Emlék-könyv
Amit el lehet feledni, azt el is felejtik. Amit nem, abból érdemes könyvet csinálni. Mint Ungvári Tamás tette.
Elképesztő dolgokat őrzött meg ez a memória. Ki tartaná számon, hogy Hóman Bálint Darányi miniszter unokaöccse volt, hogy Isadora Duncan Pesten Beregi Oszkárba lett fülig szerelmes, hogy Füst Milán egyszer kezet csókolt volna Osváthnak, hogy Gerő és Örkény keresztbetrafikáltak egy orosz fogolytáborban, és hogy az albán királyné, Zoguné testi méretei közel jártak a tökéleteshez?
Igaz: kicsi a világ annak, aki nagyon élt benne. Mert tudja, hogy Balázs Béla Kodály Zoltánnak a szobatársa volt az Eötvös Kollégiumban, Szabó Dezsőnek évfolyamtársa. Mellette később ott volt Korda Sándor, Kertész Mihály, Lugosi (Drakula) Jenő, s az emigránsokra a „hajdani nagybirtokos asszony”, Lesznai Anna, a mágikus Máli főzött. S egy csokorba valók, Balázs Béla híres filmje köré itthonról a hirtelen következők: Somlay, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Radványi Géza s a keze alatt tanuló Makk Károly. Meg persze közben Lukács György, Leni Riefenstahl, Brecht, Bartók, Kassák és a többiek.
Pletyka és metafizika, história és Historia ízesül szórakoztató és felfedezendő elegyben. Ahogyan a szerző látta a Mátyás Pince pecsovicsait, vagy a bolsevikoknak bezupált értelmiségieket, vagy a vak írót, a rágalmazás művészét: bohócokat, prófétákat, hőzöngőket.
Enciklopédikus kép múltról, jelenről.
„Rossz memória, ez is az örök ifjúság titka” – mondja irónikusan Ungvári. Hisz aki nem képes emlékezni, az mindig csak a jelenben él. Ami olyan, amilyen. Néha még rosszabb.
(Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája. Scolar Kiadó.)
