Hófehérke hét élete – Az NDK egyik legfontosabb emberének az árnyéka Magyarországra vetült

Alexander Schalck-Golodkowski nevét kevesen ismerik, pedig az NDK egyik legfontosabb embere volt. Ő gondoskodott arról, hogy az állandó devizaínség ellenére legalább karácsonyra legyen a boltokban banán. Még ennél is fontosabb dolga volt, hogy a nomenklatúra tagjai külön boltjaikban mindig hozzájussanak Nyugatról elsőrangú élelmiszerekhez és mindenfajta keresett, divatos áruhoz. A lényeg azonban, hogy ő irányította a Külkereskedelmi Minisztérium szerényen Kereskedelmi Koordináció (Kommerzielle Koordinierung – KoKo) nevű, a nyugati kereskedelmet és pénzforgalmat irányító titkos részlegét. A szervezeti egység egyébként a mindenható állambiztonság, a Stasi része volt. Hősünk parádés munkát végzett a KoKo élén. 1983-ban például ő érte el, hogy nyugatnémet bankok társulása egymilliárd márkás hitelt nyújtson az NDK-nak, megmentve az államcsődtől. Fő támogatója az ügyben az egyébként kommunistafaló bajor miniszterelnök, Franz Josef Strauss volt.

A KoKo főnökének politikai ösztöne remekül működött. Egy napra rá, hogy Horn Gyula 1989 augusztusában bejelentette, hogy megnyitják a határt az NDK-menekültek előtt, feleségének leánynevén egy nyugat-berlini bankfiókban vastag borítékokat helyezett el.

Az egyik embere egy másik nyugati széfbe juttatott letéteket, ki tudja, mit és mennyit. Ő maga pedig hatmillió nyugatnémet márkát utalt zürichi bizalmas bankárához. Mindeközben az NDK végnapjaiban is szorgosan végezte államtitkári munkáját, egyeztette Helmut Kohl kancellár drezdai látogatását, jelentéseket írt kormányának.

Ugyanakkor üzent Wolfgang Schäublénak, a Kohl-kormány belügyminiszterének, hogy arra készül, áttelepül az NSZK-ba, és segítséget kért a tervéhez. Ösztöne ezúttal is kitűnő volt. Novemberben a Der Spiegel nagy cikket közölt tengernyi adattal arról, hogyan csempésztetett be Schalck-Golodkowski milliárdos értékben Cocom-tilalom alatt álló, vagyis a nyugati blokk által a Keletnek eladni tiltott elektronikai felszereléseket, nemkülönben fegyvereket a Stasinak, a hadseregnek vagy éppen a harmadik világ forradalmi mozgalmainak támogatására. A KoKónak kiterjedt nemzetközi céghálózata volt, benne voltak minden nyugat-keleti üzletben, és szépen kerestek, de nem csak így szereztek valutát. Éveken át fejenként 96 ezer nyugatnémet márkáért engedtek ki az országból politikai foglyokat. Árulták azok vagyonát, akiket kivándorolni engedtek, így ékszereket és műtárgyakat. Mehettek, de csak azzal a feltétellel, hogy a vagyon marad. Százmilliókat kerestek azon is, hogy cigarettát, szeszes italokat csempésztek az NSZK-ba.

A látványos leleplezés után a gyengülőben lévő NDK-vezetés ejtette levitézlett kulcsemberét. Kizárták a Központi Bizottságból, és megvált tőle a Stasi is, amelytől már vezérőrnagyi illetményt húzott. A Népi Kamara meghallgatásra idézte, de akkor már késő volt. Jóllehet letartóztatási parancs volt ellene, elvtársai mégis támogatták, és decemberben feleségével együtt háborítatlanul Stuttgartba repült. Közvetítője útján megbizonyosodott Schäuble támogatásáról, majd visszatértek Kelet-Berlinbe. Összepakoltak, és gond nélkül áthajtottak Nyugat-Berlinbe. Menedékkérelmét azzal indokolta, hogy volt elvtársai őt akarják felelőssé tenni mindenért, és el akarják tenni láb alól.

