Egy bűnért egy büntetés jár
Koltai Tamás publicisztikáit élvezem. Előrebocsátva és beismerve elfogultságomat, szombathelyi „mezei” lakosként vitatkozni kényszerülök a nemrég megjelent Tour de Hongrie című írásának következő mondatával: „Egy másik polgármester Szombathelyen szégyent szégyenre halmozó doppingcsaló sportolót támogat, veszi a bátorságot, hogy erkölcsről oktasson ki másokat, és ezek után talán még városa új színházának – mint erkölcsi példát sugárzó intézménynek – a megnyitásán is meg fog jelenni.”
Kemény, súlyos megfogalmazás. Mindenki tudja, melyik sportemberről van szó, hiszen sokáig belőle élt a helyi és a többi média. Amíg volt hírértéke. Még arról is tudósították a közérdekűt, hogy egy osztrák ügyvédnő vállalta a sportoló tisztára mosását. Hogy nem sikerült, az talán betudható a régi közmondásunknak, amely szerint széllel szemben nem lehet...!
Így aztán megszületett az ítélet: két évig a pálya közelébe se mehetett, és négy évre eltiltották a versenyzéstől. Koko nyilatkozta, hogy ebben a sportágban nehezen behozható akár egynapi kihagyás is.
Mivel egy bűnért egy büntetés adható, s annak idejét a sportoló letöltötte, engedélyt kapott – hiszen minden feltételnek megfelelt – az olimpiai megmérettetésre. Az előzmények bélyegével ember legyen a talpán, aki kiáll a világ elé, mondván, itt vagyok, tiszta vagyok. És ennyi kihagyás után is a nyolcadik helyen végzett.
Ennyit a sportemberről. A szombathelyi polgármester pedig talán azt tartja, hogy földön fekvő emberbe nem rúgunk még egyet.
A majdani kőszínházunk avató ünnepségével kapcsolatban sem értem, miért ne jelenhetne meg azon az a polgármester, aki végre minden követ megmozgatott, hogy Szombathelynek legyen kőszínháza. Méghozzá igazi! Ennek az álomnak a megvalósításához kezét nyújtotta Jordán Tamás is, és már a színészek társulata is összeállt. Így aztán szombathelyiként én azt mondom: a város polgármesterének nemcsak joga, de kötelessége lesz az avató ünnepségen megjelenni.
Takács Anna
Szombathely
