Egy kommunista mecénás
Dolgozatom címe szenzációhajhász és pontatlan. Mert a magyarországi zenei élet egyik legjelentősebb „háttérembere”, az utóbb nagy hatású, független koncertszervező, Strém Kálmán magát nevezte ugyan kommunistának, ám valójában csak igényes közösségi ember volt. Akit minőségeszménye és elvei vezettek harcba és diadalra.
Közösségszervező volt: a zenészek és a közönség együttélésében hitt, és abban az ósdi eszmében, hogy a zene, a kultúra mindenkié. Mint egyik tisztelője írja: 1989 előtt, állami (zenei) hivatalban ülve úgy ügyelt az állam pénzére, mintha a sajátja lenne. 1990 után meg úgy bánt saját pénzével, mintha az államé lenne.
Azaz (ha nem is szórta, de) kulturális vállalkozása veszteségeit ebből pótolta. Ingyen- és kedvezményes jegyet adott diákoknak. Alkalomadtán ingyen szervezett koncerteket. Elhanyagolt koncertzongorák feljavítását segítette vidéken. Megteremtette többek között a Földvári Napokat, a kortárs zene fesztiválját és a Haydn-napokat Fertődön. Amely sikereit komoly anyagi áldozatokkal és szinte mindenkor harcban érte el.
Mert – mint a zenetörténész Gönczy László írja – „Magyarország maga a katasztrófa mindazoknak, akik nem kedvelik a kreatív törvényszegést, az összekacsintós sunyiságot, az alattomos demagógiát, a destruktivitást, kivagyiságot, felületességet, rendetlenséget és igénytelenséget.
Strém Kálmán nem illett ennek az országnak a normarendszerébe a maga alaposságával, elvszerűségével és kifinomult ízlésével”. Õ régi vágású volt ugyanis, egy eltűnt polgárvilág itt maradt képviselője (mint a kötetben szereplő családtörténetből is kiderül), aki mindenkor a közösség hasznát tartotta előbbre valónak, és a munkát az egyik legszebb erénynek.
(Strém Kálmán, a hangversenyrendezés művésze. Gramofon Könyvek)
