Herczeg Szonja: Egészség-ügy

Emese a magyar középosztály tagja. Egyedülálló, cukrász. Felelős nő lévén minden évben ellátogat az egyre kevésbé jó hírű kórház nőgyógyászati osztályára, hogy elvégeztesse az éves rákszűrését. Erre, törvénytisztelő, türelmes állampolgárként már időben felkészül, azaz minden év elején kér időpontot, hogy talán tavaszra sorra kerüljön. Legnagyobb meglepetésére a 2018-as év nagy szerencsével kecsegtet. Másfél hónappal a telefonhívás után már van is egy szabad tíz perc ProfesszorDoktornál. Remek, gondolja Emese, és már be is vési a naptárába február tizedikét.

El is jött a nap. Emese kivárja a félórás sort a regisztráción, és most már baktat is fel az osztályra. Továbbra sem hisz a szerencséjének, hogy ilyen hamar túleshet a vizsgálaton. Csupán negyven perce ül a váróban, amikor már sorra is kerül. Már csak ő ül a 202-es szoba előtt.

– Következő! – szól ki az asszisztens, de Emese egy pillanatra megzavarodik, ahogy az ajtó feletti táblára pillant. Más szám villog rajta, mint amit a kezében szorongat.

– Elnézést, nincs már itt más – kezdi, mikor belép –, de más a számom, mint ami kint villog.

– Neve? – szól ki a papírhalom közül az asszisztens.

Emese mondja a nevét, mire az asszisztens a székre mutat.

ProfesszorDoktor ekkor érkezik a kisszobából, kortyolja a reggeli kávéját. Enerváltan esik a székbe, morcos képével Emesére néz.

– Miben segíthetünk, miért jött el?

– Éves szűrésre, és lenne pár kérdésem is – mondja Emese, mire a doktor a kezét feltartva pillanatnyi türelmet kér, és az asszisztensre néz.

– Utolsó citológia időpontja? – teszi fel a kérdést a nőnek.

– Április 10., 2017 – válaszolja az asszisztens, majd mindketten szúrósan Emesére néznek.

– Hiszen egy éve sincs, hogy itt volt – vágja oda a doktor.

– Elnézést, nem tudtam pontosan – mondja megszeppenve Emese. – Reméltem, hogy még április előtt kapok időpontot, mert elutazom két hónapra.

– Hát, ezt nem tudom, hogy gondolta – szól oda fejbúbig meresztett szemöldökkel ProfesszorDoktor. – Tudja, hogy ha mi ezt most levesszük, akkor kiszámlázzák nekünk? Tudta?

Emese nem tudja, mit válaszoljon. Szégyelli is magát, meg nem is. Évente egyszer jár ProfesszorDoktorhoz immáron öt éve. De nem tudta.

– Jó, semmi gond – válaszolja –, akkor majd visszajövök valamikor júniusban. A másik, amit szerettem volna... – mondaná tovább Emese, de a doktor e ponton félbeszakítja.

– Nem fog szavazni április nyolcadikán? – kérdi. Emese nem készült föl erre a kérdésre.

– Ha már a citológia most nem lehetséges, lenne egy másik kérdésem – mondja.

– Várjon, csak sorban – állítja meg a doktor. – Utolsó menstruáció ideje?

– Január 25.

– Terhesség?

– Nem.

– Mi nem?

– Nem vagyok terhes.

– Volt-e valaha terhes?

– Nem.

– Biztosan?

– Pardon?

– Terhességmegszakítás, szülés?

– Ööö... nem.

– Rendben, akkor rátérhetünk a kérdésre.

– Érdeklődnék, hogy lenne-e megoldás arra, hogy nagyon fájdalmas a havi bajom. Korábban volt...

– Ne is folytassa, kérem! – szakítja félbe ProfesszorDoktor, aki már teljesen behúzott nyakkal ül. – Tudja, a fájdalmas menstruáció relatív. Van, aki meg sem érzi. Van, akinek meg nagyon fáj. Ajánlanám az Algoflexet. Kezdje el szedni már az előtt, hogy kezdődne a megvonás. Mondjuk, két nappal korábban.

– Öööö... Rendben.

Emesétől már csak ez a válasz telik, megint szégyelli magát. Úgy dönt, inkább elmegy a további kérdéseivel, így is majdnem számlát akasztott a ProfesszorDoktor nyakába.

– Akkor köszönöm, majd jövök júniusban.

– Rendben. Várjon egy percet, írja alá a lapot! – szól a doktor, majd az asszisztens Emese elé tol egy papírt. Miközben odafirkantja a nevét, ProfesszorDoktor igyekszik oldani a hangulatot.

– Látom, 36 éves. Hol dolgozik?

– A Manna cukrászdában – válaszolja Emese.

– Ó, azt tudom melyik. Régen jó volt.

Emese megköszöni a segítséget, és indulni készül, amikor a doktor utánaszól.

– Emese, a melleit majd a citológiával együtt vizsgálom meg. Azt úgy szokás, tudja. Csomót nem érzett benne, ugye?

– Nem. És köszönöm. Viszlát! / Herczeg Szonja