Egy nem-szabadulóművész, karmesteri pálcával

Augusztus végén szenzációs beugrással és hatalmas sikerrel vezényelte a Salzburgi Ünnepi játékok különleges Bartók-estjét. Klarinétszakon és karmesterszakon végzett, zeneszerzőként is tevékenykedik. Most az Oregon Symphony rezidens karmestere. Nagy magyar zeneművészek fia: édesapja Vajda József, édesanyja Kincses Veronika. Nem szeretne elszakadni hazájától. A harmincöt éves Vajda Gergellyel beszélgettünk.

2008. szeptember 11., 17:05

Mikor tudta meg, hogy a Salzburgi Ünnepi játékok Bartók-estjén Önnek kell vezényelnie?

Előző nap, augusztus 22-én, pénteken, a déli órákban. Még aznap kivezettem Salzburgba, megpróbáltam kialudni magam, majd másnap, egy óra próba után elvezényeltem az előadást. Utána aztán rögtön vissza a kocsiba, hogy másnap elérjem az Amerikába tartó kora reggeli gépemet…

Az előadás hatalmas sikerrel zárult. Mik voltak az előzményei?

Eötvös Péter kért meg, hogy legyek asszisztense a salzburgi „Bartók Abend” produkciójánál. A júliusi próbaidőszakkal egy időben állítottak színre ugyanis legújabb operáját Glyndebourne-ben. Nekem kellett átvenni a próbák zenei irányítását azokon a napokon, amikor ő Nagy-Britanniába utazott.

Pontosan miért mondta le Eötvös Péter a 23-i szereplést?

Eötvös Péter komoly tüdőgyulladással került kórházba, ahonnan napokig nem is engedték haza. Pár napja beszéltünk telefonon, most már jól van, és nemsokára újra pódiumra áll.

Az ünnepi játékok idén Bartók-ünnep is volt. A művek, a Négy zenekari darab, a Cantata profana és A kékszakállú herceg vára színpadra állítva szólaltak meg. Azok is, amelyek eredetileg nem színpadra íródtak. Jól tudom, hogy ilyen előadás eddig még nem volt?

Még nem hallottam arról, hogy ezek a művek valaha is egy estén kerültek volna bemutatásra.

Kitől származott az ötlet?

Az eredeti ötletet a Salzburgi Ünnepi Játékok szervezői vetették fel. A Négy Zenekari darab párosítása a másik két művel tudomásom szerint Eötvös Péter ötlete volt.

Hogyan hatottak színpadon ezek a művek?

A zenekari darabokat a felemelt zenekari árokban játszottuk, mintegy koncertszerűen. Furcsa lett volna, ha a Bécsi Filharmonikusok „félig láthatatlanul” adott volna elő egy ilyen nehézségű zenekari művet. A Cantata aztán félig szcenírozva, míg a Kékszakállú „rendes” operaként került színre.

Van-e esély arra, hogy Magyarországon is láthassuk ezt az előadást vagy valamilyen változatát?

Nem tudok arról, hogy a salzburgi Bartók-produkciót bárki is „importálni” szeretné Magyarországra.

Édesanyja, Kincses Veronika a napokban, születésnapi interjújában Önről is beszélt, s a lehetőségekről, amelyek megnyílhatnak egy fiatal karmester előtt. Érzékelhetőek-e most ezek a lehetőségek?

Érzékelhetőek. A világ egyik vezető zenekarát a világ egyik legnevesebb fesztiválján vezényelni nagy lehetőség. Ha mindez még jól is sikerül, nagy sikerrel zárul, az sok ajtót nyit meg egy fiatal művész számára.

Kérem, beszéljen családjáról, hiszen édesapja, Vajda József is zenész.

Így van, édesapám a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának volt első fagottosa, most a Zeneakadémián tanít, illetve a Haydn Zenekarral, valamint a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszik. Ezekkel az együttesekkel klarinétosként egyébként én is évekig muzsikáltam. Nagyobbik fiam, Balázs (8) már hegedül, a kisebbiknek, Vincének (6) pedig talán még van esélye egy „rendes”, civil foglalkozásra…

A Zeneakadémián klarinétszakon és karmesterszakon diplomázott. De zeneszerzést is tanult. Jól sejtem, hogy elsősorban mégis a karmesteri pulpitusra készült?

Zeneszerzői tanulmányokat még középiskolás koromban folytattam, és bár nincs hivatalos diplomám, ennek ellenére a komponistaként elért sikereimre sincs okom panaszkodni. Való igaz, hogy hosszú távon, főleg mióta az Egyesült Államokban élek, a karmesteri munkára tevődött a hangsúly. De ez nem jelenti azt, hogy a zeneszerzést valaha is feladnám.

Ön most Oregon államban, Portlandben tartózkodik. Milyen munkát végez?

Az Oregon Symphony rezidens karmestere vagyok, Magyarországon talán első karmesternek mondanánk. Carlos Kalmarral, a zeneigazgatóval és persze néhány vendégkarmesterrel megosztva dolgozunk a szezon folyamán.

Milyen fellépésekre készül most?

A 2008-2009-es szezon nagyon sűrű. A mellett, hogy Rossini Hamupipőkéjével visszatérek az Atlanta Operához, valamint bemutatkozom a Torontói Szimfonikusok élén, számtalan úgynevezett „zeneigazgató-keresésben” veszek reszt. Ez azt jelenti, hogy olyan együttesekhez, ahol a zeneigazgató szerződése lejárt vagy a közeljövőben fog lejárni, meghívják dirigálni mindazon karmestereket, akik alkalmasak lehetnek a pozíció betöltésére. Ebben a szezonban így többek között a virginiai Fairfax Symphony, a Fort Wayne Philharmonic, valamint a San Antonio-i Szimfonikusok együttesét is vezényelni fogom.

Tehát Magyarország ismét elveszít egy magyar tehetséget?

Nem hiszem, és nem is szeretném. Legközelebb az UMZE Kamaraegyüttessel lesz egy fellépésem, decemberben, a Zeneakadémián. Ott Kurtág, Elliott Carter és John Adams kompozíciói mellett egy új művem ősbemutatójára is sor kerül. E kompozíció tematikájából (a műben hangfelvételről Schilling Árpád: Egy Szabadulóművész feljegyzései című írásának részletei is elhangoznak) is kiderül egyébként: annak ellenére, hogy az év nagy részében Amerikában élek, igen erősen foglalkoztat minden, ami otthon történik.

Életének kilencvenedik évében elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.