Feltámadás nélkül

Már az első kiadás is fergeteges siker volt. Az utolsó példányig elfogyott a standokról a napilap, amely folytatásokat közölt a készülő kötetből, amikor megjelent, lopkodták a közkönyvtárakból, s a városi legenda szerint volt, aki könyvesbolt kirakatát törte be a könyvért. Pedig kiadója, a Gondolat tudta, mibe vág bele: 1969-ben harmincötezer példányban jelentette meg. (Lehet nosztalgiázni: 28,50-be került.)

Ungvári Tamás most átfazonírozta a hajdani Beatles-bibliát. Helyenként bele-belenyúlt a régi szövegbe: kiegészített, frissített, pontosított, megtoldotta az azóta eltelt négy évtized örömtelinek alig nevezhető eseményeivel. Naprakésszé tette a diszkográfiát, csatolt mellé filmjegyzéket, és eltemette, akiket kellett. Lezárt egy korszakot, ahogy a banda feloszlásával, majd Lennon halálával a Beatles története végül is önmagát zárta le. Mert ne áltassunk magunkat: a dolognak egyszer s mindenkorra vége. A fiókok mélyéről, régi stúdiók poros polcainak leghátsó soraiból előkerülő felvételek nem a Beatles. Lábjegyzetei csupán a csonka csodának, hiszen a Beatles történetében a feltámadás elmaradt.

De elég a banda nevének első három betűjét beírni az internetes keresőbe, és 0,1 másodperc alatt 102 millió találatot jelez a töredék Bea... szóra. Ez azért már egy kicsinyke halhatatlanság. Meg az is, ha valamelyik rádióadón megszólal egy régi daluk, a nagymama furcsán kezd viselkedni. Ne aggasszon senkit merengő tekintete. Legyenek biztosak abban, hogy ilyenkor egy pattanásos arcú kamasz képe rémlik fel benne, valamikor a hatvanas évek közepéről, akit Józsinak hívtak. Vagy talán Bendegúznak? Örülne ennek a könyvnek. (Ungvári Tamás: Új Beatles-biblia. Scolar Kiadó.)