Egy végrendelet nyomában

Szántó Piroska és Vas István egykori lakása a Várkert rakpart 17. első emeletén található, a főváros egyik legszebb helyén, a Duna-part mellett. A ház falán tábla: „A Szombathelyi Képtár Emléklakása. Itt élt és alkotott Vas István Kossuth-díjas költő 1962-től 1991-ig. És Szántó Piroska Kossuth-díjas festőművész 1962-től 1998-ig.” A múzeumnak az utca felől külön bejárata van. Vastag pókhálók jelzik: kapuját régóta ki sem nyitották.

Pedig annak idején a kor legnagyobb alkotói vendégeskedtek a művész párnál, főleg írók, például Ottlik Géza, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Hubay Miklós, Kálnoky László, Lator László, Zelk Zoltán. Sokat időzött náluk Várady Szabolcs is. A költő, szerkesztő most felelevenítette nekünk: a lakás egyik helyiségében Vas István dolgozószobája, a másikban Szántó Piroska műterme volt, a kis szobában pedig Piroska nővére, Anna lakott. Ő Korniss Dezső festőművész felesége volt, válásuk után költözött a húgához. Mindvégig szeretetben éltek együtt.

Az idősödő művész házaspárnak a nyolcvanas évek elején Fodor András költő ajánlott bejárónőt, aki a háztartásukat is vezette.

– Mindig úgy mutattak be, hogy Pista bácsi keresztlánya vagyok, pedig nem voltam az. Csobánkáról jártam be hozzájuk. Nagyon szerettem őket. Annyi jót köszönhetek nekik, hogy elmondani sem tudom – idézi föl Földi Anikó, akinek idővel fontos szerepe lett a Szántó Piroska-hagyaték gondozásában. Tőle tudjuk: Piroska nővére, Anna vetette fel először, hogy a lakást emlékmúzeumnak kellene meghagyni. Gyermekük nem lévén, azt is végig kellett gondolniuk: kire testálják Piroska több száz alkotásból álló hagyatékát.
Így emlékszik erre Földi Anikó:

– Piroska Kiskunfélegyházán született, de onnan rossz emlékei maradtak. Ezért úgy döntött, műveit Budapestnek adja. Ám az akkori Fővárosi Tanáccsal nem tudtak megegyezni. Szentendrén is volt egy házuk, minden nyáron ott alkottak. Piroska felajánlotta a hagyatékát Szentendrének is, de nekik sem kellett, mondván: annyi kiállítóhelyük van, nem tudnak többet fenntartani. Piroska elkeseredett.

Kié legyen a hagyaték?

A nyolcvanas évek közepén nyílt meg a Szombathelyi Képtár, amely a kortárs magyar festészet fontos befogadóhelyévé vált. Akkori vezetője, Salamon Nándor 1987-ben életmű-kiállítást rendezett Szántó Piroskának. Annyira jól sikerült, hogy a festőnő – Salamon kérésének engedve – elhatározta: képeit a Vas Megyei Önkormányzatnak, illetve a megye által fenntartott Szombathelyi Képtárnak adományozza. Miután Vas István 1991-ben meghalt, özvegye úgy döntött: lakásukat is Vas megyének adja.

– Ott voltam Piroskával és nővérével Szombathelyen az ajándékozási szerződés aláírásakor. Ebben az is szerepelt: a megye a lakást ötven évig köteles emlékmúzeumként működtetni. Megkapták a lakásban lévő képeket és bútorokat is – állítja Földi Anikó. Hozzáteszi, Piroska mindezért cserébe szeretett volna életjáradékot kapni, de a megyének nem volt pénze. A festőnő ingyen adott oda mindent.

Szántó Piroskához utolsó éveiben feljárt Gréczi Emőke művészetszociológus is. Szerinte a hatalmas gyűjtemény mai értékét nehéz felbecsülni. Mindenesetre nemrég az egyik pesti galériában Gyarmati Fanni hagyatékából került aukcióra egy Szántó Piroska-kép. Egymillióért kelt el.

Szántó Piroska 1998-ban hunyt el. Ahogyan férjét, őt is haláláig gondozta Földi Anikó. A festőnő nővére, Anna a lakást átadta a Vas Megyei Önkormányzatnak, ő meg Anikóékhoz költözött Csobánkára. Velük lakott élete végéig.

