Ez egy "genetikailag kódolt szenvedély"?
Mesés keleti szőnyegek és kortárs magyar festők munkái nemcsak békésen megférnek egymás mellett egy magángyűjteményben, hanem még erősítik is egymás hatását. Szép Péter műgyűjtő abban bízik, hogy nemzetközi vándorkiállításán a műalkotások másodlagos jelentését is sikerül érzékeltetni.
Szép Péter - noha közgazdászként szerzett diplomát, majd több magyar hitelintézetben is dolgozott - a műgyűjtéssel úgyszólván születésétől kezdve kapcsolatba került, mivel a nagyapja szenvedélyesen érdeklődött a műalkotások iránt. Igényes otthoni környezetben felnőve, némileg hasonló utat járt be az unoka is, csak neki más műfajok tetszettek meg.
A hétköznapi szóhasználatban csak "perzsaként" emlegetik a keleti szőnyegeket. Szép Péter magángyűjteményének első darabja egy ilyen példány volt a 19. századból, majd egy véletlen folytán, az azonos mustrák révén felfedezte egy aukción ennek a párját és természetesen - kerül amibe kerül alapon - megszerezte magának. Az már tudatos volt, hogy ösztöndíjasként, fél éves németországi tartózkodása során rendszeresen felkereste egy textíliákra szakosodott würzburgi műkereskedő gazdag kollekcióját, akitől - saját bevallása szerint - rendkívül sokat tanult.
A török és a kaukázusi szőnyegek mellett a kilencvenes évek végétől márkás festmények is díszítik a műgyűjtő otthonát. A képek sora a nagybányai iskola képviselői közül a második és harmadik vonal festőivel kezdődött. A radikális fordulatot az jelentette, amikor a fiatal Szűcs Attila egyik kis méretű festményét kapta esküvői nászajándékba. Azóta felesége - Molnár Hédi - is segíti a galériák felkeresése és az árveréseken való részvétel mellett a kortárs alkotókkal való kapcsolatteremtéssel, tanácsaival segítve férje vásárlásait. Bartl József már "nagypapa kora" miatt is közel került hozzájuk, de személyes kapcsolatot ápolnak Nádler Istvánnal vagy Illés Árpád örököseivel éppúgy, mint a "felkapott" festőnők közül Köves Évával és a fiatal Soós Nórával.
Bukta Imre és Mulasics László képeit a Várfok Galériában szerezték meg, Szurcsik József egyik munkáját a Godot Galériában fedezték fel. Az menetközben számukra is kellemes meglepetést jelentett, milyen jól simulnak a keleti szőnyegek mértanias mintái az absztrakt piktúra geometrikus formarendszeréhez. Privát kollekciójukban az elvont festészet mai magyar képviselői mellé immár két esztendeje felzárkóztak a hasonló arcélű osztrák kollégák is, mint amilyen a nálunk jól ismert - pár éve a Kiscelli Múzeumban egyéni tárlattal vendégszerepelt - Hermann Nitsch, vagy például Franz Grabmayr, Günther Damisch és Hans Staudacher. Az utóbbi időben rendszeresen kijárnak a császárvárosba, hogy galériákban vagy aukciókon ismerkedhessenek az aktuális kínálattal.
Nem véletlen, hogy Szép Péter magángyűjteményét Osztrák-magyar válogatott címmel először épp a bécsi Collegium Hungaricum mutatta be a szélesebb nyilvánosság előtt ez év januárjában, majd a székesfehérvári Csók István Képtár vette át, ahol március 29-ig látható az anyag. Utána Budapestre, a Vízivárosi Galériába várják, ahol április 25-től május 14-ig lesznek láthatók a ritkaságok, majd a vándor-tárlat "végállomása" a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet lesz. A gyűjteményt három nyelvű (magyar, angol és német) katalógus egészíti ki.
A rendezvénysorozat kapcsán a kollekció tulajdonosa többek között így vallott magáról: – Gyűjtővé, azt hiszem, nem válik az ember, hanem hordozza magában ezt a szenvedélyt, mintha genetikailag kódolva lenne. Már akkor is, amikor a szőnyegekkel kezdtem foglalkozni, mint érdeklődő autodidakta, a nonfiguratív szimbolikus motívumrendszert használó török és kaukázusi szőnyegek keltették fel az érdeklődésemet. Ez a finom jelölési rendszer kísérte eddig a kollekció egyes képeinek kiválasztását is. Ez igaz még azokra is, amelyeknél jól felismerhető a kép ábrázolásában a forma, amit mutatni akar (például Szűcs Attila, Bartl József, Molnár Sándor munkáiban); hiszen még ezeknél a képeknél is van valami, ami sejtelmes vagy egyes esetekben másodlagos jelentést sugall. A magyar kortárs alkotások nincsenek integrálva a nemzetközi kortárs művészet világába. A saját gyűjtési szándékommal azt szeretném jelezni, hogy a magyar művészek alkotásai megfelelő nemzetközi (közép-európai) párhuzamokkal egymást erősítik. Így adódhat lehetőség arra, hogy határok nélkül értelmezhetővé váljon az azonos korszakokban és művészeti kifejezésben alkotó művészek munkássága.
