Ének az esőben - Esőben ázva is lehet élmény egy előadás
A pénztár nem veszi fel a telefont, felhívom Szolga István műszaki igazgatót este 6 előtt, mert esik az eső, rondán néz ki az ég, hogy induljunk-e neki, vagy aznap lefújják a két világsztár, Rost Andrea és Piotr Beczala Köszönet Gála című dalestjét, az ugyancsak nemzetközi rangú karmester, Halász Péter vezényletével, a Magyar Állami Operaház Zenekarával, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei megnyitóján. Azt mondja, ott vannak már a közreműködők, szerinte megtartják, de azért ő is bizonytalan, ígéri, visszahív.
Amikor bemegyünk az akkor éppen szemerkélő esőben a nézőtérre, átlátszó nejlonponcsókat osztogatnak. Többen rögtön belebújnak ezekbe, mások velük próbálják letörölni a vizes széküket. Déja vu érzésem van. Szabadtéri színházban először Burgenlandban, St. Margarethenben (Szentmargitbánya) találkoztam ilyen poncsókkal. Az egykori festői kőfejtőben, ahová négyezer-ötszázan férnek be, nyaranta operákat adnak elő. A varázsfuvola elején kapásból esni kezdett. A zenekar befedhető, semmi más nem, ezért előbb-utóbb az énekesek is felveszik a poncsót a jelmezükre. Miután autóbusszal hozzák ide a nézők jelentős részét, a jegyek pedig drágák, gondolom, gazdasági érdek is fűződik ahhoz, hogy amikor nálunk rég abbahagynák az előadást, itt megtartják, hacsak nincs égszakadás-földindulás. Aki nem fázik meg piszkosul, aki nem kap vesemedence-gyulladást, annak abszolút megéri.
Van abban valami fölöttébb lélekemelő, hogy ennyi ember ilyen zordon körülmények között sem futamodik meg a remekmű élvezetétől,
és hogy az énekesek, a szó szoros értelmében is, mennyire állják a sarat. Mörbischben, ahol a hatalmas tószínpadon hatezer néző előtt operetteket játszanak, több hasonló „poncsós” élményem volt.
És most itt a margitszigeti, ami szintén jelentős élmény, bár az időjárás közel sem volt olyan mostoha, mint az előbbiekben. De most ott volt előtte a koronavírus-járvány, így nem volt mód a Bán Teodóra igazgatónőtől megszokott, gondosan felépített, gyakran a félévesnél hosszabb reklámkampányra. Sőt, mint kiderült a szünetben, ő is felhívott embereket, hogy ne jöjjenek, mert nem lesz előadás, aztán szerencsére mégis belevágtak. De a jeggyel rendelkezők közül sem jöttek el jó néhányan. Így kevesebb mint fél ház fogadta a fellépőket. Ez pedig újabb nehézség, amivel meg kell küzdeni, mert így a publikum, az énekesek és a muzsikusok is nehezebben jönnek hangulatba.
Akarni kell mindenkinek nagyon, hogy csak azért is jó legyen valamennyiünknek aznap este, és ne lógó orral kullogjunk haza.
Már A szicíliai vecsernye nyitánya szenvedélyes kezdés, és utána érkezik a lengyel sztárénekes, aki tavaly például Lohengrin volt Bayreuthban, és ugyancsak 2019-ben a bécsi Opera kamaraénekesi címet adományozott neki. Jó kiállású férfi, „belezendíti” a nedves légbe A szicília vecsernyéből, az első felvonásból Ricardo áriáját, szárnyalnak Verdi érzelemdús dallamai, és kapásból kezdünk felmelegedni. A Bohéméletből Mimi első áriájával, a szintén világot járt Rost Andrea intenzíven folytatja a bemelegítést. Naná, hogy neki is árad a hangja, és közben finoman eljátssza ezt a fiatal, tiszta, naiv lányt, akibe bele kell szeretni. Aztán majd lesz vadító nő is. Átváltozik az arca magabiztossá, meglibbenti a csípőjét, lázasan égnek a szemei. Jó színész is.
A második részben A víg özvegyből a Vilja-dallal már hódít. Amikor A mosoly országából ketten eléneklik a Szív-duettet, a közönség a hidegben ázva, mindenféle esőkabátokba és pokrócokba bugyolálva is meg van főzve. A zenekar a topon, Halász Péter olyan elánnal vezényel a teljes testével és erőteljes mimikájával, hogy jóformán lengedezik a pulpituson, valósággal szuggerálja a muzsikusokat, ami, ha Wagnert dirigál, a jó értelemben vett őrületig szokott fokozódni. Őrület tulajdonképpen most is van, mert amikor a Marica grófnőből Beczala magyar virtusos nekibúsulással belevág a Hej, cigányba, majd Rost előrukkol a Csárdáskirálynőből Szilvia belépőjével, hogy ezt A vágyom egy nő után kövesse A mosoly országából, akkor már egy rockkoncert hangulatával ér fel a hatás. És még ezt is lehet fokozni, végül a harmadik ráadás A víg özvegyből az Ajk az ajkon előadása közben összesimul, összeforr a két énekes, akik nagyon odatették magukat a zenekarral, karmesterrel és a kitartóan lelkes közönséggel együtt.
Dacolva az elemekkel, igencsak szép estét szereztünk egymásnak.
