Fellini újratöltve

2013 legjobb európai filmje A nagy szépség. Az író, a főhős, aki a film nyitóképein 65. születésnapját ünnepli, csupán 12 éves kisdiák lehetett, amikor a világ belecsodálkozott Fellininek Az édes élet című klasszikussá vált remekébe. Ám nem sok alkotás tudja olyan egyenesen folytatni és egyúttal aktualizálni a hatvanas évek moziművészetét, mint ez, A nagy szépség, amelynek főhőse kiábrándult, okos, töprengő, ironikus művész, túl a delelőn, a már látható szakadék előtt, kései alteregójaként ama hajdani Marcellónak.

A háttér: a züllött, örök Róma a maga rítusaival, karneváli-techno éjszakáival, botoxos szépségeivel, tanácstalan sétáival, hangos nihiljével, frivolitásával és filozófiájával, prousti emlékezettechnikáival, nosztalgiáival és hamvadó libidójával, tragikus karikatúráival, törpéjével és túlkoros szentjével, annak kerek fejű parasztmenedzserével, és a partik intellektuális szajháival, a nyúlsült receptjével brillírozó bíborossal, a mindig felbukkanó apácákkal. És játszanak a megéledő szépségek: szobrok, kertek, tájak, horizontok, épületek (amelyeknek lelkük van, nem vitás), zenék, sőt muzsikák! Minden kép több, mint önmaga. Mindegyik MÁS is! Sejtelmes, elvarázsoló, álomszerű tágulatok a cselekmény laza labirintusaiban.

A víz sem csak víz. A felfrissítő, szomjunkat oltó, arcunkat megtisztító elem ott fodrozódik Jef hálószobájának mennyezetén, kitölti a tenger hullámvölgyeit, megfürdeti a Teverében az emlékeket, hordozza a hajókat, és segít újra meg újra megfogalmazni a kérdést: ki vagyok én? Honnan jöttem, hova tartok?

Kerek egység, audiovizuális univerzum varázsol el bennünket, visz vissza Fellini világába. Ma tán dübörgőbb a zene, meztelenebbek a lányok, de tartós a cirkusz, a mutatványos világ: itt a La dolce vita és a Nyolc és fél... `E arrivato!

Ne hagyják ki!

(Európai filmdíj 2013. Legjobb film, legjobb rendezés: Paolo Sorrentino, legjobb férfi alakítás: Toni Servillo, legjobb vágás: Cristiano Travaglioli.)

Bölcs István