Egy család a zene bűvöletében
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – írja az Anna Karenina bevezető mondatában Tolsztoj. Mai rohanó, kapcsolatromboló, egymásra alig figyelő világunkban igazi csoda, ha egy boldog – és nem csak annak látszó – családot talál az ember. A Kultúrmorzsák vendégei a fenti gondolat jegyében Lakatos Ágnes és Csuhaj-Barna Tibor, valamint lányaik, Rebeka és Kincső.
A kalocsai Kék Madár Fesztivál hozott össze bennünket. Lassan évtizedekben mérhető ez a barátsággá lett ismeretség. A már 23 éves, karitatív célú, rangos kulturális rendezvénysorozat ugyanis a Lakatos famíliában gyökerezik, ahol a zene közelsége mindennapos volt. Nem csoda hát, hogy mindhárom Lakatos „gyerek” – ma már felnőtt művészek – életútja szinte kódoltan ez lett. Lakatos Ágié is, aki legismertebb dzsesszénekesnőink egyike. Nem véletlen, hogy 2004-ben az Cantata Mondialón, a világ egyik legnagyobb vokális fesztiválján és versenyén, a csehországi Olmützben aranyérmet nyert.
Férjével, a dzesszbőgős-zeneszerző Csuhaj Barna Tiborral közös második CD-jük, az Into the Groove igazi különlegesség a dzsessz világában. Az ének és bőgő kettőse nagy kihívást jelent a zenészeknek, amelyhez magas technikai tudásra és művészi együttműködésre van szükség. Világviszonylatban is ritkaság ez a teljesítmény – írták róluk a kritikusok. De előző hanghordozójuk, a Voice and Bass címmel megjelent lemez is ritkaság volt a dzsessz világában. „Az ének-bőgő duó játék nagy kihívás a zenészeknek, mivel rendkívüli összeszokottságot, technikai tudást igényel, lévén hogy két intonálós hangszer – harmónia hangszer nélkül, a zene spektrumának két széléről – alkotja a muzsikát. A nagyvilágban is csak néhány páros vállalkozott egy teljes lemezanyag rögzítésére ebben a felállásban.”
Nem csoda, hogy nagy az összhang köztük, hisz jó harminc éve vannak már együtt a magánéletben és a muzsikában egyaránt. A konzervatórium dzsessztanszakán együtt kerültünk be az első osztályba – idézi fel megismerkedésük emlékeit Csuhaj Barna Tibor, Ági pedig rögvest hozzáteszi:
– Tibor olyan kiugró tehetség volt, hogy elsőre felvették. Nem lehetett nem odafigyelni rá.
– Ági viszont teljesen véletlenül lett dzsesszénekes – veszi át a szót Tibor, épp úgy, mint amikor együtt muzsikálnak –, komolyzenei alapokkal indult, egy amatőr zenekarban hallották az ismerősei énekelni. Különlegesnek tartották a hangját, az ő javaslatukra felvételizett a dzsessztanszakra. Jó, hogy ez a véletlen közbejött...
– Azt nem mondom, hogy első látásra kirobbant szerelem volt a miénk, egy ideig csak jó barátok voltunk, és persze már akkor dolgoztunk is együtt. Aztán jött a házasság, a gyerekek, és a közös munka is megmaradt. Nekünk nagyon egybeépült az életünk. Hol együtt játszunk, hol másokkal, mindketten többféle formáció állandó vagy alkalmi tagjai vagyunk, és saját együttesünk is van, a Voice & Bass.
– Ami otthoni próbákat is jelent, így nem csoda, hogy lányaitok, Rebeka és Kincső beleszületett a zenébe.
– Nem befolyásoltuk őket a pályaválasztásban, csak ahhoz ragaszkodtunk, hogy zenei általánosba járjanak és zongorázni tanuljanak. Nem lehet elvárni, hogy Miles Davist hallgasson egy tizenéves gyerek... Egyszóval semmit nem erőltettünk.
– Ehhez képest Rebus az idén fuvolából diplomázott Pécsett, most a Zeneakadémia fúvós tanszakán folytatja tanulmányait. Kincső pedig a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Marczibányi téri Kodály Zoltán Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Prima Primissima-díjas leánykarában énekel.
Ági és Tibor „kettőse” nem csak a magánéletben és a zenében fonódik össze, a kezdetektől párhuzamosan fut pedagógus munkásságuk is. Mindketten a konziban és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanítanak. Emellett klubokat, dzsesszestéket, fesztiválokat szerveznek. Tibor nemrég Amerikában koncertezett Kováts Kriszta együttesében. Egyszóval nem egyszerű feladat időpontot egyeztetni a hangos-képes családi portréra. Zenésztársaik örömmel lépnek fel velük, nem csak zenei kvalitásaik miatt... Volt diákjaik közül már többen ígéretes sikereket értek el, s ők fontosnak tartják útjuk egyengetését. A tanítványok viszonyulásáról igencsak árulkodó egyikük blogbeszámolója Ági nagyon kerek születésnapjáról.
„2004 tavaszán Lakatos Ági megkeresett, hogy titokban szervezzük meg férje, Csuhaj Barna Tibor 40. születésnapi koncertjét a Magyar Rádió Márványtermében. Aztán, nyolc évvel ezelőtt, szeptember 24-én volt is nagy családi összejövetel. Ott is felléptek a rokonok (Tibi sógorai, Lakatos György fagottművész és Lakatos Péter zongoraművész, valamint sógornői, Paulay Katalin hegedűművésznő és Lakatosné Gelléri Vera fuvolaművésznő, a dzsesszisták közül Márkus Tibor, Juhász Gábor és Jeszenszky György). Aztán teltek-múltak az évek, májusban Csuhaj Barna Tibi hívott fel kétségbeesetten, hogy ugye tudom, Áginak szeptemberben lesz az 50. születésnapja, és most ő szeretné valahogy titokban megszervezni az ünnepi koncertet. Sikerült... Az első, klasszikus részt Ági bátyja, Lakatos Gyuri fagottos konferálta a maga szarkasztikus módján. A családtagok, a barátok és tanítványok sorát a Voice & Bass-formáció, Ági és Tibi duója zárta. Mondanom sem kell, minden számuk után dübörgő taps... Elhangzott az est egyetlendzseszstandardje, a My Romance, egy számon belül modernül és hagyományosan is. Eddig soha sem gondolkodtam azon, honnan jött Áginak 15-20 éve az az ötlete, hogy ilyen, a hazai mezőnyben egyedülálló, csak rá jellemző stílust alakítson ki magának...”