Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter (az ausztriai Göttweigben, a Wachau Európa Fórumon), hogy a mostanihoz fogható súlyosságú gondokat a második világháború óta nem tapasztalt a kontinens.

Ezzel szemben a tény az,
hogy dehogynem tapasztalt. Gondoljunk csak a vasfüggöny leereszkedésére, az újabb háború veszélyével fenyegető berlini válságra, az ’56-os magyar forradalomra, Csehszlovákia ’68-as megszállására, az olajválság okozta súlyos feszültségekre, a ’80-as lengyelországi rendkívüli állapotra, a ’89-90-es kelet-európai rendszerváltás körüli világméretű bizonytalanságra vagy utána a délszláv háborúra, több százezer halottal, több mint egymillió menekülttel. De ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy egy újszülött külügyminiszternek is minden válság olyan, mint amilyen még soha nem volt.

Azt is állítja Szijjártó Péter
(az M1 állami televízióban), hogy az Európai Bizottsággal lezajlott konzultációk alapján minden magyar kormányzati és parlamenti döntés megfelel az európai értékeknek és jogszabályoknak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem felel meg. Az elmúlt öt évben számos esetben kellett visszavonni vagy módosítani törvényeket, kormányhatározatokat, de még alkotmánymódosítást is, mert azok nem feleltek meg az európai normáknak. A legutóbbi hírek szerint az Orbán-kormány egyik emblematikus intézkedése, a rezsicsökkentés is megbukhat Brüsszelben, mert ellentétes a szabadpiaci alapelvekkel. De a menekültkérdésben kezdett úgynevezett nemzeti konzultációt is kemény kritika éri, még a jobboldali Európai Néppárt részéről is. Hogy csak a legutóbbi napok eseményeit idézzem fel. Helytakarékossági okokból.

Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (a Kossuth rádióban), hogy már Szerbia területén fel kellene tartóztatni a menekülteket: nem helyes, hogy ránk küldik őket.

Ezzel szemben a tény az,
hogy már Szerbiában is feltartóztatják a Közel-Keletről érkező menekülteket, és gyakran kérdés nélkül visszatoloncolják őket Macedóniába. De ha mégis bejutnak az országba, a korábbinál jóval többen folyamodnak menekültstátusért. Idén eddig körülbelül nyolcezer szíriai, iraki és afgán menekült kért menedéket Szerbiában, más kérdés, hogy ezután igyekeznek napokon belül továbbmenni az Európai Unióba. Pontosan úgy, ahogy Magyarországról is Nyugatra. Ameddig Orbán le nem ereszti a vasfüggönyt.

Azt állítja továbbá Orbán Viktor
(az Arab Bankok Szövetségének Budapesten tartott közgyűlésén), hogy „számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ugyanez (?) az Orbán Viktor egy héttel korábban a Napi Gazdaságnak adott interjújában kijelentette: „Mi nem akarunk megszabadulni senkitől, csak nem akarunk ide beengedni másokat (...) A multikulturalizmus a különböző civilizációs hátterű emberek együttélését, az iszlám, az ázsiai vallások és a kereszténység együttélését jelenti. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarország ettől megmeneküljön.” Ezek szerint még azt is megtesszük, hogy egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket, csak hogy megmeneküljünk tőlük.

Azt is állítja a kormányfő
(ugyanott, Gianni Pittellának, az európai szocialisták frakcióvezetőjének arra a megjegyzésére válaszolva, hogy Európa problémáinak egy részét az olyan konzervatívok okozzák, mint Orbán), hogy kívánja minden európai országnak, különösen a szocialisták által kormányzottaknak, amelyeknek ez a legnehezebben megy, hogy sikerüljön 3 százalék feletti gazdasági növekedést elérniük és a munkanélküliséget olyan arányban csökkenteniük, mint Magyarországnak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Unió országai közül jelenleg Csehországban a legnagyobb a GDP növekedése, az ottani koalíciós kormányt pedig a szociáldemokrata Sobotka vezeti. Utána Ciprus és Románia következik, az utóbbiban ugyancsak szociáldemokraták kormányoznak. Magyarország gazdasága a legutóbbi negyedévben olyan ütemben nőtt, ahogy Szlovákiáé és Szlovéniáé. Előbbiben a szocdemek, utóbbiban balközép koalíció kormányoz. Csak a miniszterelnöki miheztartás végett.