Simon Márk pedig a végtelenségről és a magányról vall filozofikus mélységű képekben – amelyek látszólag a Balatont ábrázolják.

A tárlat erejéről legyen elég annyi, Jolsvai kolléga oly elmélyülten vizslatta a képeket, hogy egy minisztériumi hivatalnok saját munkatársát vélte felismerni benne, indokolatlanul.