Európa eladó
Minden eladó – hogy stílszerűen egy film címével kezdjem. Ki emlékszik rá? Andrzej Wajda rekviemje a balesetben elhunyt színésze, a legendás Cybulski emlékére, 1968-ból. Abban az évben csaknem száz mozi működött Budapest területén.
Ma meg? Nem kell levenni a cipőnket – ismeri valaki ennek a szólásnak a jelentését? –, hogy meg tudjuk számolni. Persze mozira gondolok, és nem multiplexekre. Szorgos és naprakész statisztikusok ugyanis rögtön kimutatják, hogy ma több moziszék van fővárosunkban, mint korábban bármikor. Igazuk is van. És milyen kényelmes székek! Mit székek? Komfortos zsöllyék, süppedő fotelok, italtartóval a karfájukon.
Ám akadnak, akiknek ez a hirtelen jött modernizáció nincsen ínyükre. Ők a mozivédők. Tüntetnek, tüntetgetnek, néha lankadó, aztán meg-megújuló szorgalommal. Némely megmozdulásukon több a felvigyázó közeg, mint a demonstráló. Első kivonulásuk az éppen akkor bezárt és hirtelen sorstalanná lett Uránia mozi előtt zajlott, ha jól emlékszem, még a múlt században, pontosabban a múlt évezredben. Aztán megmenekült a mozi, lett belőle Nemzeti Filmszínház. Naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy annak a néhány tüntetőnek, élükön együgyű – ez nálam pozitív jelző – lelkesedéssel szervezkedő vezetőjükkel, jelentős szerepük volt az Uránia feltámadásában?
Miért olyan fontos egy régi mozi? Miért nem jó nekik, nekem a „térszerű elrendezésű üzletnegyedekben” (tessék visszakeresni a szótárban az idegen szót) létesített hivalkodó vetítőtermek hosszú sora? Közönséglélektani disszertáció helyett legyen elég röviden annyi: a mozik még a filmkultúráról szóltak, a multimicsodák pedig a fogyasztásról; a moziból jövet többnek érezhettük magunkat, a plázából (lám, mégis leírtam) kifelé bódorogva csak elkápráztatottaknak. Ám nem a technikával van baj. Miért is ne lenne jó, sőt, jobb, ha egy-egy film a legtökéletesebb módon kerül a nézők elé? A baj a filmművészettel van, azzal, amit – jobb és más híján – annak hívnak. A baj azzal van, amit a csodavetítőkben tálalnak elénk.
Most április elsején – nem tréfa – megint tüntettek a mozivédők. Az ürügy egy régi kispiszkos, az Európa (leánykori nevén: Honvéd) áruba bocsátása. Ezért vonult a kis csapat a Fővárosi Önkormányzat hivatali épülete elé. Hogy a nemrég bezárt Bem és Hunnia után ne jusson ez a vetítőhely is ebek harmincadjára. Pedig már ott van, jó ideje. Európát már eladták. Nem a mozit, hanem azt a kultúrát, művészetet, amely egykoron a filmtörténet csúcsát jelentette.