A Várkert rakparti lakásból Vas István kilencezer kötetes könyvtárát a pécsi egyetemnek adták. Az ingatlant a Vas Megyei Önkormányzat felújíttatta. Visszakerültek bele az eredeti bútorok, a költő íróasztala, a festőnő több mint hetven képe is. A múzeum 1999-es avatásán Göncz Árpád köztársasági elnök mondott beszédet, ott volt Hámori József kulturális miniszter is. Markó Péter, a Vas megyei közgyűlés akkori elnöke hangsúlyozta: „Ez a hely Vas megye budapesti főkonzulátusa lesz.”

A lakásmúzeum gondnoki feladataival Földi Anikót bízták meg. Ő nemcsak tárlatvezetéseket tartott mindennap, de számos kulturális eseményt is szervezett. Irodalmi esteket, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket. A múzeumlakás a művészet élő otthona volt. Úgy tizenkét évig.

Időközben Vas megye mellett Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata is működtetője lett, ám együtt sem volt pénzük a finanszírozására. Hónapokig nem fizették a gázszámlát, majd rendezték ugyan a tartozást, de a gáz visszakötését újra engedélyeztetni kellett. Ekkor a hatóság megállapította: a lakás kazánja sem biztonságos, a kéményt is béleltetni kell. Amíg el nem végzik az 1,3 millió forintos munkálatokat, nem szerelik vissza a fűtést. Csakhogy erre már végképp nem volt pénz.

Politikai átszervezések

Az egész országban katasztrofális helyzetbe kerültek a vidéki múzeumok. A második Orbán-kormány negyvenszázaléknyi forrást vont el tőlük. Az eladósodott megyéktől egyetlen tollvonással elvették nagy értékű intézményeiket, múzeumaikat is. Ezek állami tulajdonba kerültek, fenntartóik a megyei kormányhivatalok lettek. Majd a fenntartói jogokat visszaadták, de már nem a megyéknek, hanem az egyes településeknek, városi önkormányzatoknak. A múzeumok többsége néhány hónapon belül kétszer váltott fenntartót. Az értelmetlen átszervezéseket nem előzte meg szakmai egyeztetés.

A Szántó Piroska Emléklakást szintén államosították: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdona. Fenntartója a szombathelyi önkormányzat. S bár különböző hivatalok forgolódtak a budai ingatlan körül, egyiknek sem jutott eszébe rendbe hozatni az emlékhelyet. Sőt a lakásmúzeumot 2012. végén bezárták. A gondnokot, Földi Anikót közös megegyezéssel előnyugdíjazták, a kulcsokat elvették tőle.

– Állítólag beázott a lakás. De azt sem tudom, üresen áll-e, vagy maradtak benne bútorok, festmények – mondja Földi Anikó.
Egy szomszédtól úgy értesültünk: tavaly nyáron „pakoltak valakik”, akkor még ott voltak a bútorok, képek.

Kétségtelen, ilyen körülmények között a bútorok, s főleg a pasztellképek tönkremennek.

Az emlékhelyről megjelent katalógus szerint 73 festményt és grafikát őriznek ott. A gyűjtemény nagyobb részét a Szombathelyi Képtár raktárában helyezték el.

Szántó Piroska születésének századik évfordulóján, 2013 decemberében centenáriumi kiállítást rendeztek Szombathelyen. Még előtte Gréczi Emőke művészettörténész is odautazott, s megkérdezte: mikor nyitják meg újra a budai emléklakást? Megnyugtatták: hamarosan. Mégsem történt semmi.

A képtár a művek mellett rengeteg dokumentumot is megkapott. A hagyaték részei Szántó Piroska és nővére, valamint Vas István levelezései, iratok, Piroska irodalmi műveinek kéziratai, művészi és családi fotók. Gréczi összeállítást készített ebből a Holminak. (Az írás a folyóirat 2013. decemberi számában megjelent.)

– A képtárban a dokumentumokat az eredeti ládákban kaptam meg. S bár akkor már körülbelül tizenöt éve náluk voltak, a ládákat szemlátomást még ki sem nyitották előttem. A bennük lévő anyagok nem voltak sem sorszámozva, sem számítógépes rendszerben katalogizálva – meséli Gréczi Emőke.
S ez miért gond? Mert ha netán eltűnnének az irodalomtörténeti értékű levelek, annak sehol nem maradna nyoma.

Persze Szombathelyen is mindent átszerveztek. Kormányrendelettel Egy központosító kormányrendelettel a hét helyi múzeumot 2013-ban beolvasztották egy óriásmúzeumba: Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum (Savaria Múzeum). Ebben a mamutintézményben a Szombathelyi Képtár és a Szántó Piroska Emléklakás is csupán „tagintézmény”. Nincs saját döntési lehetőségük, irányításuk.