A magas rangú káder menedéket is kapott, az NDK-ból érkező kiadatási kérelmet pedig elutasították. Ettől kezdve „Hófehérke” (ezt a kódnevet kapta a nyugatnémet hírszerzéstől) beszélt. Mint utóbb kiderült, a Der Spiegel éppen tőlük, a szuperintendenstől kapott anyagot és ösztönzést a Schalck-Golodkowskit leleplező cikkéhez. A cél az volt, hogy kiugrassák a nyulat a bokorból, még mielőtt a veszedelmesen sokat tudó férfiúnak valami baja történne odaát, vagy eltüntetnék a nyomokat.

Hófehérke pedig, aki 22 éven át minden sötét titkoknak tudója volt, készséggel vallott. Hat héten át. Sőt, sajtóértesülések szerint, még fizetőképes is volt,

Stasi-számlákról utalt a nyugatnémeteknek százmilliókat, amelyeket aztán Bonnban nyilván jól tudtak hasznosítani. Cserébe büntetlenséget ígértek neki, sőt még papírokat is kaphatott, amelyekkel hozzáférhetett a saját vagyonához.

A Kereskedelmi Koordináció alárendeltségébe 67 hazai és 108 nyugat-európai cég tartozott, Schalckék sok száz nyugati bankszámlán legalább 22 milliárd nyugatnémet márka felett rendelkeztek. Amikor aztán a rendszerváltás után átvizsgálták a KoKo iratait, felmerült a gyanú, hogy a volt főnök nemcsak kábítószer-csempészéssel, illegális fegyverkereskedelemmel, hanem igen nagy összegű sikkasztással is vádolható. Hófehérke akkor már egy kellemes bajorországi tó partján élt, és változatlanul kereskedéssel foglalkozott. Miután a sajtó rendre megszellőztette újabb és újabb ügyeit, s közben a bűnüldöző hatóságok semmit nem tettek, felmerült a gyanú, hogy fedezik őt. A hírszerzés, de még inkább nyugatnémet politikusok, mindkét nagy pártból, akikkel hajdan a kölcsönös előnyök alapján üzletelt. A nehezen induló első pereket 1992–93-ban megfelelő bizonyítékok hiányában leállították. Schalck-Golodkowski végül 1996-ban illegális fegyverkereskedelemért kapott egy év szabadságvesztést, utóbb 16 hónapra emelték, felfüggesztve. Több per aztán, tekintettel a vádlott egészségi állapotára, nem indult. Hófehérke 2015 nyarán halt meg, 83 évesen, párnák között.

Árnyéka rávetült Magyarországra is. A kilencvenes évek fordulóján az augsburgi főügyészre hivatkozó írások jelentek meg a német sajtóban arról, hogy az NDK állampártjának elsíbolt vagyonából a rendszerváltás idején vagy 500 millió márka kerülhetett titokban magyar bankokba.

Az információ egy augsburgi asszonytól származott, akinek magyar férje budapesti titkosszolgálati forrásokból tudott erről. Az egyik, az enyhébb feltételezés erről az, hogy NDK-s ügynökök mentették ki maguknak a pénzt, és később Budapestről luxemburgi és svájci számlákra utalták tovább. A súlyosabb lehetőség viszont az, hogy az összeg eredetileg a Siemenstől származott. A céget vizsgálat fenyegette, mert korábban illegálisan adott el tiltott termékeket az NDK-nak. Helmut Kohl kancellár azonban nem indított vizsgálatot, és a „hálapénz” Kelet-Berlinen át került magyar bankokba, hogy utóbb a Kereszténydemokrata Párt, a CDU titkos finanszírozására használják fel. Ebbe aztán a kancellár belebukott.

A németek keresték a pénzt Budapesten, itt azonban nem lelkesedtek a dologért. A válaszok úgy szóltak, hogy nincs magyar bankban NDK-pénz, vagy legfeljebb valami kevés, de azt is rég továbbutalták. A dolog aztán csendben elaludt. Egyébként Schalck-Golodkowski nem egy Stasi-kötődésű munkatársa a KoKóból hozzá hasonló sikerrel mentette át magát és a síbolt pénzt, hol vallomással, hol anélkül. A cselekmények azóta elévültek.