Egek ura
A válság emberek ezreinek sorsát lehetetleníti el, a krízis új s újabb zsákutcákba löki bele őket. Az elbocsátottak bizonytalan jelenét némi szenteskedő szósszal próbálja túlélhetővé tenni a vándorló ítélet-végrehajtó, e film főhőse és címszereplője, Bryan, akinek az a foglalkozása, hogy foglalkozásnélkülivé teszi a dolgozókat. Ebből áll a munkája. Ő olvassa a névsort, mint Tuskó Hopkins.
Ehhez szinte állandóan úton kell lennie, hiszen az Amerikai Egyesült Államok nagy ország. Hol innen kell elküldeni a „felesleget”, hol onnan. Akinek ezt a gyűrődést bírnia kell, s a vele járó könnyeket, az szükségképpen maga is igen flexibilis alkatú. Keblén kenyere, hátán háza. A szívét illetően nincs információnk, legfeljebb privát. Beleesik egy magához hasonló vándormadár nőbe, de hiába.
Amúgy hidegvérű profi, aki úgy érzi: övé a világ. Csak még egy kicsit kell röpködnie, hogy a hiperszuper törzsutaskártyát megkapva bekerüljön a tízmillió mérföldesek elit klubjába.
Bryan nem lakik sehol. Nincs hozzátartozója, illetve ha mégis előkerül, nyomban fejre is áll a policy. A függetlenség magánnyal jár. A magány kockázattalansággal.
A történet erősen aktuális, az ábrázolás enyhén kritikai, jócskán „benne van” a korszellem, a szükség alakította „vállalati kultúra” tragikomikuma, konfliktusai. A szervezet erősebb az embernél. A film mégis emberpárti, mert a technikai távracionalizálást a vadlúdtermészetű Bryan megfúrja, s repül tovább magában.
A film majd másfél tucat díjat, jelölést kapott, noha nem mérhető az Oscar-osztáson jelen lévő fontos konkurenseihez. Az Avatar formanyelve akár új filmtörténeti fejezetet is nyithat, de csak a technikában és a fantáziában. A bombák földjén izgalma felkavaróbb, jellemábrázolása mélyebb. A Becstelen brigantyk provokatívabb. A fehér szalag igazsága, ereje pedig messze meghaladja ennek a rokonszenvesen megcsinált, szórakoztató filmnek a színvonalát.
(És valóban a papírfoma győzőtt: A bombák földje 6 Oscar, az Avatar 3 Oscar...)
