Gyula, Emma és a század
Megszületett a várva várt regény, amelyről már azt hittük, sosem íródik meg. A könyv, amely úgy tárja fel a magyar huszadik századot egészen a közelmúltig, ahogyan a magyar irodalomban még egy mű sem. Berkovits György hatalmas vállalkozást teljesített be kétkötetes munkájával.
Olyan könyvet írt ugyanis, amely a kortárs magyar irodalomban merőben szokatlan módon, hatalmas anyagot feldolgozva eleveníti meg a kisbetűs történelmet: az emberek megélt mindennapjait. Persze az anyag a fikció közegében átalakul, azzal egylényegűvé válik, és a két főhős, a szellemi pályájukon az útjukat keresgélő és többnyire nem lelő Gyula és Emma, valamint családjaik sorsán keresztül elevenedik meg.
A V. és Ú. nem történelmi regény a szónak abban az értelmében, hogy korszakokat elemezgetne, vagy hogy jól ismert eseményeket próbálna meg fikciós módon újraírni, hozzájuk egyéni tapasztalatokat társítani. Nem is igazán családregény, amennyiben jóval tágabb egységek alkotják a keretét, mint generációk egymást követő történetei. Azért sem, mert még a családon belül sincs egységes történelem: megtört életpályákról és radikálisan eltérő élettapasztalatokról van szó.
A könyvben évszám nem fordul elő, mégis pontosan tudjuk, mikor és hol járunk. Érzékletes módon tárulnak elénk a szocialista évtizedek, mert nagyrészt ezek jelentik a regény jelenidejét: a Kádár-rendszer a regény fókusza, s aki megélte azokat az évtizedeket, bizonyosan felkapja a fejét, amikor városi terekről, utcákról, presszókról, az iskoláról, az egyetemről vagy munkahelyi miliőkről olvas. Az olvasó lépten-nyomon a ráismerés izgalmát érezheti, s talán ez jelenti az olvasás örömét. Nem kisebb írói bravúr a rendszerváltás első évtizedének, azaz a jelennek a bemutatása a második kötet végén, hihetetlen invencióval ábrázolt figuráival: politikusokkal, celebekkel, üzletemberekkel. Mindezt Berkovits a nagyon áttételes és eltávolító, gyakran az abszurdat súroló ironikus elbeszélői hanggal éri el.
A V. és Ú. nagyregény nem is politikai vagy kritikai abban az értelemben, hogy lerántaná a leplet a politikai rendszerekről. A mindennapok borzalma, a túlélés kényszere, a totalitarizmusok bélyege, a „sebzett tekintetek” teljes természetességgel tárulnak fel az emberi viszonyrendszerekben. A regény egyik csúcspontja a gettó és a koncentrációs tábor leírása az egyik nagymama visszaemlékezésében.
Az emlékezés könyve ez, s a múltról való gondolkodást, a „múltfeldolgozást” mindenképp az elolvasásával érdemes elkezdeni.
Berkovits György: V. és Ú. (I.: Díszcserje [kis]asszony, II.: Jelzőművész.) L’Harmattan Kiadó.
Gáti László
