Egy (majdnem) őszinte volt miniszteri interjú margójára

Gógl Árpád a tőle megszokott szelídséggel és egyes fogalmak útvesztőiben eltévedve adott interjút a 168 Óra január 9-i számában. Hogy miként értékeli a rendszerváltás előtti szakmai és politikai karrierjét, az ma már érdektelen. Azonban a mai napig is több mint furcsa, hogy az orvosok köztestületének elnökeként a kilencvenes években a kendőzetlenül a hatalomra törő Fidesz érdekeit szolgálta, noha ebben a tisztségben semlegesként illett volna megnyilvánulnia.

Meglepett őszintesége, amikor arról beszél, hogy Orbán Viktor hogyan hagyta cserben őt és a magyar egészségügyet pusztán politikai-hatalmi okból. Úgy tűnik, hogy most sem fog másként cselekedni. Ez a miniszterelnöki közömbösség (nevezhetjük felelőtlenségnek is) 2002-ben a választás elvesztéséhez vezetett, és remélem, nem lesz ez másként 2014-ben sem. Ugyanakkor bátor kritika Gógl miniszter kijelentése, hogy most sincs Magyarországon rendszerbe foglalt egészségpolitikai program. Ezt ilyen nyíltan még szinte senki nem merte kimondani.

Nem szerencsés, hogy otromba támadásként értékeli a megálmodott egészségfejlesztési közhasznú társaság kormányzati elutasítását, pedig annak idején úgy láttuk, hogy ez igen gazdag végkielégítés lett volna számára. Utóda, Mikola István új miniszterként szokatlanul nyersen jelentette ki, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a „puccsszerűen kialakított” kht. szerkezetét. Vagy pusztán egy fideszes belháború csatazaja lett volna mindez?

Abban nagyon nem értünk egyet, hogy az államosítás bulvár kifejezésnek minősíthető. Lehet csűrni-csavarni a szavakat, de a társadalom többsége szerint az állam, illetve a kétharmados többség simán lenyúlta az önkormányzati tulajdonban lévő egészségügyi intézményeket, anélkül hogy a gyógyítók és a betegek ennek legcsekélyebb előnyét látnák. Sőt: százmilliárdokat buktak a kórházak azon, hogy „az államilag garantált feladathoz rendelték a megfelelő eszközrendszert”. Egyébként ismereteim szerint utoljára XIV. Lajos francia király merte azt nyilatkozni, hogy az állam én vagyok.

Szomorú szívvel látom, hogy a külügyi tevékenységének öndicsérete mellett Gógl Árpádnak nem volt szava az orvosok és nővérek elvándorlásáról. Remélem, tudja, hogy ez nem egyszerűen „jövés-menés”, hanem tragikus exodus. Tetszett, hogy noha a Fidesz iránti lojalitása töretlennek látszik, úgy ítéli meg, hogy az agresszív, modern marketing (ez azért mégis inkább a kormánypártokra illik) mosópor mintájára adja el a politikusokat. Örülök, hogy nem akar mosóporreklám lenni, de ha majd saját memoárkötetének megírására szánja el magát, amihez jó egészséget kívánok, több őszinteségre, tisztább emlékezésre lesz szüksége.

Kökény Mihály
(előd és utód a bársonyszékben)