Hét óra Goethe

Faust gátlástalansága, kíméletlensége manapság igazán nem ritkaság, az örök törekvés, a törtetés, a német lét motorja – véli Hartmann, s hozzáteszi: örök a dilemma is, honnan hová kellene eljutni ezáltal. Nem csak a klasszikus mű iránti tisztelet, a nyelvi zsenialitás, hanem a téma aktualitása is indokolja a Faust műsorra tűzését.

Az első és a második részt a bemutatón és később több előadásban együtt adják, a továbbiakban azonban a közönségnek lehetősége lesz, hogy két estére ossza el az élményt, ha nem kíván hét órát tölteni a színházban. A bemutató öt órakor kezdődik, és este 22.30-tól felvételről az ORF2 is közvetíti. A szereposztás parádés, Faust Tobias Moretti, Mephisto Gerd Voss: előbbit filmszerepeiből a magyar közönség is ismeri, Voss, sokak szerint a németnyelvű színház egyik legnagyszerűbb reprezentánsa inkább csak a bécsi színházakat, elsősorban a Burgtheatert látogató közönség előtt ismert.

Az előadás a mű ismerői körében különleges érdeklődést kelt: az elengedhetetlen rövidítés mindig nagy kérdés. A korábbi előadások legtöbbjén igen jelentősen megnyirbált változatot kapott a néző: a rendezők sok esetben az első rész felét, a második 70 százalékát is elhagyták. Nagy nevek szerepelnek az elődök között: Max Reinhardt berlini Faustja 1911-ben maratoni előadás volt, a második rész délután kettőtől másnap hajnali egyig tartott. A későbbiek bátrabban rövidítettek. A leghíresebb talán Gustaf Gründgen rendezése 1957-ből, amelyből később a film is készült, de a német nyelvterület szinte valamennyi fontos rendezője belevágott ebbe a kalandba.

Hartmann az első részt alig rövidíti. Kis szünettel négy órán át tart, utána egy teljes óra szünet következik a díszlet átépítése miatt. A második rész már csak kétórás, és teljesen más a stílusa: kamerák segítségével alakul ki a kapcsolódás az események között. Az első részben Mephisto manipulációit egy négyszögletes láda jelképezi, ez az a világ, amit a kétségbeesett Faustnak hoz. A láda a legkülönfélébb metamorfózisokon megy keresztül. Hol kicsi, hol nagy, van jelenet, amelyben összeomlik, hogy aztán ismét visszaalakuljon ládává.

A bécsi előadás nem a legkönnyebb körülmények között jött létre. A próbákat már május táján megkezdték, ám a Burgtheaterben szó nem lehet a nyári szünet elhagyásáról, így a legforróbb szakaszban abbamaradt a felkészülés. Gondot okozott az is, hogy Tobias Moretti, aki jelenleg az egyik legkeresettebb osztrák férfiszínész, egyidejűleg forgat is. Hartmann mindenesetre úgy véli, ha Moretti vállalja a kettőt együtt, akkor neki nincs oka kételkedni abban, hogy menni fog. A végeredmény péntektől a Burgban megtekinthető.

A közönség mindenesetre kellő felkészítést kap: az osztrák sajtó a legváltozatosabban harangozza be a bemutatót, az eligazodást Goethéből és a Faustból valóságos kislexikonok, ismeretterjesztő cikkek is segítik.

Matthias Hartmann láthatóan erős tempót diktál, s átérzi, milyen felelősség a bécsi Burg igazgatása. A színház a hasonló intézmények közül a legnagyobb költségvetésből gazdálkodik, nem véletlenül: különleges helyzetét egyaránt köszönheti a közönség és a politika megkülönböztetett figyelmének. Hartmann ismert rendező, mint mostanában többen - 2010-től a salzburgi új intendáns, Alexander Pereira, és az Operaház zeneigazgatója, Franz Welser-Möst – ő is Zürichből jön. Előző állomása Bochum, amely szintén nagy rendezőket adott a németnyelvű színháznak.

Az 1963-as osnabrücki születésű Hartmann dinamikus rendezőként ismert, a lendület, amellyel kezd, bizonyára a későbbiekben is kitart. Szeptemberben a két hozzá tartozó kisebb színpadon, az Akademietheaterben és az egyébként hamarosan felújítandó Kasinoban is egymást követik a bemutatók, saját produkciók és néhány zürichi előadás átvétele. Utóbbiak éppúgy nyereséget jelentenek, mint azok a színészek, akiket Hartmann magával hoz.