Figyeljünk a kancellár asszonyra!
1997 júliusában az ázsiai és csendes-óceáni térségben kitört a válság. (Minket akkor Bokros Lajos megszorító csomagja sújtott.) -- írja a 168 Óra egyik olvasója
A krízis legfőbb okának az egyre nagyobb egyensúlyhiányokat produkáló, túlfűtött gazdasági növekedést tekintették. A külföldi tőke tömeges menekülésének katasztrofális következményei voltak. A részvényárfolyamok és az ingatlanpiacok egyik napról a másikra összeomlottak.
Soros György ezt követően figyelmeztetett, hogy a világ pénzügyi rendszere átfogó válság küszöbére érkezett. A kiút – ha egyáltalán van – csak nemzetközi reformok bevezetésével képzelhető el – állította. A jelenlegi enyhülést egy hosszabb hanyatló piac fogja követni, ahhoz hasonló, mint ami a harmincas években játszódott le, vagy mint amilyen a jelenlegi ázsiai válság – írta.
Két évvel később elismerte tévedését. Így fogalmazott: az átmeneti visszaesés nem okoz válságot. A nemzetközi pénzügyi struktúrák erősek. A válságjelenségekkel szemben több monetáris és fiskális eszközzel lehet harcolni.
Nálunk is biztatóan alakultak a hangulatmutatók. A GKI konjunktúraindexe szerint 2001 januárjában ugrásszerűen emelkedett a lakosság és az üzleti szféra várakozása. A Lélegzet honlapján megjelent Városromboló banki szabályozás című elemzésben megállapítják, hogy Magyarországon nő a spekulatív ingatlanépítés, ami rombolja a környezetet, mert növeli az autóhasználatot. (Szmog!) Az ingatlanfejlesztők komoly bevételre tesznek szert a beruházást ösztönző alapokból (és az adók elkerüléséből).
A Jones, Lange és a LaSalle nemzetközi ingatlantársaság szerint 2001-ben Budapest már „túlépült”. Az ingatlanok 13,5 százaléka üresen állt. Az egy főre jutó bevásárlóközpont-négyzetméterek száma több, mint Ausztriában, Belgiumban és Svájcban, és még 490 ezer négyzetméternyit építenek. Ez a fajta fejlesztés értelmetlen Magyarországon, ahol a GDP csak az elmúlt évben emelkedett az 1989. évi szintre – nyilatkozták az ingatlanszakértők, akik szerint elkerülhetetlen lesz az ingatlanárak zuhanása.
És akkor jött a fordulat éve, 2001, a spekulációsingatlan-őrület, a gazdasági teljesítmény emelkedése. Óriási erővel fakadtak fel a pénzfolyamok, rég látott magasságokba lendültek az üzleti és lakossági hangulatindexek, a tőzsde szárnyalt, befektetők özönlöttek az országba, svédekkel az élen, s – szerintem – a Minsky-féle válságelmélet első két szakaszába léptünk.
Mindezek tükrében Merkel asszony álláspontját racionálisabbnak tartom, mint a francia, orosz és brit urakét, akik szerint a pénz a járműiparba és a lakásépítésbe való. Hová vezet az az út, amely által olyan ágazatot injekcióznak, amelynek gazdasági haszna megkérdőjelezhető, amely a belső fogyasztásélénkítésre helyezi a hangsúlyt, s ezáltal olyan magatartás kap bátorítást közpénzből, amely előidézte a válságot!?
Ha az emberek egyfolytában kölcsönből élnek, akkor ezzel egy újabb, akár öt éven belül bekövetkező válság magvait hintik el – állítja a kancellár asszony. Szerintem Angela Merkel több figyelmet érdemelne!
Szalay Piroska
Győr
