Háromszor négy

2007 óta évente legalább egyszer számadásra nyit alkalmat ifjú tehetségeinek a hazai fotós szakma. Ilyenkor négy kiválasztott kiállításon mutatkozhat be, és közös albumban dokumentálhatják munkájukat. Így történt az idén is: a Mai Manó Házban szeptemberig tizenkét ígéretes ifjú művész fotóival találkozhatunk. (A számok ne zavarják meg az olvasót. Három év alatt – az épp zajló kulturkampf közepette – csak most nyílt forintokban is mérhető lehetőség az aktuális és az időközben kétszer is elmaradt szemlék feltételeinek megteremtésére. Innen a számok okozta zavar.)

A kiállított munkák egyenetlenségeik ellenére is sajátos egységet mutatnak. A többségük riportázsszerű; a témák sokfélék: hétvégi piknikezős kirándulás, egy lustálkodással, autószereléssel, az ebédet követő szokásos asszonyi teendőkkel telő vasárnap, egy kis falu a pogány rituálét idéző ünnepe, vidéki és városi táj, omladozó gyár és fáradt hajléktalan, szomorú cirkusz, vagy a fotós saját betegsége tragikus stációinak dokumentarista stílusú naplózása.

Fontos állomás a szakma életében és a fotózás iránt érdeklődő laikusok számára a tárlatsorozat, ez a számadás négy/tizenkét tehetséges fiatal útkereséseiről, úttalálásairól, és mert nem mindegy, hogy jelenünkből ők vajon mit ragadnak ki, őket mi ragadja meg. Mindez egy gyorsan változó világban zajlik, hiszen átalakulóban van a lappiac, aggasztóan szűkül a klasszikus képriportokat, művészi fotókat közlő újságok köre, még ha az online lapok enyhítenek is valamit ezen. Nem adnak okot a derűre azok a hírek sem, hogy hamarosan törvény írja elő: a jövőben bárkinek a fotója csak az illető előzetes hozzájárulásával kerülhet majd a nyilvánosság elé, különben a szem kitakarásával kell őt felismerhetetlenné tenni. Jön tehát a kikockázott, kitakart emberarcok kora. Van azért ebben valami jelképes.

A tizenkettőből kettejüket aligha kell bemutatni az olvasóknak. Ismerik őket, még ha nem tudnak róla, akkor is. Riskó Gáspár és Simon Márk a 168 Óra munkatársai, s ha ez eddig nem tűnt volna fel, az csak amiatt van, mert a fotósok nevét a lapok valamiért apróbb betűkkel szedve közlik. Méltatlanul.

(Folyamatos jelen V., VI., VII. – kortárs magyar fotográfia. Mai Manó Ház.)

Berkó Pál