Életviteli problémákkal küzdenek a Madách Színház művészei
A Madách Színház most egy különleges terápiára invitál: művészeik megnyílnak, és a problémáikról beszélnek… A június 9-én debütáló Csoportterápia kapcsán Szente Vajkkal beszélgettünk, aki ezúttal nem csupán szereplője, hanem szerzője is a produkciónak. A történet az ő fejéből pattant ki.
Miért egy csoportterápia?
– Egyszer beszorultam a liftbe, akkor találtam ki. Hajnalban értem haza és jó pár órára a liftben ragadtam. Ennek kapcsán alkult ki a történet. Soha nem gondoltam, hogy olyan dolgok, gondolatok fel tudnak bennem merülni, mint amilyenek ott a liftben előkerültek.
Mik jöttek elő a liftben, amiből a csoportterápiáig jutottál gondolatban?
– Például a bezártság érzés, illetve a vajon mi lesz velem kérdéskör. Ebből a gondolatvilágból pedig már el tudtam odáig jutni, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel, ahhoz, hogy le tudjuk őket küzdeni. Elkezdtem megformálni a fejemben a képet, hogy egy erről szóló darabhoz, témához, milyen karakterekre és helyszínre lenne szükség.
Azon belül, hogy csoportterápia, miről szól pontosan a darab?
– Hat emberről, akik nem ismerik egymást, de az életük problémás. Egy csoportterápián találkoznak: itt képesek megnyílni egymás előtt, mert valakinek beszélniük kell a problémáikról. Ezeknek az egyéneknek az élete teljes csőd.
Tulajdonképpen egy-egy karakter problémájával szembesülve, sokszor akár saját magunkon is nevethetnénk…
– Igen. Az életünk vicces. A botlásaink és a bukdácsolásaink szerintem humorosak. Ezek az emberek nem betegek. A személyiségükben van valami kis defekt. De ők nem súlyos betegek, megoldható, feldolgozható problémájuk van. Olyan gondokat emelünk ki a darabban, amelyeken humorizálni még nem bántó, de mégis kérdéseket vethet fel a nézőben.
Az interjú folytatását elolvashatja a
Kultographyoldalán.