Megválaszolatlan kérdések

A Savaria Múzeum igazgatónője Csapláros Andrea régész. Kinevezésekor nyilatkozta: fontos a nyilvánosság tájékoztatása. A 168 Óra felhívta őt. Telefoninterjút ígért. Majd kérte, e-mailben küldjük el kérdéseinket. Azt is kérdeztük tőle írásban: mi található ma a budai emléklakásban? Hova kerültek az ott tárolt művek és bútorok? Mikor nyílik meg újból a múzeum? Kértük, tegye lehetővé, hogy beletekinthessünk az ajándékozási szerződésbe, milyen feltételekkel adta át Szántó Piroska a hagyatékot. Csapláros Andrea válaszára két hétig vártunk. Hiába.

Különben a Savaria Múzeum honlapján az olvasható: „A Szántó Piroska Emléklakás műszaki okok miatt ideiglenesen zárva.” Csakhogy a múzeum valójában nem létezik. Megszűnt. Kiderítettük ugyanis, hogy az emberi erőforrások minisztere 2012. december 1-jén engedélyezte az emléklakás mint muzeális intézmény megszüntetését, működési engedélyét visszavonta.

Kérdeztük az EMMI-t: mivel magyarázzák intézkedésüket? E-mailben válaszoltak: „A működési engedély visszavonására a fenntartó kérelmére került sor. A muzeális intézmények számára előírt feltételek teljesítése esetén a fenntartó bármikor kezdeményezheti az engedély újbóli kiadását.” Hozzátették: a szombathelyi önkormányzat tavaly 139,8 millió forint állami támogatást kapott a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, illetve annak részeként a Szántó Piroska Emléklakás működtetésére. A Savaria Múzeum az állami juttatáson kívül Szombathely városától plusz támogatást is kapott, saját bevételei is vannak. Múlt évben összesen 578 millió forintból gazdálkodhatott a Savaria Múzeum. Vajon miért nem futotta ebből 1,3 millió forint a budapesti emléklakás fűtésének megjavíttatására? Erre sem kaptunk választ Csapláros Andrea igazgatónőtől.

Gréczi Emőnek pár hete még válaszolt az igazgatónő: „Sajnálom, de egyelőre nem tudok semmi biztatót írni a Szántó Piroska Emléklakással kapcsolatban. A terveket (lakás felújítására, kiállítástervek, programok stb.) a Savaria Múzeum elkészítette. Ám a tulajdonviszonyok tisztázásáig nem tudunk mit tenni.”

Csakhogy a Savaria Múzeum többi „tagintézménye” is állami vagy egyházi tulajdonban van. Azokat mégsem zárták be.

Az EMMI kérdésünkre azt is írta: „Az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat alapján komoly szándék van a Várkert rakparti ingatlan önkormányzati tulajdonba adására.” De vajon melyik önkormányzatról van szó? Kétségtelen, Szombathely közgyűlése 2013 szeptemberében határozott arról: az emléklakást saját tulajdonba akarja venni. De forrásaink szerint az I. kerület is kinézte magának a méregdrága, 178 négyzetméteres budai ingatlant.

Kegyeletsértő hercehurca

Különben Szántó Piroska ajándékozási szerződésének részleteit megtaláltuk az interneten a szombathelyi önkormányzati ügyiratok között. Idézzük: „Az 1992. november 26-án kelt ajándékozási szerződés szerint az emléklakás a Vas Megyei Önkormányzat kizárólagos tulajdonát képezi. A megállapodás alapján a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek is a Vas Megyei Önkormányzatot, megszűnése esetén jogutódját illetik meg.” Az ajándékozási szerződést „az abban foglalt megállapodásban kikötöttek szerint” végrendeletében is megerősítette Szántó Piroska.

Az emléklakás körüli hercehurca méltatlan és kegyeletsértő: nem veszi figyelembe a festőművész végakaratát. Jogi szakértőnk szerint a szerződésszegés gyanúja is fennáll, hiszen Szántó Piroska világosan megfogalmazta, kit illett a hagyatéka. És mivel a Vas Megyei Önkormányzat nem szűnt meg, a hagyatékhoz sem az államnak, sem az MNV Zrt.-nek, sem az EMMI-nek, sem a szombathelyi önkormányzatnak semmi köze.

A művész házaspárnak természetes örököse nincs. Más magánszemély viszont nem indíthat pert szerződésszegés miatt. Mivel nemzeti közkincsről van szó, voltaképp az állam perelhetné – önmagát.

Az abszurd helyzetből azért van kiút. Ha Vas István és Szántó Piroska szellemi örökösei – írók, költők, művészek, más tisztelőik – közül még többen felemelnék szavukat, biztosan megmenthetnék a hagyatékot.